A mikrogazdálkodói beszámoló csupán egy átverés

A Nemzetgazdasági Minisztériumnak lehetősége volt egyszerűsíteni a számviteli adminisztrációt. Visszavonták ugyan a készpénztartás alaptörvénybe (is) ütköző előírását, de semmilyen más intézkedés nem történt. Csökkentették ugyan a könyvvizsgáló választás kötelezettségét egy fűnyíróelvű intézkedéssorozattal, amivel egyben növelték a mikrovállalkozások adófizetési kockázatát. Erre az sem gyógyír, hogy a köztartozással rendelkezőknél kötelező lesz a beszámoló felülvizsgálata, hiszen az a cég, amely éppen végrehajtás alatt van, kicsit sem vonzó könyvvizsgálati ügyfél, így az igencsak magas árat szabó auditorok mellett pont azok rúgnak majd labdába, akik bármit aláírnak.

A minisztérium és a kamara sokat tett azért, hogy a könyvvizsgálat megélhetési ágazattá váljon, jelentőségét elvesztve, a könyvvizsgálók mára már csak felesleges koloncok a cégek nyakán. Nagyon ritka az a könyvvizsgáló, aki – eredeti feladata szerint – a vezetéstől védi a tulajdonost, már csak azért is, mert az esetek túlnyomó többségében a vezetés és a tulajdonos ugyanaz.

A változtatásért kiáltó helyzetben az Európai Unió szakemberei megértették az elmozdulás irányát, ami a nyilvántartások összevonhatóságára, azok automatizálására épülhet. Ezért az Európai Parlament és az Európai Tanács elfogadott egy módosítást (2012/6/EU számon), amely a korábbi irányelvet módosította. Az irányelv valamennyi uniós ország számára kötelezően elérendő célkitűzést állapít meg, és jogelv szintjén általában a célkitűzés rendben is van. Ezen módosító irányelv – 1a cikk (1) e) pontja – szerint haladéktalanul be lehetett (volna) vezetni a közzététel alóli felmentést a mikrogazdálkodói beszámolót készítők körére. Erre az ad lehetőséget, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) számára benyújtandó 29-es bevallásban már szerepelnek a beszámoló adatai, azt az adóhatóság tehetné közzé, a már létező KIM-NAV felhasználói felületén keresztül. A Magyar Könyvelők Országos Egyesülete hiába javasolta, hogy ennek a folyamatnak az előkészítését a 2014-es üzleti évre kezdjék meg – még választ sem kaptunk.

A minisztérium és az MKOE által javasolt egyszerűsítések körüli viták a mikrogazdálkodói beszámoló terén immár két évre tekintenek vissza. A problémák akkor kezdődtek, amikor a minisztérium nem reagált az irányelv szerinti egyszerűsítési lehetőségekre, hanem saját javaslattal állt elő, amelyet hiába kifogásoltunk, az 2012 végén kormányrendelet útján megvalósult. Az így létrejött mikrogazdálkodói beszámolóval egyidejűleg a törvényből kivezették a sajátos egyszerűsített beszámolót, ami a normál számviteli szabályok mellett a Bt.-k és Kkt.-k esetére felmentette az amúgy kicsiny jelentőséggel bíró kiegészítő melléklet elkészítése alól ezen cégeket.

A mikrogazdálkodói beszámolóval – azon túl, hogy próbál egy új számviteli univerzumot az alanyra kényszeríteni – nagyon sok probléma van. Először is, aki alkalmazza a mikrogazdálkodói beszámolót, az kizárólag a rendelet szerint járhat el. A legfontosabb, hogy nem kell számviteli politikát készíteni, de helyette a beszámoló kiegészítő lapján kell a részletes szabályokról beszámolni – míg a folyamatos készletezésre mégis szabályzat készítését írja elő a rendelet.

Látszólagos könnyítés az is, hogy nem kell számlarendet készíteni ha egy furcsán sorszámozott, egyes adókötelezettségeket és szokásos főkönyvi számlákat kihagyó számlatükör alkalmazására tér át az adott cég. Sokkal furcsább azonban az, hogy egy ingatlan építésének tervezését, a beruházás előkészítését, bonyolítását költségként kell elszámolni, amin társasági adóalap-kedvezményt is veszthet a vállalkozás.

A rendeletben van 7 olyan dolog, amiről még az egyszerűsített éves beszámolót készítőnek sem kell nyilatkoznia, de a mikrogazdálkodó beszámolót választó nyilatkozik róla (például, hogy van-e kapcsolt vállalkozással ügylete). Számvitelileg megengedhetetlen eltérés, hogy a rendelet megkülönböztetést tesz a mikrogazdálkodók között, ami befolyásolja az értékcsökkenés és az értékvesztés szabályait. Továbbá, a mikrogazdálkodó több iparűzési adót fizet, hiszen nem csökkentheti az exportját a kiszállítási költségekkel; a karbantartási költség a tárgyi eszköz értékétől függően 2 százalékos limittel számolható el költségként, a többi eszközre pedig a társasági adótörvény lineáris kulcsait kell alkalmazni; a kétes vevőkre alkalmazandó értékvesztés kötelező, és nincs a saját tőkét javító értékhelyesbítés.

Probléma az is, hogy nincs alapítás-átszevezés költsége, sőt számára nincs kutatás-fejlesztés se, rendelet ezek aktiválását ugyanis tiltja. Cserébe kaptunk egy 100 ezer forint értékhatár alatti késleltetett értékcsökkenést, de csak általános jelleggel, mert a beszámolóban szereplő nyilatkozat köt, de a beruházás többmilliós tervezése és bonyolítása azonnal költségként jelentkezik.

A mikrogazdálkodói beszámolóról szóló rendelet mindezek alapján rossz, és egyes szabályai alkalmazhatatlanok. A könyvelők továbbképzése során döbbent rá az MKOE elnöksége, hogy a nagytöbbségnek fogalma sincs a fenti részletszabályokról, de azt sem tudják, hogy ha az általuk könyvelt céget belesodorták ebbe a csapdába, abból 3 évig nem szabadulhatnak.

Az MKOE részéről javasoltuk a mikrogazdálkodói körben a számviteli beszámolók teljes kivezetését. Válaszul a minisztérium kihagyta az egyesületünket az Országos Számviteli Bizottságból.

Ruszin Zsolt, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének alelnöke-->