India kínai álma

Az 1980-as évek óta a kínai gazdaság addig soha nem látott mértékben növekedett. Indiában pedig a gazdasági növekedés üteme az 1990-es évek elején kezdett jelentősen felgyorsulni a kereskedelmi liberalizációnak és más gazdasági reformoknak köszönhetően. Majd a reformok megakadtak, a költségvetés és a folyó fizetési mérleg hiánya nőtt, az éves GDP-növekedés mértéke pedig 4-5 százalékra esett.

Ennek eredményeképpen Kína maga mögött hagyta Indiát, az egy főre jutó jövedelem tavaly 11 850 dollár volt Kínában, amely több mint a duplája az indiai 5 350 dolláros értéknek. A kérdés most az, hogy vajon Modi gyorsabb növekedést célzó politikája csökkenteni tudja-e a jövedelmi szakadékot a következő évtizedekben.

Az India mellett szóló legfontosabb tényező a demográfia. Kínában az elöregedő társadalom és az alacsony termékenységi ráta a 15-59 év közötti munkaképes korú népesség számának csökkenését okozza. 2015-2040 között ez a réteg várhatóan több mint 115 millió fővel csökken majd. Eközben Indiában ez a réteg 190 millió fővel bővül majd. De az előnyös demográfiai tényezők egyedül még nem eredményezik azt a fajta növekedést, amely Kínát a világ második legnagyobb gazdaságává emelte.

Az indiai vezetőknek átfogó tervet kell kidolgozniuk a gazdasági versenyképesség javulását akadályozó tényezők lebontásához, a feldolgozóipar foglalkoztatási lehetőségeinek bővítéséhez és a munkavállalók képzésének, készségeinek fejlesztéséhez.

Jelenleg India a gazdasági versenyképesség globális ranglistáján a 60. helyet foglalja el, ami jóval elmarad az olyan magas-jövedelmű országokat, mint Dél-Koreát (25.) és Franciaországot (23.) megközelítő kínai helyezéstől (29.). A folyamatos fejlődés ellenére az indiai közegészségügy és oktatás színvonala alacsony, ami a világranglista 102. helyéhez elegendő. Továbbá a megfelelő közlekedési, kommunikációs és energetikai infrastruktúra hiánya (e téren 85. helyen áll India) akadályozza az ország termelékenységi növekedését. Emellett India Kína után kullog a termék- és munkaerőpiac hatékonysága terén is (85., illetve 99. helyezés). Csupán ezen hiányosságok leküzdésével lesz képes India elegendő beruházást vonzani, és lökést adni a gazdasági növekedésnek.

Ugyanakkor Indiának bővítenie kellene a munkaerő-intenzív feldolgozó ipart, amivel foglalkoztatási lehetőséget teremtene az egyre növekvő munkaerejének. Van tér a növekedés előtt, ha figyelembe vesszük azt, hogy a feldolgozóipar csak 15 százalékkal járul hozzá India GDP-jéhez – szemben a kínai 31 százalékos mértékkel.

Bizonyos értelemben, India előnye az, hogy tanulhat a kínai példából. Kína agrárgazdaságból alakult át azzal, hogy egy munkaerő-intenzív ipart épített ki, amely során a munkavállalókat az agráriumból a feldolgozó- és az építőiparba terelte át, illetve fejlesztette minden szektor termelékenységét. Mára az agráriumban csupán a teljes munkaerő-állomány egyharmada dolgozik szemben az indiai 50 százalékos rátával.

India strukturális átalakulása és a fenntartható növekedése a rugalmas munkaerőpiac kialakításától függ, amelynek az idejétmúlt és bonyolult foglalkoztatási szabályozások lazítását kell elérnie. A munkavállalók jogi védelmének szintje India formális szektorában meghaladja a fejlett országokét, amelyet az is jellemez, hogy a foglalkoztatottak számának növekedésével párhuzamosan a cégekre vonatkozó előírások száma is emelkedik. Ahogy Jagdish Bhagwati és Arvind Panagariya rámutatott, a kiterjedt munkaerő-piaci szabályozások eltántorítják az indiai vállalkozókat attól, hogy képzetlen munkaerő alkalmazzanak, és fejlesszék a munkaerő-intenzív feldolgozóipart, ami annak szükségességét veti fel, hogy az indiai kormányzatnak meg kellene kétszereznie reformtörekvéseit e téren.

Ugyanilyen fontos, hogy az indiai munkavállalóknak – különösen a fiataloknak – olyan lehetőségekre van szükségük, amelyek lehetővé teszik, hogy folyamatosan képezzék magukat. A McKinsey Global Institute számítása szerint 2020-ra 90 millió főre lesz tehető a potenciális globális túlkínálat az alacsony szakképzettségű munkaerő terén, amiből 27 millió Indiában lesz. Eközben a közepesen képzett munkaerő terén India 13 millió fős hiánnyal fog küzdeni. A jó hír az, hogy Modi eltökéltnek tűnik azon céljának elérésében, hogy fejlessze az ország versenyképességét az üzleti környezet javításával. Már bejelentett például olyan intézkedéseket, amelyek a biztosítási, védelmi és távközlési szektorban segítenék elő a külföldi tőkebefektetéseket. Ezek közé tartozik az infrastrukturális beruházásokra fordítandó kiadások emelése, illetve új adókedvezmények bevezetése a megtakarításokra és befektetésekre. Modi kormánya emellett folytatja elődjének azon politikáját, amely a szakoktatás és –képzés erősítésére irányul.

A munkaerő-intenzív iparágak bővítésére irányuló erőteljes fókuszálás azonban hiányzik Modi tervéből. Ez utóbbi a tervezett reformokkal együtt képessé tenné Indiát arra, hogy kihasználja azokat a lehetőségeket, amelyeket a kedvező demográfiai viszonyai nyújtanak, és egy kínai típusú növekedést érjen el.

Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org