Abe Sinzó telitalálata

Az elmúlt 18 hónapban az Abenomics első és második nyila – amelyek az expanzív monetáris és fiskális politikáról szólnak – jelentős sikereket értek el Japán gazdasági megújulásának elősegítésében. Először is, árnövekedést gerjesztettek, a GDP-deflátor pedig 3 százalékról közel nullára csökkent. Továbbá az új munkahelyek létrejöttének aránya, amely az előző, Demokrata Párt által vezetett kormány idején 0,4-re esett, már az 1,1-es szintet közelíti. Valójában Japán már a munkaerőhiány jeleit kezdi mutatni.

Az Abenomics első két nyilának korlátait azonban hamar elérhetjük. Azzal, hogy a foglalkoztatás szintje emelkedik, miután a Japán gazdaság a potenciális növekedés elérésének irányába mozdult el, a monetáris ösztönzés inflációs nyomást fog eredményezni, az állami költekezések pedig erősen csökkenő haszonnal járnak majd. Ebben a helyzetben, jelentős növekedést csak a gazdaság reál termelő kapacitásainak növelésével lehet elérni. Ez az, amit Abe Sinzó új növekedési stratégiája megcélzott.

A stratégia középpontjában az üzleti szektor növekedését gátló akadályok lebontása, különösen a szabályozási terhek leépítése és könnyítése áll. A dereguláció a remények szerint erősíti majd a magas technológiájú iparágakban már most is remeklő japán magánszektor képességét arra, hogy innovatív, és globális szinten megfelelő versenytárs legyen. Bár számos tisztviselő, akiknek kedvező volt az üzleti élet korábbi szintű szabályozása, ellenállhat ennek a kezdeményezésnek, a tervezett intézkedések kedvező gazdasági hatásai, kiegészülve Abe Sinzó elszántságával, impozánsak lehetnek.

Ezzel párhuzamosan mélyreható munkaerő-piaci reformokat is végrehajt majd Japán, meghatározott iparágakat megnyit a külföldi munkavállalók előtt, illetve különleges gazdasági zónákat hoz létre, ahol a tisztviselőknek felhatalmazásuk lesz arra, hogy csökkentsék az adminisztratív terheket olyan területeken, mint például a mezőgazdasági hasznosítású földek kezelése. További lökést ad majd a japán gazdaságnak az is, ha megkötik a Csendes-óceáni Partnerségről (TPP) szóló megállapodást, amely a tervek szerint 12 országra kiterjedő szabadkereskedelmi térséget hoz létre.

A legígéretesebb reformnak talán a társasági adó csökkentése számít, amely segítheti Japánt a külföldi, illetve hazai befektetések fokozása terén. Az üzleti aktivitás serkentése pedig a társaságiadó-bevételek emelkedését fogja eredményezni.

Nemzetközi összehasonlítás alapján a társasági adó jelenlegi 35 százalékos mértéke igen magasnak számít. Bár ez alacsonyabb annál, mint amelyet az USA némely államában vetnek ki (Kaliforniában például 40 százalékos a ráta), azonban meghaladja a német (25 százalék), a kínai, a dél-koreai, a brit (mindhárom országban 24 százalék) és a szingapúri (17 százalék) mértéket.

Huszonöt évvel ezelőtt Nagy-Britanniában és Németországban magasabb volt a társasági adó kulcsa, mint Japánban. Azóta azonban ezen országok felismerték a csökkentett adószint előnyeit. Nagy-Britannia valójában adóháborút vívott más országokkal, hogy minél több befektetést vonzzon a szigetországba. A brit és német tapasztalatok azt mutatják, hogy az adókulcs rövid idő alatt megvalósuló jelentős csökkentése jóval hatékonyabb megoldásnak számít, mint a fokozatos mérséklés. Szerencsére Abe Sinzó terve is ezt a megoldást követné.

Ez a változtatás Japánban még jelentősebb hatást okozhat, miután kevés japán cég fizet jelenleg társasági adót. Ennek oka az a visszafogott monetáris politika, amelyet a jegybank korábbi vezetője, Shirakawa Masaaki folytatott. Ez a politika több mint 15 éven át – Kuroda Haruhiko új jegybankelnök hivatalba lépéséig – megakadályozta, hogy a gazdaság elérje a potenciális növekedési rátát.

A társasági adót érintő úgynevezett különleges intézkedések – amelyek olyan ad hoc lépések voltak, amelyek csökkentették vagy emelték bizonyos adókat a cégek számára – szintén hozzájárultak ahhoz, hogy fennmaradjon a megvalósuló és a potenciális kibocsátás közötti rés. Ezen lépések egyben torzították a források allokációját is. Utóbbi intézkedések felszámolása hosszú távon a társaságiadó-bevételek emelkedését okozzák, anélkül, hogy visszavetnék a növekedést.

Abe Sinzó növekedési stratégiája jelentős mértékű kedvező hatást eredményezhet, azonban áldozatokat is követel majd. A fogyasztási adó megemelése a lakosság terheit növeli, a TPP új kihívást jelent majd a gazdák számára, a dereguláció pedig néhány bürokrata érdekeit fogja sérteni, illetve a cégek esetében is megszűnik majd néhány adókedvezmény.

Abe Sinzó kormánya előremutató reformokat jelentett be, és úgy tűnik, hogy elszánt azok végrehajtását illetően, még ha emiatt konfrontálódnia is kell a reformok kudarcában érdekelt csoportokkal. Ha a „harmadik nyíl” sikeres lesz abban, hogy hosszú távon biztosítja a japán gazdaság újjászületését, akkor nem lesz okunk kételkedni az Abenomics értelmében.

Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org