Wizz Air: Nincs határ

„Az elmúlt tíz évben elnyertük a magyar utasok bizalmát és hűségét. A jövőben is alacsony viteldíjakat és kiváló szolgáltatást kínálunk majd nekik” – fogalmazott tegnap Váradi József, a Wizz Air vezérigazgatója. Valóban van mit ünnepelnie a magyar gyökerű fapados légitársaságnak, hiszen tíz év nagyon hosszú idő az európai légipiacon. Már elindítani sem egyszerű egy légitársaságot, életben tartani pedig talán még nehezebb, nem csoda, hogy számos próbálkozás egy-két év után csőddel végződik. Ha pedig sikerül túlélni a kezdeti éveket, akkor olyan klubban találja magát az ember, ahol kevés úriember rendelkezik tagságival. Nehezen tudnék ugyanis még egy olyan piacot mondani, ahol a konkurens cégek gyakrabban jelentgetnék fel egymást. A Wizz Air ez alatt a tíz év alatt nagyon jól kiismerte ennek a klubnak az írott és íratlan szabályait. Másként most aligha ünnepelhetné a tíz éves szülinapját és az egymilliárd eurós éves árbevételét.

Hogy mégsem szívesen koccintok velük, annak több oka van. Egyrészt nem szimpatikus, hogy a magyar költségvetés nem igazán profitál a fapados cég szárnyalásából, mert a klubban azt is megtanulták, miként kell az adót optimalizálni. Ez azonban nem zavarta a kormányt, sőt, a Malév legértékesebb repülési jogait is kiosztotta a társaságnak. Másrészt én a kiváló szolgáltatás alatt is mást értek. Persze húszezer forintos jegyárak mellett az embernek ne legyenek nagyok az elvárásai.

Igazából nem tudni, hogy pontosan miért lépett vissza a cég a londoni tőzsdei bevezetéstől. Talán felmérték, hogy alacsony lett volna a befektetői érdeklődés, talán a tulajdonosok mégsem akarták átláthatóbbá tenni a működést, talán inkább mégis a budapesti tőzsdét választják majd. Kíváncsi vagyok a folytatásra. Ha a következő tíz évben is ilyen ütemben fog fejlődni a Wizz Air, mint tette azt az elmúlt tíz évben, akkor nagyon messzire juthatnak. Moszkvát már meghódították, onnan pedig már csak egy ugrás Peking.