BERECZ ANDRÁs: „Ha alkalmas az ember arra, hogy tanuljon, a Föld neki lett teremtve”.

Otthonosan mozog Berecz András az óballai színpadon. Szemöldöke komoran összecsúszik, majd nevetésre áll. Bajusza is önálló életet él, mondatainak dallama és súlya van. A közönség gurgulázva kacag, néha biztatja, isszák szavait. Nagy mesemondónk „hazajött”.

– Nagyon szeretem ezt a vidéket, a hangulatát, az itt lakókat. Kunhegyesi születésű édesanyám beszéde, gondolkodása, a vidám, magas lóról való tréfálkozása mindig rokonszenves volt. De ha nem kedvelném ezt a vidéket, akkor is megszeretném a színpadja miatt. Mert ez eszmei színpad, ha több emberi munka lenne benne, már nem lenne ilyen kedves. A fák, bokrok, az utca, ahol lovaskocsikon vidám emberek haladnak el, s kapnak fel három másodpercet az előadásból, a padok, a mező, a lemenő nap sugaraival megvilágított közönség... ez gyönyörű. Itt az emberek még bele-belekiáltanak a mesémbe, igazítanak engem, mernek kacagni! Újra és újra fel kell nőnöm ehhez a színpadhoz, Óballához.

– Gyakran jár errefelé?

– Sokkal gyakrabban is járhatnék. Álmomban viszont többször vagyok itt. Éber alvó vagyok, éjszakánként, félálomban jönnek a legjobb hézagpótló gondolatok, ezért is teszek este magam mellé papírt, ceruzát, hátha le tudom jegyezni őket. Ebből aztán új tervek, korszakok szoktak születni, melyek vagy valóra válnak vagy nem.

– Sok megvalósítatlan terve van?

– Sok! Három-négy élet kevés volna hozzá! Egyik kedves és soha meg nem valósuló tervem például az állatterelő szavakból összeállított lemez. Egyik tavasszal az erdélyi Mezőségen szántottak a helyiek, mikor éppen arrafelé jártam. Hallom ám, hogy hat-hét földmíves fennhangon biztatja ősi, örökölt szavakkal a lovacskájukat, ökrüket, tehénkéjüket! Mint egy kórus, úgy szóltak. Hasonlók voltak, mégis különbözőek, oktávok, kvintek, kvartok csendültek fel. Már nem volt beszéd, de nem volt teljes értékű ének sem, de zene, talpig zene volt. Jártam bivalypásztorok között, ott is csuda kiáltásokat hallottam. Majd hozzá jöttek a pásztorok vadállat-megfigyeléseihez kapcsolódó kifejezések, hangok. Pál Pista bácsi például kiválóan utánozta az ürgéket. Tudta, milyen hangot adnak ki, amikor búsak, milyet, ha jóllakottak, vagy amikor párzanának, éhesek... E füttyögések, kiáltások és hangutánzó szavak gyűjteménye a természetet figyelő emberek költészete, régi magyar szavaink kincsesháza. Ekkor merült fel bennem, hogy csoportosítani kéne a háziállatok hívó-elküldő, csitító-uszító szavait, hisz’ ez a magyar nyelvnek lassan feledésbe merülő régi szókészlete. Meg kell ragadni, mielőtt elveszne. Persze, ez a lemez soha nem fog elkészülni, mert a ráfordítandó energia sokacska lenne, közben éhen halnék, aztán pedig a kutya sem venné meg ezt. Közben viszont jól szórakoznék, mert nálam a munka egybeesik az örömmel, ráadásul főnököm sincs, munkahelyem sincs.

– Ez jó vagy rossz?

– Jó hát!

– Eladható manapság egy meselemez?

– Nem panaszkodok, a könyvvé formált, linómetszéssel gyönyörűen illusztrált meselemezkönyveimet sokan keresik. Mindég kísérletezek, gondolok egyet, csavarintok, aztán lesz más, talán jobb, mint az előző volt. A műanyag tokos, hagyományos CD lemezek nem népszerűek, ezzel nem megy az ember semmire. Hiszen mindenki lemásolja őket, mintsem megvegye. Ezen a területen menekülni nem hátra, hanem előre érdemes, ezért úgy döntöttem, egy szép könyvbe ültetem át a beszéd műfaját, a mesemondást. Szeretik az emberek, hogy megajándékozzák egymást kézbe vehető tárgyakkal. Mert nem mindig kerül az ember CD-lejátszó mellé, a kisméretű könyvet elővehetik a vonaton, buszon, postán, és az olvasó mindig kap valami csemegét. Az Angyalfütty című kiadványom olyan jól sikerült, hogy kiemelt nagydíjat kapott tavaly a Szép könyv elnevezésű versenyen. Hír Mihály tipográfussal és Gyulai Líviusz illusztrátorral öröm dolgozni, olyanok nekem, mintha két szárnyam volnának.

– Gyermekeknek szokott mesélni?

– Szoktam, bár nem ez a legnagyobb örömöm. A legkedvesebb történeteim inkább a felnőtteknek szólnak, de nagyon szeretik a kisebbek is. Főleg, ha a gyerekek felnőttekkel együtt hallgatják a meséket. De mikor csak gyermekek közé dobnak be, abból sokszor kudarc van. Lehet, hogy a markukba kacagnak a kisfiúk-kislányok, de nem azért, mert vicces vagyok, hanem hogy de hülye bácsi! Ilyenkor égnek áll a hajuk a szervezőknek, én cinikussá válok, jobb is, ha abbahagyom, vagy el se kezdem a mesélést.

– Volt sok rossz tapasztalata?

– Hála Istennek, volt elég, ha nem is sok! Ez is kell az életbe, hiszen úgy ismeri meg magát az ember, ha pofont kap! A vereség a győzelem anyja. Fölkelek, csinálom tovább. Persze, ha csak egy gyerek van velem szemben, az más. Ölbe veszem a kicsi fejecskéjüket, az szép, úgy könnyű... Amikor viszont a tornateremben 600 diák ül velem szemben, előttem egy rossz mikrofon, egy rossz hangfal, közben a tanárok kimennek cigizni, majd a művész úr foglalkozik a tanulókkal, hát az bizony egy lidérc! Apránként megindul a beszéd, s lassan nincs tanár, aki rájuk szólna, hogy hallgass, hé, ez a szélfútta kopott kis ember hozott neked valamit, egy érdekes szót, a nagyapádét, a szépapádét! Amit mond, nem az övé, a tiéd is. Csak most valamiért nála van. De neked jussod van hozzá.

– Mi kell a jó mesemondáshoz?

– Lágy szív, kemény és szívbehatoló, találó szavak, eleven képek, határozott irány, egy kis csapongás, köd és napfény, bolondság és igazság... a Teremtő, a teremtett világ és az ember iránt érzett szüntelen rajongás és csudálat... mindenre szükség van. Az arány mesénként változó, de egy se maradhat el.

– Sok olyan embert tudna felsorolni, akik életre szóló élménnyel gazdagították?

– Ilyen például Gergely András Kalotaszegen. Sokat jártam hozzá, meghatározta énektechnikámat, gondolkodásomban sarkalatos pont. Hazug Pista bácsit miután megismertem, azóta a Háry János típusú meséket nagyon szeretem, máig fogva tart. A magyar mesemondás, a magyar mesemondók megfogyatkoztak már. De jó beszédű, fényes szavú emberek még vannak bőven. Ilyenek közelében fülelek, mint a bagoly, szeretek mellettük mélyen hallgatni, ez igen jól esik.

– Lehet-e fiataloktól is tanulni?

– Mindenkitől lehet. Van egy török közmondás, Buda Ferenc fordította: Szíved, ha szűk, a Föld tágasságának mi haszna? Ha alkalmas arra az ember, hogy tanuljon, akkor a világ neki van teremtve. Mindenhol tudnak valamit, amit én nem.

– Vajon gyermekei a jövőben továbbviszik ízes beszédét, átadják, átörökítik ősi tudását? Nyomába lépett az a fia például, aki többször is állt már apjával egy színpadon?

– Nyomomban is van meg nem is. Az a szerencse, hogy ő is talál új utakat. Minden gyerek, ha az apja nyomába lép, nyög egy darabig. Neki kell kiszélesíteni ezt az utat, aztán tovább menni, újakra találni, másokat is elkalauzolni!

András dolgozott rakodó segédmunkásként, erdőművelőként, de még útkarbantartóként is, végül „hajszolt embertársai örömét keresgélő” énekes, mesemondó lett. Kedves dalai és meséi a honát kereső és a nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai, melyek felnőttekhez szólnak inkább. Sok lemezt, kazettát, CD-t, rádió- és televíziófelvételeket készített itthon, Európában, az USA-ban és Kanadában is. Tanított magyar népzenét Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, a torontói York Egyetemen, valamint kanadai és amerikai táborokban. Mesét még kanadai, észt, francia, holland közönségnek is mondott, tolmácsok segítségével.

András dolgozott rakodó segédmunkásként, erdőművelőként, de még útkarbantartóként is, végül „hajszolt embertársai örömét keresgélő” énekes, mesemondó lett. Kedves dalai és meséi a honát kereső és a nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai, melyek felnőttekhez szólnak inkább. Sok lemezt, kazettát, CD-t, rádió- és televíziófelvételeket készített itthon, Európában, az USA-ban és Kanadában is. Tanított magyar népzenét Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, a torontói York Egyetemen, valamint kanadai és amerikai táborokban. Mesét még kanadai, észt, francia, holland közönségnek is mondott, tolmácsok segítségével. Berecz András Született: Budapest, 1957.

Foglalkozása: ének- és mesemondó, műfordító

Néhány elismerése:

1985. A Népművészet Ifjú

Mestere díj

1990. Magyar Művészetért díj

1993. Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetés

2001. Magyar Örökség díj

2005. Prima díj

2005. Alternatív Kossuth-díj

2011. Kossuth-díj-->