Pataki Zita Mindegy, hogy süt a nap, vagy szakad az eső – nincs befolyással az időjós kedélyére.

Lelkesen beszél tévés szerepköréről, és mint elmondja, a hétköznapokban sem bánja, ha meteorológiai kérdésekről faggatják, hisz ez alapvetően hozzátartozik a mindennapi kommunikációhoz.

– Rám nincs olyan hatással az időjárás, mint sokakra – nem befolyásolja a kedvemet. Tökéletesen tudok alkalmazkodni a változásokhoz. A városokban élők inkább hajlamosak a borús idő miatt panaszkodni, de én hegyvidéken nőttem fel, és a „hegylakók” nem engedhetik meg maguknak, hogy az időjárás változásai kihassanak a hangulatukra. Számomra az esős idő nem tragédia, mert tudom, hogy a földeknek többnyire épp ez a jó. És ott vannak a taxisok, akiknek a pluszfuvarok miatt az eső szintén igazi áldás – mondja nevetve és hozzáteszi, hogy sosem visz bele szubjektív véleményt az időjárásjelentésbe, épp azért, mert az egész országnak szól az előrejelzés, és mindenkinek más jelenti a jó időt.

– Szakmai átok, hogy már egy barát időjárást firtató kérdésére is hajlamos vagyok úgy felelni: „Felszakadozik a felhőzet” – amin jót nevetnek az ismerőseim. De a tizenhat év alatt soha nem ejtettem ki idegen szavakat, igyekszem közérthetően, hétköznapi módon fogalmazni. Nem biztos, hogy sokan tudják, mi az a ciklon. Jobb, ha egyszerűen mondom el a mondanivalómat. Szívesen magyarázok is – talán tanári előéletemnek köszönhetően –, például hogy mi a különbség a köd és a pára, a zápor és a zivatar, a derült és napos idő között. Szeretném színessé, érdekessé tenni a nézők számára az előrejelzést. Mikor elkezdtem a meteorológiával foglalkozni, az volt az első dolgom, hogy az általam még nem ismert népi időjóslásokat megtanuljam. Ezekből vagy ötletet merítek, vagy „kis színesként” alkalmazom őket, és beépítem az előrejelzésbe érdekességként elődeink megfigyeléseit.

Munkájáról mesélve említi meg a Gazdasági Rádióban futó Hétfő – egy nő című műsorát, melyet időjósi munkájával együtt a sors ajándékának tekint. Gyermekkorában nem tervezte, hogy a médiában fog dolgozni, teljesen spontán jöttek az ilyen jellegű lehe­tőségek.

– A gimnáziumban kezdtem el rádiózni. Tizenhat évesen felkértek, hogy a miskolci kábeltelevízióban vezessek szombatonként egy ifjúsági műsort. Ezután már nem hagytam abba a televíziós-rádiós munkát, jöttek a további lehetőségek. A Diák Újságírók Országos Egyesületénél tanultam újságírást, fontosnak tartottam igazán alaposan elsajátítani a médiaismereteket. Mindig humán beállítottságú voltam, és a médiában való tevékenykedés miatt számomra természetes lépés volt, és egyenes út vezetett az egyetem magyar szakáig – meséli Zita, és azt is elmondja, hogy ezen az úton nem példaképek indították el.

– Hagyományos értelemben vett példaképem nincs. Nem azért, mert nincsen bennem tisztelet a szakma nagyjai iránt, hanem mert nem akarok senkit követni. Egyszerűen nem szeretnék olyan lenni, mint mások. Ilyen szempontból az önállóságra való törekvésem, hogy én én legyek, nagyon erős. Már gyerekként is ilyen voltam, az önkifejezés volt számomra fontos. Nem mások követése, utánzása, hanem kihozni magamból a maximumot minden téren. Ezért alapvető volt, hogy megtanuljam a szakmám professzionális alapjait – szabályokat, protokollt, a helyes és szép kiejtést. Az alapokon túl többletként a pluszt az egyéniségemből teszem hozzá. De természetesen vannak kollégák, akiket nagyra becsülök – például Erős Antóniát mint tökéletes női híradóst, és Szellő Istvánt, a spontaneitásáért, és hogy a profizmusa és humora remek egységet alkot – teszi hozzá, és megjegyzi, hogy ha példaképe nincs is, de az új rádiós műsorába olyan izgalmas egyéniségeket hív meg, akikkel öröm megismerkedni, és megtiszteltetést jelent beszélgetni.

– Nagy élmény számomra, hogy a Hétfő – egy nő műsorom szerkesztő-műsorvezetőjeként nagyszerű nőkkel, érdekes személyiségekkel beszélgethetek. Számomra nagyon fontos, hogy bemutassam az embereknek, mekkora élmény lehet az egymás közötti kommunikáció, a megismerkedések, nagy beszélgetések öröme. Mert ez sokszor sajnos hiányzik az emberek hétköznapjaiból. Legfőbb szakmai célom egy olyan iskola létrehozása, ahol egy különleges módszerrel, a pszichológia és nyelvészet eszközeivel tanítanám az önbizalom, és önértékelés fejlesztését – beszél terveiről, majd hozzáteszi, azért tud hitelesen szólni ezekről a témákról, mert mindig jól érezte magát a bőrében. Mindig úgy vélte, hogy a lehetőségeket, amit az élet ad, ki kell használni, és ki kell hozni belőle a maximumot.

– Mindenszentek napján születtem. Tizennyolc éves koromig születésnapjaim a halottakról való megemlékezésről szóltak. Számomra természetes volt az elmúlás kérdésköre, de talán éppen emiatt gondolom azt, hogy az életet meg kell élni a maga teljességében. Az én bakancslistám: megélni minden pillanatot, és megragadni a lehetőségeket. Mindig jól éreztem magam a bőrömben, számomra az elégedettség és derű alapvető állapot. Ez így volt húsz éve, és így van most is. Szerencsés természetem van. Ha valami rossz ér, szomorú vagyok, azt is ott és akkor megélem, de nem rágódom rajta. Megtalálom az örömöt, elégedettséget a mindennapokban, a pillanatokban, és bár sokat tanultam a múltamból, és építem a jövőm, alapvetően a jelent akarom maximumon megélni. Tudom, mi meddig tart, mikor kell elengedni valamit, és nyitottan tudom fogadni az újat.

Ennek kapcsán elmeséli, hogy akkor hagyta abba a tanítást, mikor az általános iskolás tanítványai már nem a tanárt látták benne, hanem a tévést.

– Nem azért tiszteltek vagy szerettek, mert jó tanár vagyok, hanem már csak az számított, hogy engem látni lehet a tévében. Akkor éreztem azt, hogy abba kell hagynom a tanítást. Továbbléptem. Tudtam azt is, hogy megtalálhatom azt a férfit, akivel boldog lehetek, akivel a hét minden napja csoda. A férjemmel közös az utunk, egy igazi egységet alkotunk és sok új élménnyel gazdagítjuk egymás életét. Hozzátartozik a témához, hogy sosem értettem, mikor a nők arról beszéltek, hogy azért vágynak párra, mert annyira egyedül érzik magukat. Csak valakivel együtt érzik magukat egésznek. Nekem ilyen gondom sosem volt. Én egy társra vágytam, aki elfogad úgy, ahogy vagyok, autonóm személyiségként, és viszont. A „fogadjon el, ahogy vagyok” jelenti az alapot, ez nem is szabadna, hogy kérdés legyen. Úgyis hat egymásra a pár, változnak, alakulnak, alkalmazkodnak, de nem kell, hogy feladják az egyéniségüket. Nagyon boldog vagyok, hogy a férjem pont így gondolkodik. Számunkra a szeretet: „Nyitott kézzel szeretni.” Nem birtokolni egymást. Új dolgokkal ismertettük meg egymást, ami pluszt adott az életünkhöz. Mindketten nyitott személyiségek vagyunk. Például én a kórházsorozatokra szoktattam rá, ő megszerettette velem a sci-fit, a fantasyt és a Punnany Massif zenekart. Imádtam a koncertjükön együtt sodródni a tömeggel, benne lenni a vidámságban és örömben, ami lételemem – meséli lelkesen Zita, és hozzáteszi, alaptermészete a spontaneitás és nyitottság az új élményekre. Ezt példázza az is, hogy az RTL Klub  Fókusz című műsorának felkérésére egyedül elutazott Szudánba, hogy részt vegyen egy ottani expedícióról szóló anyag elkészítésében.

– Ez óriási élmény volt, és az is biztos, hogy egyszer a tandemugrást is kipróbálom majd. De csakis egy másik meteorológussal együtt, mert az kizárt, hogy egyszerre két időjós lezuhanjon – nevet, és azt is elárulja, hogy gyerekként, tizenkét éves koráig bohóc szeretett volna lenni, hogy felvidítsa a körülötte levő embereket. A söröskupakok gumi belsejével ragasztotta tele az arcát, és nevettette a családját, barátait. Felnőttként is szereti a vidámságot, humort, szeret szórakoztatni, ezért is vállalta örömmel barátai felkérését, hogy legyen vőfély az esküvőjükön.

– A személyiségem miatt nagyon alkalmas vagyok erre a szerepre! Ahol spontaneitásra, derűre, vidámságra van szükség, ott elememben vagyok. Nagy élmény volt egy ilyen esemény levezénylése, a násznép szórakoztatása, a játékvezetői feladatok. De nem csak a ceremóniamesteri szerep volt számomra újdonság. Soha nem voltam még olyan esküvőn, ahol nemhogy a menyasszony, de még a zenész is törött lábbal vett volna részt – teszi hozzá nevetve és elmondja, hogy máskor is nagyon szívesen vállalna hasonló feladatot, mert fantasztikusnak érzi, ha mások boldogságában osztozhat. – Főállásban bulizni boldog emberekkel – nagyon tetszene ez a szakma!

Iskolái: Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-könyvtár szak (1996), Államigazgatási Főiskola (1999), ELTE Állam- és Jogtudományi Kar (2004)

Pályafutása: kezdetben a miskolci televízió műsorvezetője, utána a Petőfi rádió tudósítója volt, jelenleg az RTL Klub időjárás-jelentéseiben szerepel rendszeresen mint meteorológiai hírszerkesztő, illetve a Gazdasági Rádióban vezet műsort Hétfő – egy nő címmel

Család: férje Szárnyas Attila menedzser

Iskolái: Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-könyvtár szak (1996), Államigazgatási Főiskola (1999), ELTE Állam- és Jogtudományi Kar (2004)

Pályafutása: kezdetben a miskolci televízió műsorvezetője, utána a Petőfi rádió tudósítója volt, jelenleg az RTL Klub időjárás-jelentéseiben szerepel rendszeresen mint meteorológiai hírszerkesztő, illetve a Gazdasági Rádióban vezet műsort Hétfő – egy nő címmel

Család: férje Szárnyas Attila menedzser-->