A kormány beszédes hallgatása

Egyetlen hónap előzetes adatából aligha lehet, valójában nem is szabad messzemenő következtetéseket levonni: az ipari termelés augusztusi visszaesése legfeljebb figyelmeztető jel. Miután egyelőre csak tippjeink lehetnek arról, mi történhetett – nevezetesen: szabadságra ment néhány autógyári dolgozó a nyár utolsó hónapjában –, mindez csak azt jelzi, mennyire kiszolgáltatott a magyar gazdaság. Leginkább egyetlen ágazat, azon belül is néhány cég teljesítményének.

Hiba volna most temetni a növekedést. Ahogyan bűn lett volna az elmúlt egy év impozánsabb bővülési számait a kormányzat gazdaságpolitikai sikereként, valóra vált magyar tündérmeseként ünnepelni. A jelenlegi tudásunk szerint a kabinet leginkább az uniós finanszírozású építkezések felpörgésével járult hozzá a GDP bővüléséhez, miközben az egyéb kormányzati tevékenységek és a jegybank hitelprogramjának a versenyszféra növekedésére gyakorolt hatása jelenleg kevéssé számszerűsíthető.

Meglepőnek persze nem mondható, hogy a kormányzati kommunikáció mindeddig ezeket a tényeket ugyanúgy elfelejtette közölni a saját teljesítményének értékelésekor, ahogyan nem szeret beszámolni arról sem, hogy a rendkívül kedvező foglalkoztatottsági és munkanélküliségi számok mögött azért csak ott van a közmunkások (és a külföldön dolgozók) növekvő száma is.

A probléma ott kezdődik, amikor már nem csak a világszerte bevett, elfogadott kormányzati optimizmus, hanem csak a szűklátókörű propaganda tükröződik az értékelésekben. Ha a kormányzat statisztikai elemzés politikai célokat szolgál, a kommunikáció elveszíti hitelességét. Pedig néha jól jön, ha lehet hinni a kormánynak: meg tudják például magyarázni, mit miért csinálnak. Mindenesetre a Nemzetgazdasági Minisztérium ki tudja hány év után, most először elmaradt azzal a közleménnyel, amely az ipari kibocsátás legfrissebb adatait elemezte volna.

Igaz, a hallgatásnak van előnye. Legalább nem értékelték elképesztő sikerként a visszaesést.