Megszorítási spirálban Magyarország?

A megszorítások spiráljának nem könnyű véget vetni. Magyarországon már a világgazdasági válság előtt is egymást érték a kiigazítások, és a büdzsé sosem akart egyenesbe kerülni. Vagyis a második Orbán-kormánynak nem volt más választása, minthogy folytassa a hiány lefaragását.

És most már az is egyre világosabb, hogy a harmadik Orbán-kabinet sem járhat más utat. Pedig a költségvetési hiány a GDP 3 százaléka alatt áll.
A szocialisták adóemelésekkel és a fűnyíróval próbálkoztak, 2010 óta azonban inkább a vállalatok terhei növekednek, amit több-kevesebb sikerrel próbálnak az emberekkel megfizettetni. Noha nem célja, egy éve már a jegybank is segít alacsonyan tartani a költségvetési deficitet azzal, hogy megpróbál nyereségesen működni.

Viszont a legutóbbi kiigazítástól talán nem teljesen független a 2012 óta tartó folyamatos kamatvágási ciklus, ami tartósan gyengébb árfolyamra száműzte a forintot. A fizetőeszköz esése miatt növekszik a devizaadósság, ami az államadósság csökkenésének komoly gátja. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság már azzal fenyegetőzik, hogy újraindítja a deficiteljárást, ha nem mérséklődik az adósság.

A tartósan alacsony kamatot viszont fent kellene tartani – hiába esik a forint –, hiszen az MNB hitelprogramja miatt egy magasabb kamat mellett növekedhetnének a költségvetés terhei. Igaz, ezt ellensúlyozza, hogy a monetáris élénkítések a gazdaság élénkülését is segítik. Vagyis az egyetlen járható útnak a devizaadósság minél gyorsabb leépítése tűnik, addig pedig az államadósság csökkentése érdekében minden év végén meg kell fontolni a tartalékok leépítését és a forint árfolyamát átmenetileg „védő” piszkos intervenciót.