Az önmagát fenyegető kapitalizmus

A kapitalizmus addig nem látott prosperitást eredményezett a világgazdaságban, azonban lényeges területeken diszfunkcionálisnak bizonyul: hozzájárul a gazdagok és szegények közötti jelentős szakadékhoz, valamint elnéző a környezeti erőforrások hanyag kezelésével szemben.

Ha ezeket a tényezőket nem lehet kordában tartani, akkor a kapitalizmus támogatottsága is megszűnhet – és ezzel az emberiség legjobb reménye is a gazdasági növekedésről és prosperitásról. Ezért itt az ideje annak, hogy a kapitalizmus világszerte megjelenő új modelljeiről elgondolkodjunk, különösen a tudatos kapitalizmus, a morális kapitalizmus és az inkluzív kapitalizmus modelljéről.

A kapitalizmus újradefiniálásánál mindegyik fenti törekvésnek figyelembe kell vennie azt, hogy a cégeknek túl kell lépniük a nyereség és a veszteség által meghatározott keretrendszeren, hogy fennmaradjon a piacgazdaság társadalmi támogatottsága. Mindegyik elgondolás osztja azt a nézetet, hogy a cégeknek tisztában kell lenniük a társadalomban betöltött szerepükkel, és arra kell törekedniük, hogy biztosítsák, a növekedés kedvező hatásai a társadalom széles körét érintsék, illetve ne okozzanak elfogadhatatlan környezeti és társadalmi károkat.

A feltörekvő gazdaságok utóbbi időkben tapasztalható növekedése ellenére a világgazdaságot még mindig megdöbbentő szélsőségek jellemzik. A világ legszegényebb 1,2 milliárd embere csupán a globális fogyasztás 1 százalékát fedi le, miközben a leggazdagabb egymilliárd a 72 százalékát. Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a világ leggazdagabb 85 embere ugyanakkora vagyonnal rendelkezik, mint a legszegényebb 3,5 milliárd ember együttvéve. Minden nyolcadik ember éhezik, miközben 1,4 milliárdnyi felnőtt túlsúlyos.

Minden olyan rendszer, amely ennyi szélsőséget termel ki, azt eredményezheti, hogy a közvélemény tömegesen utasítja majd el azt. Aggasztó, hogy a kapitalizmus negatív hatásai erősödnek, míg a közintézményekbe vetett bizalom mértéke történelmi mélypontra esett. A legfrissebb felmérés szerint a világ népességének kevesebb, mint a fele bízik csak meg a kormányokban. A gazdasági élet ennél jobban szerepelt, de nem sokkal. A különböző botrányok –, kezdve a pénzügyi szektor visszaéléseitől addig, hogy lóhúst találnak az élelmiszerláncban –, aláássák az emberek cégekbe vetett bizalmát.

Az államból és a piacból is kiábrándulva az emberekben egyre inkább felmerül az a kérdés, vajon a kapitalizmus jelenlegi formájában „megéri-e a pénzét”. Ezzel a jelenséggel találkozunk például az Occupy Wall Street mozgalomnál. A világ számos részén – kezdve az Arab Tavasz országaitól Brazíliáig, Törökországig, Venezueláig vagy Ukrajnáig – pedig a frusztrált tömegek az utcákra vonultak.

A modern kapitalizmus hibáinak leküzdése kiterjedt együttműködést követel meg a gazdasági élet szereplői, a kormányok és az NGO-k között. A helyes irány kijelölésére május 27-én konferenciát tartottunk az inkluzív kapitalizmusról a globális üzleti élet vezetőinek részvételével. A konferencia azt tűzte ki célul, hogy olyan kézzelfogható lépésekhez vezessen el, amelyek megváltoztathatják a cégek működését, és erősíthetik a köz bizalmát a kapitalizmus iránt.

Annak azonban korlátai vannak, amit egy adott cég el tud érni ez ügyben. Transzformációs változás csak akkor következik be, ha a gazdasági élet szereplői, illetve a kormányok és NGO-k együtt cselekszenek. Ebből a szempontból reménykeltő, hogy koalíciók jöttek létre olyan kérdésekben, mint az illegális erdőirtás vagy az élelmiszerbiztonság. Olyan fórumok, mint a World Business Council for Sustainable Development és a Consumer Goods Forum, amellett, hogy egyesítik az iparági szereplőket, nyomást gyakorolnak a kormányokra, hogy vegyenek részt a fenntartható kapitalizmus elérését célzó törekvésekben.

Ahogy egyre nagyobb árat kellene fizetni a tétlenségért, úgy kell reagálniuk a kormányoknak és az üzleti élet szereplőinek a felmerülő aggodalmakra. Egyikünk sem boldogulhat egy olyan világban, ahol egymilliárd ember éhezik, illetve 2,3 milliárd ember nélkülözi az alapvető higiéniás viszonyokat. Egyik cég sem boldogulhat egy olyan világban, ahol a jövővel kapcsolatos optimizmus és az intézményekbe vetett bizalom történelmi mélyponton van.
Hosszú út áll előttünk, de úgy véljük, hogy a szükséges átalakulás elindult. Egyre több bizonyíték szolgál arra, hogy az új üzleti modell megbízható növekedést tud eredményezni. Az inkluzív kapitalizmusról szóló konferencia egy újabb lépés volt ez irányba. Habár a munkánk csak most kezdődött el, meg vagyunk győződve arról, hogy egy nemzedéken belül újra tudjuk definiálni a kapitalizmust és egy fenntartható, igazságos globális gazdaságot tudunk kiépíteni. Nincs vesztenivaló időnk, ahogy Mahatma Gandhi mondta: „a jövő azon múlik, hogy mit teszünk meg ma”.