Akkor nem omlana össze a nyugdíjrendszer, ha egymillió gyerek születne

A Nyugdíj és Időskor Kerekasztal működése befejezésével egyidejűleg, öt évvel ezelőtt négyszáz oldalas tanulmánykötetet adott ki a nyugdíjrendszer reformjának lehetséges irányairól. Ez a tudományos igénnyel megírt és átfogó hatástanulmányokkal alátámasztott kötet a politikai nyilvánosság szempontjából mintha meg sem született volna. A Népesedési Kerekasztal idén májusban nyilvánosságra hozott ad hoc javaslata viszont nagyobb nyilvánosságot kapott, mint egy jeges vödrös kihívás. Nehéz persze megjósolni, mitől lesz ragadós egy mém, mégis ijesztő látni, hogy egy elnagyolt ötlet ekkora hullámokat kelthet a köztudatban.

A javaslat szerint azoknak, akik legalább két gyereket felneveltek – feltéve, hogy e gyerekek legalább középszintű iskolai végzettséget szereztek, vagyis nem a mélyszegénységben élő és a halmozottan hátrányos helyzetű kisebbségi családokból származnak –, magasabb nyugdíjat kell kapniuk, mint azoknak, akik ezt a kétgyermekes, középfokús minimumfeltételt nem teljesítették. Az ilyen gyermekek felnevelését természetbeni járulékfizetésnek kell tekinteni (ebből következően a csak általános iskolai végzettséget szerzett gyermekek felnevelése nem számítana természetbeni járulékfizetésnek). A jelenlegi keresőtevékenységre alapozott járulékfizetési elv nem változna lényegesen – hangsúlyozzák a javaslat gazdái –, csak kiegészülne a gyerekek kapcsán járó, nagyon emberi „bónusz-málusz” rendszerrel.

A Ratkó-korszak rossz emlékű gyermektelenségi adóját persze nem hivatkozzák a Népesedési Kerekasztal szakértői, inkább előszeretettel emlegetik a mai rendszerbe beépített „gyermekességi” adót, vagyis azt, hogy aki gyermeket nevel, az ennek magas költségei miatt nem tud annyi járulékot fizetni, mint a gyermektelen vagy kevesebb gyermekű.

Eltekintve most attól a nem mellékes ténytől, hogy a közteherviselő lakosság eleve optimalizálni próbálja az adó- és járulékfizetési kötelezettségeit, ha teheti, vagyis a lehető legkisebb terhelést akarja elérni (talán nem véletlen, hogy milliós nagyságrendű a minimálbér után adózó és járulékot fizető honpolgáraink száma). Aki nem tudja így optimalizálni a közterheit, viszont a többgyermekes célcsoporti családok fenntartói közé tartozik például közalkalmazottként, köztisztviselőként, közszolgálati tisztviselőként, esetleg nagyvállalati közép- vagy felsővezetőként, az eleve igénybe veheti a családtámogatási rendszer e rétegre optimalizált elemeit, elsősorban a családi adó- és járulékkedvezményt.

Nem beszélve arról, hogy a friss termékenységi trendeket kivetítve fennáll a nagyon erős veszélye annak, hogy a mai huszonéves lányok 40 százaléka gyermektelen lesz. A középfokon kiképzett két gyermekre épített bónuszrendszer akár működőképes is lehetne, ha nem lenne a jelenlegi pay-as-you-go (azaz jogosultság, illetve járadékmeghatározott felosztó-kirovó) elv mindenképpen halálra ítélve egy megállíthatatlanul öregedő társadalomban.

A rendszer a javaslat szerint csak a 35. életévüket be nem töltött személyekre – akiknek legalább 30 éve van hátra a nyugdíjkorhatáruk betöltéséig – vonatkozna. Mielőtt bárki belefeledkezne a javaslat elemzésébe, gondolkodjunk el egy pillanatra. Mi lesz pontosan 30 év múlva? A 2040-es évek derekán éppen összeroppan a társadalombiztosítás öregséginyugdíj-rendszere, mert az utolsó nagy létszámú magyar korosztály, az 1970-es éve derekán született „gyes-nemzedék” is eléri a nyugdíjkorhatárt, s utánuk csak demográfiai sivatag húzódik generációkon át. (Legalább egymillió meg nem született magyar gyermekről, a Ratkó-dédunokák és -ükunokák hiányzó nemzedékeiről van szó.)

Nézzük innen a Népesedési Kerekasztal javaslatát, így talán jobban látszik a jószándék. Vagyis fogjunk össze, és szülessen gyorsan egymillió gyermek, akik 30 éven belül járulékfizetővé válnak Magyarországon, különben a mai nyugdíjrendszernek annyi. A kormány szerint 2030-ig nincs szükség változtatásra a rendszerben, mert addig biztosítva van a nyugdíjak kifizetése és a nyugdíjalapok működése. De mi lesz 2030 után? Nyilván utána nincs biztosítva a nyugdíjak kifizetése, mert nincs, aki fizesse a megugrott létszámú nyugdíjasos nyugdíjának fedezetéül szolgáló járulékokat.

Ha a 30 év múlva óhatatlanul bekövetkező események tükrében nézzük, akkor a középfokon képzett, kétgyerek függő nyugdíjjavaslat nem más, mint előzetes politikai szonda arra vonatkozóan, hogyan lehet majd elfogadtatni az elkerülhetetlen nyugdíjcsökkentést. Igen alkalmas lehet a gyermektelenek, a kevésgyermekesek és az alacsonyképzettségű sokgyermekűek kiűzetése és kirekesztése a zsugorodó nyugdíjparadicsomból, hiszen a Népesedési Kerekasztal nem fogja sajnálni őket. Egy részük a Lajtától nyugatra megszerzett nyugdíjjogosultságait és a nyugdíj-előtakarékosságuk gyümölcseit élvezi majd úgyis, a nyomorult többség pedig úgysem szerez nyugdíjjogosultságot, ahhoz ugyanis legalább 15 év szolgálati idő kellene, bejelentett keresőtevékenységből.