Változatlanul nem megy jól a magyar hitelintézeteknek

Túl sok meglepő dolog nem derült ki a magyar hitelintézeti szektor első negyedéves teljesítményét bemutató jegybanki statisztikákból: egy-két érdekesebb részadatot leszámítva nagyjából változatlan a helyzet a hazai bankok és más szolgáltatók háza tájékán. Persze a közel 70 milliárd forintos – csak a bankoknál 68,9 milliárdos – összesített adózott eredmény, ha kisebb is az egy évvel korábbinál, első ránézésre egyáltalán nem rossz: legalábbis ezt látva nehéz azt kommunikálni, hogy nem megy jól a pénzügyi szolgáltatóknak.

Pedig az a helyzet, hogy változatlanul nem megy jól. A magyar piacon még mindig túl sok az évről évre komoly veszteséget termelő piaci szereplő, ráadásul nem egy a legnagyobb játékosok mezőnyében versenyez: ezt pedig semmiképp nem lehet egészséges jelenségnek tekinteni. Az sem túlságosan biztató, hogy a hazai hitelintézeti szektornak a mérlegoldalon is legfeljebb stagnálásra futja. A hitelállomány az idei első három hónapban is látványosan csökkent az előző évihez képest, és e folyamat megfordításához a legoptimistább becslések szerint is két-három év kell majd. Aggasztó körülmény az is, hogy a hazai bankok többsége nem igazán tud még mit kezdeni a nyakán ragadt késedelmes hitelállománnyal: a nem teljesítő hitelek állománya továbbra sem csökken érdemben, tehát a portfólió kitisztítása is hosszú küzdelem eredménye lesz majd.

Ezzel együtt azt is látni kell, hogy ha a gazdasági környezet javulása tartós lesz, akkor abból a hitelintézeti szektor is profitálni tud majd. Ehhez viszont az kell, hogy a jó makroadatokkal együtt a bizalom is visszatérjen a piacra – ez éppúgy igaz a lakossági és a vállalati oldalra is –, és az állam ne próbáljon meg indokolatlan mértékben beavatkozni a folyamatokba. Ha ezek a feltételek adottak lesznek – aminek az esélye azért még nem száz százalék –, akkor van rá némi esély, hogy a topogásból legalább fontolva haladás legyen.