Büntethetnek-e, ha rossz helyen van az aláírás?

A határozat kísértetiesen hasonlít azokhoz az esetekhez, amikor körülbelül két-három éve több hasonló közbeszerzési ügyben is egymásnak estek a felek. A kérdés minden esetben a céget jegyző ügyvezető aláírásának pontos meghatározásáról, az aláírási címpéldányban megfogalmazottak részletes vizsgálatáról, valamint a kérdésről mit sem sejtő ajánlattevő bátortalan védekezéséről szólt. Volt eset, amikor győztesen került ki a kérelmező az aláírás helyével kapcsolatban megkezdett csatából.

Paradox világot élnek a közbeszerzők, amikor azért lehet ellehetetleníteni egy európai uniós forrásból származó teljes projektet, mert egy ajánlattevőnek – legyen az bármennyire is esélytelen –, más nem jutott eszébe, mint az aláírás helyének kifogásolása. A hazai jogorvoslati eseteket böngészve az utolsó 20-30 eset többsége támogatott forrással kapcsolatos. Természetes, hogy válságos időkben az elkeseredett versenytársak mindent megtesznek a kevés lehetőség megragadásáért.

Nem elegáns megoldás, de hazánkban bizony nagyon drága a közbeszerzési jogorvoslat ahhoz, hogy bárki megengedje magának. Ha már nekikezd, akkor azt gondolná a mezei elemző, hogy a mélyére ás a lehetőségeinek, és valódi érvekkel próbálja meggyőzni a jogorvoslati fórumot. A jogorvoslat azonban arra is alkalmas, hogy akár másfél, két hónappal lassítsa a folyamatokat a támadó fél. Hazánkban megtörtént, hogy azért nem kötött egy keretmegállapodásban nyertes fél szerződést, mert amíg akadályozni tudta ezzel a folyamatokat, addig az ő korábban hatályban lévő szerződése lehetett hatályban. Nem tudni tehát, hogy a piaci viszonyok és a féktelen verseny nyomán mire vetemednek szereplők.

Ez természetesen nem jó az ajánlatkérőnek, hiszen drága pénzen tartott szakértői, munkavállalói a kérelemmel, az igazolással, a tárgyalással lesznek elfoglalva értékteremtés helyett. Nem jó a versenytársaknak, mert a piaci verseny részévé válik egy formai kérdéssel kapcsolatos huszadrangú ügy. És ahelyett, hogy a teljesítés színvonalában versenyeznének, vagy a referenciák mennyiségében, vagy az értékelési szempontokban, ehelyett papírokat kénytelenek mutogatni egymásnak igazolva, hogy egy-egy aláírás helye csak kicsit csúszott arrébb, vagy valójában csak a pecsét iránya nem adekvát.

A mostani ügy 2012-ben kezdődött, amelyben a vesztes fél vitattak, hogy a nyertes nem az aláírásmintának megfelelően írta alá a nyilatkozatait. A Közbeszerzési Döntőbizottság elutasította a kezdeményezést, de a bátor kérelmező bíróságra vitte az ügyet. A bíróság helyt adott a kérelemnek, egyetértett azon kérelmezői megállapítással, hogy „a cégnév fölötti aláírás cégnév alattinak minősítése tényszerűen kizárt”, és új eljárás lefolytatására utasította a Közbeszerzési Döntőbizottságot.

A Döntőbizottság a Kúriához fordult, mely 2013-ban megállapította, hogy helytálló a bíróság ítélet, azaz új eljárást kell lefolytatni. Az új eljárás során idén megállapították, hogy a cég képviselőjének a képviseleti jogosultsága, az aláírásának a hitelessége pusztán arra az indokra alapítottan nem vonható kétségbe, hogy az egyébként nem vitatottan a cég képviselőjétől származó aláírás nem közvetlenül a cégnév alatt vagy felett helyezkedett el.
Az ügy reméljük, hogy véget ért. Ha beleéljük magunkat a helyzetbe, és nekünk kellene szavakat találni, vajon mit mondanánk annak a szakértőnek, aki meggyőzően képes állítani, hogy az ajánlat a fenti okokból érvénytelen?

Ezek az ötletek erodálnak egy piacot, tönkretesznek projekteket és elbizonytalanítanak még több potenciális ajánlattevőt. Nem ismerem a Szamos revitalizációja projektet, melyben az eset megtörtént, de együtt érzek azzal, aki a határozatot elolvasva, fejvesztve keresni kezdi aláírási címpéldányát, és gyermekét elsők között készíti fel a felnőttkor hajnalán az aláírás helyének fontosságára.