Kiszámíthatóan az államkapitalizmus felé?

Mintha két Magyarország létezne: már csak attól függ, melyikben élünk, hogy kinek a szavait hallgatjuk.

Az egyik, amit Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter lát. Ebben az országban egyre gyorsabban növekszik a gazdaság, folyamatosan javul a versenyképességünk, hónapról hónapra többen dolgoznak, a beruházások növekedéséhez pedig nagyban hozzájárul a magánszféra. És 2010 óta kiszámítható irányba halad az ország.

A másik Magyarország az, amit Nouriel Roubini lát. A válság kitörését előrevetítő professzor szerint az ország az államkapitalizmus irányába halad. Hiszen a magyar kormány teljes szektorokat államosítana újra, néhány bank kivonulhat az országból, és a sérülékenység időszaka sem múlt el. Mindez negatív üzenetet közvetíthet a külföldi tőkebefektetők felé.

De kinek van igaza? A gazdaság kirobbanó formában van, és már meghaladja a kilenc évvel ezelőtti szintet. A beruházások is csúcsra pörögtek, és talán már az amortizáció szintje felett vannak. A munkanélküliségi ráta is csak 8 százalék, más kérdés, hogy közmunkások nélkül 13. Infláció sincs, hiszen azt már eltüntette a rezsicsökkentés. Nagy eredmények ezek.

A hitelminősítők ugyan még bóvliban tartanak, de lehet, hogy már nem kell sokat várni a felminősítésre. A befektetésre nem ajánlott kategóriába a második Orbán-kormány időszaka alatt került az ország. A hitelminősítők érve az volt, hogy csökkent az Alkotmánybíróság hatásköre, különadókat vetettek ki egyes szektorokra, a Költségvetési Tanács és a jegybank működésébe beavatkozott a kormány, gyengült a fékek és ellensúlyok rendszere. Az új alkotmánnyal és az új választási rendszerrel sem voltak kibékülve. De a javuló makroszámok láttán sokan arra számítanak, hogy lassan megenyhülnek.

Nem csak a hitelminősítőknek, azoknak az elemzőknek is érdemes átgondolni várakozásaikat, akik a konszolidáció éveit prognosztizálták. Senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy a kormány folytatja a megkezdett munkát.