A feszültség az EU intézményei közt patikamérlegen kimért egyensúlyt fenyegeti

Az Európai Unió történetét nem fegyverrel írták. Félreértés ne essék, jól van ez így, eleget háborúzott ez a kontinens az elmúlt évszázadok során. A „békés” történelem azonban nem mutatja magát olyan könnyen, így mielőtt továbblépnénk, meg kell állapítanunk: a múlt hét végi EU-csúcs történelmi volt.

Történelmet írt azzal, hogy három szovjet utódállam az EU-val kötött társulási szerződésben adta egyértelmű jelét annak, ellenállnak az orosz nyomásnak, amely az ellenkező irányba terelné őket. Köztük volt az az Ukrajna is, ahol az ebből fakadó konfliktus már több száz emberéletet követelt.

Történelmet írt azonban azzal is, hogy nyíltan a felszínre kerültek az unió rendszerét feszítő konfliktusok. Nem is arról van szó, hogy Nagy-Britannia ki akar-e lépni, hiszen az elmúlt évtizedekben nem volt olyan brit kormányfő, aki ne hangos belépővel érkezett volna Brüsszelbe. A mostani feszültség az unió intézményei között patikamérlegen kimért egyensúlyt fenyegeti, miután minden korábbinál világosabbá vált: az alapszerződésekben megerősített pillérek könnyen ledönthetik egymást.

Azt eddig is tudtuk, hogy az Európai Bizottság az integráció elmélyülése folytán az európai jogrendszer legnagyobb ura, elnökének személye meghatározóbb a tagországok jövője szempontjából, mint hogy ott ki van kormányon. Ez ellen persze egyre hangosabban tiltakoznak a tagállamok, miközben a mostani csúcsra az is kiderült: az Európai Parlament olyannyira megerősödött, hogy a bizottság elnökét a tagországok helyett gyakorlatilag onnan delegálják. És hogy a kígyó a maradék farkát is leharapja: az EP most elátkozott megerősítése az uniós vezetők részéről mindig is deklarált cél volt, lévén ez az EU egyetlen demokratikusan választott testülete (arról most diszkréten feledkezzünk meg, hogy jelenlegi tagjai negyede nyíltan EU-ellenes).

Nagyon nagy szerencse, hogy az Európai Unió történetét nem fegyverrel írták. De hogy ez a történet merre halad előre a következő öt évben, azt ma valószínűleg senki nem mondja meg.