Így folytatja a kormány

Tévedtem. Néhány hete még azt gondoltam, hogy a harmadik Orbán-kormány négy éve alatt nem kell készülni különösebb meglepetésekre, a parlamenti törvénygyár visszavesz a lendületből, az Európai Unió elleni szabadságharc folytatását a hatalom nem tartja már életbevágóan fontos feladatnak. Helyette marad a koncentrálás a gazdaság fejlesztésének piacbarát változatára, és az egymás utáni ciklusok kétharmados többsége elég lesz a visszafogottsághoz, a szerénységhez, a közös építkezéshez. Tévedtem.

A kétharmad most speciel arra jogosítja fel a hatalmat, hogy szakítson minden hagyománnyal, jelesül azzal is, hogy egy kormány programot hirdetve vágjon neki az újabb ciklusnak. Egészen pontosan arról van szó, hogy a Fidesz (és az éppen csak átalakult kormány) megelégszik az országgyűlési kampány alatt bemondott szlogenekkel egyfajta kormányprogramként. Úgy tetszik, a Fidesz és a kormány nem akar semmi mást, csak folytatni azt, amit négy éve, és azt megelőzően az első Orbán-kabinet idején elkezdett. Vagyis: szisztematikusan, tudatosan és néha zsigerből politizálva megszilárdítani az új hatalmat, olyan alapokat lerakni, amelyekhez a jelek szerint akár évtizedekig senki sem tud törvényesen hozzányúlni.

Ez a kétharmad erőfölénye. Látjuk, ez a kétharmad arra is elég, hogy egyáltalán nem elegánsan, néhány hónappal az önkormányzati választások előtt új játékszabályokat állítson fel, persze olyanokat, amelyek neki kedveznek. És ez a kétharmad arra is bőven elegendő, hogy a törvények, szabályok formálgatásával azt is elérje, hogy egyre kevesebb választói voks elég legyen majd az újabb kétharmad megszerzéséhez. Igaz, ez a kétharmad is kevés lenne, ha a sok millió, a politikából, a hatalomból és a jelenlegi ellenzékből egyaránt kiábrándult szavazó venné a fáradságot, és legközelebb nem a szomszédnak háborogna, hanem a szavazókörben fejezné ki akaratát.

Mivel az ország java tulajdonképpen semmin sem akad fenn és ki, valóban folytatható ez a politika. Vagyis: a devizaadósok tényleges megmentése. A személyi jövedelemadózás további átalakítása, irány: az egyszámjegyű adó, nem kell mindenben progresszívnak lenni. Új adónemek bevezetése – elképzeléseimet most nem reklámoznám. Az alaptörvény módosítása – biztos van rajta mit változtatni. Még újabb munka-törvénykönyve megírása – amellyel a munkavállalókat hátrányosabb helyzetbe lehet hozni. Földtörvény – azé a föld, akié. A bankok folyamatos sarokba szorítása – még több különadót! És ki ne hagyjam: rezsicsökkentés, rezsicsökkentés, rezsicsökkentés! (Ezzel már most meg lehet nyerni a következő választást.) Mindehhez semmi más nem kell, mint kiváló kommunikációs készség, ezt pedig senki nem vitathatja el a kormánytól és vezető pártjától.

Minden mindenkinek eladható, a lényeg, hogy az ige az emberek fülén folyjon ki. Ha máshol minden csoda három napig tart, Magyarországon kettőig sem mindig. Most például azon értetlenkednek sokan, hogy miért akar a harmadik Orbán-kormány a nagy költözések kabinetje lenni? Pedig ez sem szól másról, mint arról: valamilyen meglepetést mindig kell tartogatni. Ugye, erre a tárcahurcolkodásra tényleg nem számított senki. A hírnek néhány ciklussal korábban megágyaztak azzal, amikor meglengették: Orbán Viktor miniszterelnöki hivatala a Várba költözik. És ezt a hírt is lehet überelni. Debrecenben kiváló helye lesz az agrártárcának, ahogy az lesz a védelmi minisztériumnak Székesfehérváron, és az lesz a vidékfejlesztési államtitkárságnak Kecskeméten. Ha egy üzlet beindul! Miskolc biztos szívesen venné, ha otthont adhatna az Emberi Erőforrások Minisztériumának, s úgy gondolom, jó néhány város magához édesgetné a belügyet, hogy a Nemzetfejlesztési Minisztériumról ne is beszéljünk. A központosításnak lejárt az ideje. Vagy tévedek?