A német gazdaság csalóka ereje

Hatvan éven át az egymást követő német kormányok minél európaibb Németország kialakítására törekedtek. Most azonban Angela Merkel kancellár kabinetje Európa gazdaságait kívánja a német mintára átformálni. Ez politikai értelemben nem tekinthető bölcs lépésnek, gazdasági szempontból pedig veszélyes. A német gazdaság – szemben azzal, amit Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter hangoztat – távolról sem tekinthető Európa legsikeresebb gazdaságának, sokkal inkább az mondható el róla, hogy nem megfelelő módon működik.

2014.10.02., csütörtök 05:00

Németország Növekedés

Az egyértelmű, hogy Németországnak megvannak a maga erősségei: világhíres cégek, alacsony munkanélküliség és kiváló hitelminősítői besorolás. De egyben stagnáló bérek, csődbe ment bankok, nem megfelelő beruházások, alacsony termelékenység növekedés, lehangoló demográfiai adatok és erőtlen GDP-növekedés is jellemzi. A partnergazdaságok kárából profitáló gazdasági modellt – miszerint alacsonyan tartják a béreket az export szubvencionálása érdekében – nem szabadna követendő példának állítani az eurózóna többi országa számára.

A német GDP az idei év második negyedében csökkent, és csupán 3,6 százalékkal bővült a 2008-as globális pénzügyi válság óta. Utóbbi adat alig valamivel több, mint a francia és a brit mutató; a svéd, a svájci és az amerikai adatnak pedig csak kevesebb, mint a fele. Az ezredfordó óta a német GDP évente átlagosan csak 1,1 százalékkal nőtt, ami a 18 tagú eurózónában a 13. helyhez elegendő.

Az euró 1999-es elindításakor „Európa beteg embereként” jellemezték Németországot, amire nem a dinamizmus erősítésével, hanem a költségek csökkentésével reagált. A beruházási ráta a GDP arányában a 2000-ben mért 22,3 százalékról 2013-ra 17 százalékra esett vissza.

Az alacsony beruházási rátával sújtott, gondokkal küzdő német gazdaság nehezen tud alkalmazkodni az új körülményekhez. Gerhard Schröder korábbi kancellár által bevezetett munkaerőpiaci reformok ellenére Németországban még mindig nehezebb egy állandó alkalmazottat elbocsátani, mint bármely más OECD-tagállamban. A Világbank felmérése szerint Németország csupán a világranglista 111. helyén szerénykedik abban a tekintetben, hogy menyire könnyű egy vállalkozást elindítani. Az elmúlt évtizedben a termelékenység növekedésének éves átlagos üteme csupán 0,9 százalékot tett ki, amely még a portugál adatnál is alacsonyabb.

A stagnálás terheinek oroszlánrészét a német munkavállalók viselik. Bár a termelékenységük az elmúlt 15 évben 17,8 százalékkal nőtt, reálértékben kevesebbet keresnek, mint 1999-ben, miután a kormányzat, a cégek és a szakszervezetek közötti háromoldalú megállapodás korlátot szab a bérek emelkedésének.

A bérek alacsonya tartása visszaveti a hazai keresletet, miközben erősíti az exportot, amelyen a német növekedés alapul. Az euró – amely kétségtelenül jóval gyengébb, mint amilyen a német márka lehetett volna – is segíti ezt a folyamatot. Az euró a dél-európai országok jelentette külső kereslet erősítéséhez is hozzájárult, miközben Kína elképesztő mértékű ipari fejlődése is fokozta a német export iránti keresletet.

De miután jelenleg Dél-Európa gondokkal küzd, és Kína gazdasága is lassult, valamint elmozdul a beruházáson alapuló modelltől, így a német exportmotor is kisebb fokozatra kapcsolt. A német kivitel részesedése a globális exportban a 2007-es 9,1 százalékról 2013-ban 8 százalékra csökkent, olyan alacsony szintre, mint amely a „beteg ember” időszakban volt, amikor Németország az újraegyesítés nehézségével küzdött.

A német politikai döntéshozók az ország hatalmas, júniusi adatok szerint 197 milliárd eurós folyó fizetési mérleg többletével büszkélkednek, amelyet az erős német versenyképesség jelének tartanak. Felmerül azonban a kérdés, hogy akkor miért nem valósítanak meg a cégek több beruházást az országban?

A külső többlet valójában a gyengélkedő gazdaság jellemzője. A stagnáló bérek növelik a céges nyereséget, miközben a visszafogott költekezés és az elfojtott szolgáltató szektor, valamint a cégalapítási nehézségek gátolják a hazai beruházásokat.

A helyzetet tovább rontja, hogy ahelyett, hogy az eurózóna stabilitásának garantálója lenne, ahogy azt Schäuble állítja, Németország valójában az instabilitást terjeszti. Bankjainak hitelezési politikája eszközár-buborékokat gerjesztett a pénzügyi válság bekövetkezte előtti időszakban, azóta pedig adósságdeflációt eredményezett. Németország egyben nem tekinthető az eurózóna növekedési motorjának sem. Valójában a gyenge hazai kereslet máshol is gátolja a növekedést.

Azt látva, hogy milyen mértékben ártottak Németországnak az alacsony bérek, a bércsökkentésnek eurózóna többi részére történő ráerőltetése katasztrofális hatással járna. Miután a globális kereslet mérsékelt szintű, ezért az eurózóna egésze nem alapozhat az exportra, mint amelynek köszönhetően kinövi adósságait.

Szükség van a német gazdaság átalakítására. A politikai döntéshozóknak a termelékenység és nem a „versenyképesség” növelésére kell fókuszálniuk úgy, hogy a munkavállalók megfelelő bért kapjanak. A kormányzatnak ki kellene használnia a nullához közeli kamatrátát a beruházások beindításához, valamint erre kellene bátorítnia a cégeket, különösen a startup vállalkozásokat. Végezetül Németországnak még dinamikusabban kellene befogadnia a fiatal bevándorlókat, hogy megállítsa a népesség csökkenését. Ez jobb gazdasági modell lenne Németországnak, illetve ez lenne a megfelelő követendő példa Európa többi része számára is.