Igyekszem pontosan hívni Andrást, a megbeszélt időben, tudom, ezer felé szalad, nehéz őt „elkapni”, akár telefonon is.
– Ne haragudjon, nem vagyok képes beszélgetni senkivel, tegnap este meghalt a nagymamám, kilencvenhárom éves volt. Nagyon közel állt a szívemhez... – hárítja el kérdéseimet elcsukló hangon.
Másnap, amikor ismét megkeresem, az énekes megnyílik, a nagyiról mesél. Újabb és újabb dolgok jutnak eszébe róla.
– De sok időt töltöttünk együtt! Öt perc sétára laktunk egymástól. Tulajdonképpen miatta jöttünk haza Magyarországra, hogy vele, mellette legyünk. Gyerekkoromban ide-oda utaztunk New York és Budapest között. Négy évvel ezelőtt történt, hogy egyik este a kanapéján ülve megláttam a Megasztár felhívását, versenyzőket keresnek... Itt ragadtam, mellette... – pillanatnyi csönd, majd folytatja. – A családban ő volt a legfontosabb mindenkinek. Kicsi koromban, ha nem volt mellettem, nem tudtam aludni. Odaült mellém ilyenkor, simogatott. Sokat játszottam a nagyival, fociztam is vele, ő volt a kapus, a kanapé meg a kapu, nagyon ügyes volt! És persze sokat énekeltem neki, azt különösen szerette. Még akkor is énekeltem neki, amikor nem hallotta: minden fellépésemen volt és lesz is egy dal, ami csak neki szól. Nemrégen írtam is egy újat, róla, neki.
A fiatalember sóhajt egy nagyot, majd kifejti, mostanában nőtt fel igazán. Rádöbbent, mennyire valóságos is az élet, hogy a mindennapok nemcsak a vidám dolgokról szólnak.
Tény, Kállay-Saunders András élete mostanában csupa fény és árnyék. Az eurovíziós siker óta megfordult a világ a férfival: sikeresebb, mint bármikor, sorra látnak napvilágot új dalai és klipjei, egyre többször hívják külföldre is fellépésre. Közben hadakozik az ellene indított támadásokkal. Az énekes egy éve keveredett verekedésbe a Hajógyári-szigeten, amikor barátja védelmére kelt. Egy testvérpár feljelentést is tett, akik megsérültek a vitában. Az egyikük orrtörést szenvedett, a másikuk pedig agylebenysérüléssel került kórházba.
– Ez egy lököttség, egy rágalom! Én senkit nem bántottam, semmi rosszat nem tettem, csak a verekedőket akartam szétválasztani. Akik valóban ismernek engem, tudják, erre nem is lennék képes. Azt gondolom, a botrányt élvezik az emberek, úgy kell nekik a pletyka, mint egy falat kenyér. A lelkiismeretem tiszta, amúgy meg mindenki azt hisz rólam, amit akar. A bántásokra, rágalmazásokra munkával és sikerrel válaszolok – fejti ki némi csalódottsággal, majd hozzáteszi, az Eurovíziós Dalfesztivál közben és után is kapott sokaktól hideget-meleget.
– Főleg a honfitársaimtól, akik szerint nem nekem kellett volna képviselni Magyarországot, mert nem vagyok elég magyar hozzá, ráadásul nem is tudok jól énekelni. Tény, nem jártam zeneiskolába, nem volt magántanárom, akitől tanácsokat kaptam volna, hogyan képezzem magam. Az Egyesült Államokban üzletet tanultam, csak otthon gyakoroltam autodidakta módon énekelni – meséli, hozzátéve, volt egy „oktatólemeze”, melyet rendszeresen hallgatott, annak segítségével próbálta elsajátítani az énekmesterség csínját-bínját.
– Azt vallom, az éneklésre születni kell, azt vagy tudja, érzi az ember, vagy nem. Persze, fejleszteni, erősíteni mindig kell a hangomat, az enyémet is. Amúgy mindig is énekes szerettem volna lenni... amikor bekerültem a tehetségkutató tévés vetélkedőbe, a Megasztárba, úgy véltem, az álmom kezd valóra válni. Amikor pedig ott lehettem Koppenhágában, arra gondoltam, tényleg elindult a karrierem – fűzi hozzá, elmesélve azt is, milyen nagy élmény volt neki a dalfesztivál. Így, pár hónap eltelte után, „tiszta fejjel” is azt mondja, egyáltalán nem izgult, élvezte minden percét.
– Milyen jó csapat volt! Mindenki, mindenkivel szóba állt, biztattuk egymást, szurkoltunk a másiknak. Még Conchita Wurst transzvesztitának is, aki az első perctől kezdve nagy favorit volt. Láttam a próbákon, a közönség megőrült érte, ordítottak az emberek, amikor meglátták. Szerettem a hangját, de a dalát nem annyira.
András elárulja, ha valakinek, hát neki, a „messziről érkezett” magyarnak tényleg nincsen előítélete, ha Conchita így, ilyen külsővel érzi jól magát, hát legyen! Ha jó fej, ha kedves, még barátkozna is vele. Persze, azt is bevallja, mint ahogy sokan mások, ő sem hiszi, hogy csak az énekesi tehetsége miatt győzedelmeskedhetett az osztrák versenyző. De ez már nem is lényeges, az utóbbi hetekben bebizonyosodott, a magyar énekes igazi nyertes, hisz’ Runningja felkerült minden toplistára, imádják világszerte, és igazából ez a lényeges.
– Így, a fesztivál után sem állok le, nem pihenek, számos fellépésen láthat a közönség! Két koncert között eljárok konditerembe, moziba, mai napig nagy kedvencem a Jumanji és a Jurassic Park, nem is tudom, hányszor láttam már ezeket a filmeket! Szeretek focizni is, régebben minden vasárnap lejártam rúgni a haverokkal a bőrt, mostanában a hétvégi elfoglaltságaim miatt erre alig-alig van lehetőségem. A kedvesemmel, Tolvai Renivel viszont szeretnék minél több időt eltölteni! Mert őrizni kell a szerelmünk lángját, például ezért viszek neki alkalmanként virágot, egy tálca süteményt.
Kiderül, míg Reni visszautazik az Egyesült Államokba, addig András a magyar és külföldi felkéréseinek próbál eleget tenni, nemrégen például Ausztriában, Grazban lép fel.
– Fantasztikus volt idáig ez az esztendő, remélem, a folytatás is hasonló lesz. A jövőre vonatkozóan komoly terveim, céljaim vannak, szeretném például hazánkat minél több helyen képviselni, jó lenne, ha sok-sok országban megismernék a hangomat, annak ellenére, hogy tudom, nem vagyok sztár, csupán egy egyszerű ember, csak egy „András”...
– Persze, nem nagy dolgokat, de csirkét, rizst bármikor tudok készíteni. Meg sushit is! Az a kedvencem... – meséli, hozzáfűzve, igenis fontos, hogyan néz ki, egy énekesnek a megjelenés nem lehet másodlagos.
– Persze, az a legfontosabb, hogy érezzem magam jól a bőrömben! Bár utálok vásárolni, néha nekigyűrkőzöm, és bejárom a boltokat is, hogy klassz ruhákat válogassak össze magamnak. Mindenfélét, sportosat és elegánsat egyaránt. Szigorúan egyedül, ide még Reni sem jöhet velem!
– Persze, nem nagy dolgokat, de csirkét, rizst bármikor tudok készíteni. Meg sushit is! Az a kedvencem... – meséli, hozzáfűzve, igenis fontos, hogyan néz ki, egy énekesnek a megjelenés nem lehet másodlagos.
– Persze, az a legfontosabb, hogy érezzem magam jól a bőrömben! Bár utálok vásárolni, néha nekigyűrkőzöm, és bejárom a boltokat is, hogy klassz ruhákat válogassak össze magamnak. Mindenfélét, sportosat és elegánsat egyaránt. Szigorúan egyedül, ide még Reni sem jöhet velem! Névjegy Név: Kállay-Saunders András
Foglalkozása: énekes
Született: New York, 1985. január 28.
Lakhelye: Budapest
Iskola: Üzleti Egyetem, New York
Zenei karrier: Megasztár 2010 – I. hely, A Dal 2014 – I. hely, 59. Eurovíziós Dalfesztivál, Koppenhága – V. helyezett
Díjak: BRAVO OTTO-díj 2014 – Az év dala (Running), ESC Radio Awards 2014 – Legjobb dal (Running), Legjobb férfi előadó-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.