Egyiptom: Győzni volt a legkönnyebb

Kicsit csavarjunk a Nápollyal kapcsolatos mondáson: a kairói piramisokat látni, és – megúszni a kalandot. Az egyiptomi fővárost ugyanis a mai napig csak a legvakmerőbbek keresik fel, a 2011 januárja óta tartó zűrzavar nem kedvez az idegenforgalomnak. Az ország déli részén úgy-ahogy megy a biznisz, Hurghada és Sharm el-Sheikh messze van a forrongó északtól. Változik-e a helyzet azzal, hogy az 59 éves Abdel Fattah el-Sziszi megnyerte az elnökválasztást?

Ennél sokkal könnyebb arra válaszolni, hogy mi volt nehezebb? A volt védelmi miniszter-vezérkari főnöknek ellenfelet találni egy baloldali politikus, Hamdin Szabahi személyében, vagy azt eltalálni, hogy Sziszi milyen arányban diadalmaskodik? Nyilván Szabahi csatasorba állítása volt az igazi feladat. A választás ugyanis jószerivel akkor eldőlt, amikor Sziszi lemondott katonai beosztásáról. Az Egyesült Államokban tanult extábornok sajátos kampánya alatt arról sem feledkezett meg, hogy Moszkvába utazzon.

Egyiptom és Oroszország együttműködése az utóbbi évtizedben valamelyest lazult, de Kairónak létfontosságú, hogy a Kremlet maga mellett tudja. Vlagyimir Putyin orosz elnök mindenesetre örömét fejezte ki, hogy Sziszi jelöltette magát, és a testvéri orosz nép nevében sok sikert kívánt. Sziszi tavasszal a tavaly novemberben megkezdett tárgyalásokat folytatta. Akkor először Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter vizitált nála Kairóban, aki Szergej Lavrov külügyminiszternek adta át a terepet. Hivatalosan helikopterekről, vadászgépekről, légvédelmi rakétákról egyeztettek, de nem kizárt, hogy felsejlett a mostani elnökválasztás képe.

A legnépesebb, 85 millió lakosú arab országban nagy hagyománya van a katonai irányítású demokráciának, ettől képtelenek elszakadni, a legutóbbi civil kísérlet sem tartott sokáig. 2011-ben a hadsereg a népharagot kihasználva félreállította Hoszni Mubarak elnököt, majd asszisztált ahhoz, hogy szabad választásokat tartsanak. A Muzulmán Testvériség mozgalom vezetője, Mohamed Morszi nyert, majd megásta saját sírját, amikor védelmi miniszternek nevezte ki Sziszit. Tavaly immár Sziszi irányításával puccsolták meg Morszit, s azóta is tart a politikai tisztogatás a testvérek ellen. A legvisszafogottabb beszámolók alapján is a hadsereg a Muzulmán Testvériség ezer tagját ölte meg, a rendőrség pedig 40 ezer aktivistát tartóztatott le – élükön Morszival.

Sziszi mostani győzelmével befejezheti a politikai hadműveletet, és híveinek reményei szerint gazdasági reformokhoz lát. Hogy pontosan mihez, talán még maga sem tudja. Elsődleges feladat, hogy az ország energia- és a lakosság élelmiszerellátását biztosítsa, ami az éves büdzsé 25 százalékát viszi el. Minden új vezető az infrastruktúra fejlesztését is felemlegeti, amiből nagyjából nem lesz semmi. Külföldi befektetőket is igyekeznek Egyiptomba csábítani, ám a tőke a változatlanul nehezen kiszámítható politikai és gazdasági helyzet miatt nem akarja lelkesen lerohanni az országot. Bár most tömegek várják, hogy jobbra fordul a sorsuk (olcsóbb lesz az élelmiszer és az üzemanyag, emelkednek a fizetések, elfogadható lesz az egészségügyi ellátás), de lehet, hogy néhány hónapon belül komoly csalódások érik őket. Egyiptom ugyanis képtelen foglalkoztatni 7 millió közalkalmazottat, a megszorításokat éppen náluk kellene elkezdeni.

Az ébredés odébb van, jelenleg a csapból is Sziszi folyik, fotóival van teleragasztva minden nagyváros, a tévécsatornák tíz percenként adnak valamilyen információt róla. Mindenki a szavait lesi, ahogy tették a voksolás alatt is, amikor két nap alatt nem mentek el kellő számban szavazni, ezért még egy napot rátettek, hogy a főnököt még többen támogassák. Mégis biztos, hogy Sziszi nem lesz hatalmon 30 évig, amúgy Mubarak-módra. És nem csak az életkora miatt.