Rend, fegyelem, Parlament

Úgy időzítették a rendszerváltást, hogy a választások utáni, a kampány és a kormányalakítás miatt a nyár közepébe húzódó első ülésszak mindig ugyanabban a negyedik évben legyen, mint a világbajnokság. 2010-ben, amikor már jó közvetítéseket lehetett neten nézni, több alkalom is volt, amikor az estébe húzódó szavazások közben figyelmeztetni kellett néhány képviselőt, ne annyira feltűnően nézzék a focit. Idén kisebb a parlament, a szavazásokat pár perc alatt lezavarják, a vitákra pedig azok maradnak bent, akiket tényleg érdekel. Igaz, a vb is jobb, mint négy évvel ezelőtt.

A létszámcsökkentés látványosan jót tett, és nem csak azért, mert kevesebb képviselőt kell fegyelmezni. A 386-os létszám elképesztően nagy volt, nekik fizetést adni és figyelni, ahogy jelentős részük nem végez érdemi munkát, teljesen fölösleges volt.

Az előző ciklus egyik legjobb és mindenképp legbátrabb döntéseként értékelhető, hogy a kormánypártok – saját érdekeikkel is szembemenve – majdnem megfelezték a létszámot, és most látszik igazán, hogy mennyire jó húzás volt ez. Viták így is vannak, így is szinte mindenki szavazógépként működik a voksolások alatt, de valószínűleg senkinek nem hiányzik az a 187 képviselői hely, amit most már nem tölthettek be. Legfeljebb majd kevesebb képviselő lesz, akik úgy ülnek bent négy évet, hogy egyszer sem szólalnak fel.

Kérdés, mennyire lehet felszólalni. Az ellenzék azt mondta: az új házszabály a viták brutális korlátozását hozza el. Ebben csak részben lett igazuk, mert akinek véleménye van, az ezután is elmondhatja azt, már ha frakcióhoz tartozik. Aki függetlenként ül bent – márpedig az ellenzéki megállapodás és a választási eredmény úgy hozta, hogy az MSZP-n és az LMP-n kívüli teljes baloldal ilyen –, annak kevés ideje van beszélni.

Különleges viták vannak persze most is. A ciklus előtt azt ígérték, hogy most már nagyobb kiszámíthatóság jön a törvényhozásban – erről az ígéretről már most látszik, hogy semmi nem valósul meg belőle. Már jelenleg is számos olyan javaslat volt, amelyet kivételes sürgős eljárásban nyomtak át az Országgyűlésen, az pedig újra teljesen megszokott, hogy már szinte nem is érdemes megnézni a napirendi ajánlást hétfő délelőttönként, az ülés délutáni kezdetéig úgyis agyonmódosítják. Nagy törvényeket csempésznek be a Ház elé meglepetésszerűen, a képviselőknek és a sajtónak igazán felkészülési időt sem hagyva. De megesett olyan is, hogy bizottsági ülésen kellett olvasószünetet közbeiktatni, hogy az ellenzék megismerhesse egyáltalán, milyen módosító indítványokat tolnak be eléjük. Lehet persze erre azt mondani, hogy az ellenzék úgyis csak beszél, a kormánypárt megszavazza a lényeget. Aki így gondolkozik, általában arra hivatkozik, hogy a törvényalkotási munka ezáltal sokkal gyorsabb és hatékonyabb lesz.

A gyorsaságra vonatkozó kijelentéssel valóban nem lehet vitatkozni, ami azonban a hatékonyságot illeti, az erről szóló érveket talán ők is átgondolták például a reklámadó-módosítás módosításának módosítása közben.

A ciklus előtt a törvényalkotási bizottság felállításától és a bizottsági munka erősítésétől remélték azt, hogy épp az ilyen, szinte véletlenszerűnek tűnő, de egész biztosan nem a felelős munka üzenetét hordozó indítványokból minél kevesebb legyen. Nem lett kevesebb. Furcsa az is, hogy a részletes vitákat kivették a plenáris ülésről, és ehelyett most bizottsági szinten tárgyalják ezeket. Bár legyünk őszinték: a részletes viták sokakat eddig sem érdekeltek a téma néhány – a bizottsági ülésen most is ott lévő – szakértőjén kívül. Mégis, hamis álom azt hinni, hogy ettől hirtelen jobb lesz az ottani munka. A magyar parlament ugyanis a rendszerváltás óta nem arra szolgál elsősorban, hogy a képviselők meggyőzzék egymást, hanem arról, hogy harcoljanak a nézők kegyeiért. Sokakkal ellentétben nem hiszem, hogy ez baj lenne – a törvényeket megírják valaki más számítógépén, de a politikai viták központi helye a parlament marad. Csakhogy ha már ez így van nálunk, akkor hiba a parlamentnek ezt a szerepét csökkenteni arra a sehol nem igazolt állításra hivatkozva, hogy így majd nagyobb lesz a szakmaiság.

Sok változás van tehát az új ciklusban, mégis, ha a kormányoldalt kérdezzük a fontos újdonságokról, nem ezeket említik, hanem a határon túli magyarok képviseletét és a nemzetiségek parlamenti jelenlétét. A határon túliak szavazatai most sok vizet nem zavarnak. A választási eredményen nem módosítottak, annyira kevesen szavaztak, bár az, hogy kilencvenöt százalékban ugyanazt választották, jelez zavarokat a velük kapcsolatos politizálásban. Ami pedig a nemzetiségeket illeti: szép és jó, hogy bent ülnek a képviselőik, szavazati jog nélkül, de ezt meg kéne tölteni tartalommal is. Egy napirendi pont volt eddig, ahol felszólaltak a nemzetiségi szószólók. A kisebbségi választás szabályainak vitájában szlovák mondatok mellett egy német nyelvű felszólalást is hallhattunk. Hogy a magyarországi kisebbségeknek mennyire ez a legfontosabb ügyük, arról már lehetne vitatkozni.