Orosz-ukrán gázvita: napok óta túl vagyunk az utolsó órán

Most aztán találgathatjuk, hogy Moszkva hajlik-e a kompromisszumra, vagy csak simán meghátrált az ukrajnai gázszállítás ügyében? Hiszen napok óta túl vagyunk az utolsó órán, és a 3,5 milliárd dollárnál is magasabbra rúgó kijevi tartozást büntetve mégsem zárta el a csapot.

A jelek szerint ebben a helyzetben inkább Brüsszel érezheti magát kényelmetlenebbül és nem Moszkva, hiszen hiába győzködi az új államfővel erősödött demokráciára hajtó leendő szövetségesét, hogy legalább részben törlesszen. Kijev makacsul kitart, hogy politikai áron nem hajlandó gázt vásárolni, piaci árról viszont hajlandó gondolkodni. Más kérdés, hogy Kijev nem következetes, hiszen Moszkva az előző rezsimnek éppenséggel politikai árat (értsd: olcsóbbat) szabott meg, majd Viktor Janukovicsék megbuktatása után azt srófolták fel, valóban a nyomásgyakorlás szándékával. Nem mellékesen az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap az ukránoknak nyújtott anyagi segítséggel és hitellel titkon abban reménykedhetett, hogy a milliárdokból a reformok bevezetése mellett futja gázszámlára is.

A gázcsata csak az egyik ütközet a két szomszéd között, igaz, nem elhanyagolható a gazdasági és politikai súlya. Ennél vannak éppenséggel vérre menőbb ütközetek, Kelet-Ukrajnában folyamatosan lövik egymást az oroszbarát szakadárok és az ukrán különleges egységek. Hiába hirdetett amnesztiát Petro Porosenko elnök, a függetlenségüket kikiáltók nem hallgatnak rá.

Mint ahogy a krímiek sem hallgatnak Porosenkóra. Nem úgy tűnik, mintha halálra rémültek volna az elnöki bejelentéstől, hogy az Oroszországhoz csatolt terület ügyében Kijev nemzetközi bírósághoz fordul. Ha ezt teszi, akkor sem számíthat gyors döntésre. Itt tartunk most – vagy majd itt fogunk.