A határozat kísértetiesen hasonlít azokhoz az esetekhez, amikor körülbelül két-három éve több hasonló közbeszerzési ügyben is egymásnak estek a felek. A kérdés minden esetben a céget jegyző ügyvezető aláírásának pontos meghatározásáról, az aláírási címpéldányban megfogalmazottak részletes vizsgálatáról, valamint a kérdésről mit sem sejtő ajánlattevő bátortalan védekezéséről szólt. Volt eset, amikor győztesen került ki a kérelmező az aláírás helyével kapcsolatban megkezdett csatából.
Paradox világot élnek a közbeszerzők, amikor azért lehet ellehetetleníteni egy európai uniós forrásból származó teljes projektet, mert egy ajánlattevőnek – legyen az bármennyire is esélytelen –, más nem jutott eszébe, mint az aláírás helyének kifogásolása. A hazai jogorvoslati eseteket böngészve az utolsó 20-30 eset többsége támogatott forrással kapcsolatos. Természetes, hogy válságos időkben az elkeseredett versenytársak mindent megtesznek a kevés lehetőség megragadásáért.
Nem elegáns megoldás, de hazánkban bizony nagyon drága a közbeszerzési jogorvoslat ahhoz, hogy bárki megengedje magának. Ha már nekikezd, akkor azt gondolná a mezei elemző, hogy a mélyére ás a lehetőségeinek, és valódi érvekkel próbálja meggyőzni a jogorvoslati fórumot. A jogorvoslat azonban arra is alkalmas, hogy akár másfél, két hónappal lassítsa a folyamatokat a támadó fél. Hazánkban megtörtént, hogy azért nem kötött egy keretmegállapodásban nyertes fél szerződést, mert amíg akadályozni tudta ezzel a folyamatokat, addig az ő korábban hatályban lévő szerződése lehetett hatályban. Nem tudni tehát, hogy a piaci viszonyok és a féktelen verseny nyomán mire vetemednek szereplők.
Ez természetesen nem jó az ajánlatkérőnek, hiszen drága pénzen tartott szakértői, munkavállalói a kérelemmel, az igazolással, a tárgyalással lesznek elfoglalva értékteremtés helyett. Nem jó a versenytársaknak, mert a piaci verseny részévé válik egy formai kérdéssel kapcsolatos huszadrangú ügy. És ahelyett, hogy a teljesítés színvonalában versenyeznének, vagy a referenciák mennyiségében, vagy az értékelési szempontokban, ehelyett papírokat kénytelenek mutogatni egymásnak igazolva, hogy egy-egy aláírás helye csak kicsit csúszott arrébb, vagy valójában csak a pecsét iránya nem adekvát.
A mostani ügy 2012-ben kezdődött, amelyben a vesztes fél vitattak, hogy a nyertes nem az aláírásmintának megfelelően írta alá a nyilatkozatait. A Közbeszerzési Döntőbizottság elutasította a kezdeményezést, de a bátor kérelmező bíróságra vitte az ügyet. A bíróság helyt adott a kérelemnek, egyetértett azon kérelmezői megállapítással, hogy „a cégnév fölötti aláírás cégnév alattinak minősítése tényszerűen kizárt”, és új eljárás lefolytatására utasította a Közbeszerzési Döntőbizottságot.
A Döntőbizottság a Kúriához fordult, mely 2013-ban megállapította, hogy helytálló a bíróság ítélet, azaz új eljárást kell lefolytatni. Az új eljárás során idén megállapították, hogy a cég képviselőjének a képviseleti jogosultsága, az aláírásának a hitelessége pusztán arra az indokra alapítottan nem vonható kétségbe, hogy az egyébként nem vitatottan a cég képviselőjétől származó aláírás nem közvetlenül a cégnév alatt vagy felett helyezkedett el.
Az ügy reméljük, hogy véget ért. Ha beleéljük magunkat a helyzetbe, és nekünk kellene szavakat találni, vajon mit mondanánk annak a szakértőnek, aki meggyőzően képes állítani, hogy az ajánlat a fenti okokból érvénytelen?
Ezek az ötletek erodálnak egy piacot, tönkretesznek projekteket és elbizonytalanítanak még több potenciális ajánlattevőt. Nem ismerem a Szamos revitalizációja projektet, melyben az eset megtörtént, de együtt érzek azzal, aki a határozatot elolvasva, fejvesztve keresni kezdi aláírási címpéldányát, és gyermekét elsők között készíti fel a felnőttkor hajnalán az aláírás helyének fontosságára.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.