A háború okozta veszteségek

 Ma az a kérdés merül fel, hogy vajon a tragédiát nem követi-e egy újabb tragédia. Az I. világháború kitörésének 100. évfordulóján tomboló erőszak, kétszínűség és az a fajta cinizmus vesz körül minket, amely katasztrófába vitte a világot 1914-ben.

Az I. világháború kitörésekor uralkodó nézet szerint katonai eszközökkel meg lehet oldani társadalmi és politikai kérdéseket Közép-Európában. Egy évszázaddal korábban Carl von Clausewitz német katonai teoretikus azt írta, hogy a háború a politika más eszközökkel történő folytatása. 1914-ben éppen elegendő politikus értett egyet ezzel.

Az I. világháború mégis azt bizonyította, hogy a clausewitz-i tétel nem helytálló a modern időkben. Az ipari korszakban folytatott háború tragédiát, katasztrófát és pusztulást eredményez, semmilyen politikai problémát nem old meg. A háború nem a politika, hanem a politikai hibák folytatása. Az I. világháború négy birodalmi rezsim végét is elhozta: a porosz (Hohenzollern), az orosz (Romanov), a török (Oszmán) és az osztrák-magyar (Habsburg) dinasztiáét.

A háború nemcsak milliók halálát okozta, hanem a forradalom, az államcsőd, a protekcionizmus és a pénzügyi összeomlás örökségét is ránk hagyta, amely megteremtette Hitler hatalomra jutásának, a második világháborúnak és a hidegháborúnak az alapját.

Ahogy száz évvel ezelőtt, most is öntelt és ostoba vezetők robbantanak ki konfliktusokat anélkül, hogy egyértelmű céljuk és valódi elképzelésük lenne azon mélyben húzódó politikai, gazdasági, társadalmi és ökológiai tényezőkről, amelyek elsősorban felelősek a konfliktusok kialakulásáért. Számos kormányzat a „Lőj először, aztán gondolkodj!” megközelítést alkalmazza.

mi pedig az USA-t illeti, alapvető stratégiája, hogy csapatokat, drónokat, bombázókat küld bármely olyan helyre, amely fenyegetné Amerika hozzáférését az olajhoz. Az amerikai csapatok, a CIA, vagy az USA által támogatott hadseregek így harcban állnak a Száhel-övezet nyugati felétől Líbián, Szomálián, Jemenen át Szíriáig, Irakig, Afganisztánig terjedő régióban. Ezek a katonai cselekmények több százezer ember halálát okozták, és több ezer milliárd dollárt emésztettek fel, de nem oldottak meg egyetlen egy, a konfliktusokat kiváltó alapproblémát sem. A káosz viszont egyre nagyobb, és egy kiszélesedő háború fenyeget.

Oroszország sem áll jobban. Egy ideig jogosan tett panaszt, ha az USA és a NATO megsértette a nemzetközi jogot Koszovóban, Irakban, Szíriában és Líbiában. Azóta azonban Vlagyimir Putyin elnök célba vette Ukrajnát, attól tartva, hogy az Európához kerül át. Hirtelenjében csöndben is maradt a nemzetközi jog betartásának ügyében. Kormánya aztán annektálta Krímet, és egy egyre brutálisabb gerillaháborút vív Kelet-Ukrajnában a szövetségesein keresztül, most már úgy tűnik, hogy az orosz csapatok közvetlen bevonásával is.

Ebben az értelemben, ami a Malaysia Airlines 17-es járatával történt, nemcsak brutalitása miatt rémisztő, hanem amiatt is, hogy azt jelzi, hogy a világban valami elromlott. Ezen cikk írásakor nem tudni, hogy kik lőtték ki a rakétát, bár az Oroszország által támogatott kelet-ukrajnai szakadárok tűnnek leginkább felelősnek. Ami biztos azonban, hogy Putyin Ukrajna elleni háborúja több száz ártatlan ember halálát okozta, és közelebb vitte a világot a katasztrófához.

A nagyhatalmak között ma nem találunk hősöket. A cinizmus uralkodik minden oldalon. Az USA valójában megsérti a nemzetközi jogot azzal, hogy ENSZ-jóváhagyás nélkül alkalmaz katonai erőt. Drónokat és titkos csapatokat küld szuverén országokba az ő jóváhagyásuk nélkül. Hajthatatlanul kémkedik barátok és ellenségek után. Oroszország ugyanezt teszi. Politikája emberéleteket követel Ukrajnában, Grúziában és más szomszédos államokban.

Négy fő különbséget lehet észrevenni a világ mai és 1914-es helyzete között. Először is, azóta már két katasztrofális háborún, a nagy gazdasági világválságon és hidegháborún is túl vagyunk. Egy-két dolgot megtanulhattunk a szervezett kollektív erőszak értelmetlenségéről. Másodsorban, egy újabb globális háború ebben a mostani nukleáris korszakban szinte biztosan a világ végét jelentené.

A harmadik fő különbség, hogy ma már a csodálatos technológiáknak köszönhetően minden lehetőségünk megvan arra, hogy megoldjuk a szegénység, az éhezés, a környezetrombolás problémáját, amely oly sok veszélyes tűzfészket hoz létre.

Végül, segítségünkre lehet a nemzetközi jog is, ha úgy döntünk, hogy használjuk azt. Száz éve a szemben álló felek Európában és Ázsiában nem fordulhattak az ENSZ Biztonsági Tanácsához vagy a Közgyűléséhez, olyan fórumokhoz, ahol a diplomácia, és nem a háború lehet a politika valódi folytatása. Lehetőségünk van arra, hogy békét teremtsünk olyan globális intézményeken keresztül, amelyek azért jöttek létre, hogy megakadályozzák azt, hogy már sose törjön ki egy újabb globális háború.

A világ polgáraiként most az a feladatunk, hogy békét követeljünk a diplomácia segítségével és olyan globális, regionális és nemzeti kezdeményezéseken keresztül, amelyek a szegénység, a környezetrombolás elleni küzdelmet hivatottak szolgálni. Az emberiség történelmének egyik legnagyobb katasztrófájának százéves évfordulóján a tragédiát ne komédia vagy újabb tragédia, hanem az együttműködés és a tisztesség diadala kövesse!

Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org