A sebezhetőség korszakában élünk - véli a Nobel-díjas professzor

Egy időben Amerika legnagyobb erősségének nem katonai erejét, hanem a világ által irigyelt gazdasági rendszerét tartották. De miért törekednének mások egy olyan gazdasági modell követésére, amelyben a lakosság nagy részének – sőt a többségének – jövedelme csökken, miközben a felső rétegé növekszik?

Az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) idei jelentése (Human Development Report 2014) megerősítik ezeket a megállapításokat. Az UNDP minden évben rangsorolja az országokat olyan szempontok alapján, amelyek a jövedelmek mellett a jólét más összetevőit, például az egészségügyi és oktatási rendszer állapotát is figyelembe veszik.

Ebben a rangsorban az USA az ötödik helyen áll, Norvégia, Ausztrália, Svájc és Hollandia mögött. Amikor azonban az amerikai adatot kiigazítják az egyenlőtlenség mértékének figyelembe vételével, akkor az USA helyezése 23 helyet esik vissza, amely az egyik legnagyobb csökkenésnek számít a fejlett országok között. Valójában az USA-t ebben Görögország és Szlovákia is megelőzi.

Az UNDP jelentése a társadalom teljesítményének egy másik aspektusát, a sebezhetőséget is hangsúlyozza. Ez azt mutatja be, hogy miközben sok ország sikeres az emberek szegénységből történő kiemelésében, sokan még mindig bizonytalan helyzetben vannak. Egy apró esemény – például egy betegség a családban – képes őket ismét a szegénységbe visszataszítani. A lesüllyedés valós veszélynek számít, míg a felemelkedés lehetősége korlátozott.

Amerikában a felemelkedési lehetőségek inkább mítosznak számítanak, míg a lesüllyedés és a sebezhetőség széles körben ismert jelenség. Ezt részben az amerikai egészségügyi rendszer okozza, amely miatt – Barack Obama elnök reformjai ellenére is – a szegények nehéz helyzetben vannak. Az alsó rétegeket csupán egy hajszál választja el a csődtől, illetve annak összes következményétől. Betegség, válás vagy a munkahely elvesztése gyakran elég ahhoz, hogy a tönk szélére kerüljenek.

A betegek védelméről és a megfizethető ellátásról szóló törvény (Obamacare) célja éppen ezen veszélyek felszámolása volt. Vannak arra utaló jelek, hogy az intézkedés révén jelentősen csökkenhet a biztosítás nélküli amerikaiak száma. De részben a Legfelsőbb Bíróság döntése, a makacs republikánus kormányzók és törvényhozók miatt (utóbbiak két tucat államban utasították el a szegények biztosítását célzó Medicaid program kiterjesztését, bár a szövetségi kormányzat fizeti annak szinte teljes költségét) 41 millió amerikai maradt biztosítás nélkül.

Sem a GDP, sem az UNDP indexe nem képes arra, hogy bemutassa ennek a társadalmi sebezhetőségnek a változásait, illetve az országok közötti különbséget ezen a téren. Amerikában és máshol azonban észrevehetően csökkent a biztonságérzet. Akiknek van munkájuk amiatt aggódnak, hogy meg tudják-e tartani állásukat, míg az állástalanok amiatt, hogy szereznek-e munkát.

A gazdasági válság sokak vagyonát csökkentette. Az USA-ban még a tőzsde élénkülése után is a mediánvagyon értéke 2013-ban több mint 40 százalékkal volt kisebb a 2007-es szinthez képest. Ez azt jelenti, hogy az idősek és a nyugdíjas éveiket közelítők közül sokan aggódnak életszínvonaluk miatt.

Európa hagyományosan megérti annak fontosságát, hogy a szociális védelem biztosítása révén kezelnie kell ezt a fajta társadalmi sebezhetőséget. Az európaiak felismerték, hogy a megfelelő társadalombiztosítási rendszerek akár jobb gazdasági teljesítményhez is elvezethetnek.

Európa számos részén azonban jelenleg a magas munkanélküliség (amelynek mértéke átlagosan 12, a leginkább érintett országokban 25 százalék) párosulva a társadalombiztosítási kiadások megszorítások okozta csökkentésével a sebezhetőség mértékének eddig nem látott növekedését okozta. A szociális jólét csökkenésének következményei jóval nagyobbak lehetnek, mint azt a hagyományos GDP-mérőszámok jelzik. Pedig a GDP-mutatók is már igen borús képet vázolnak fel, miután a legtöbb országban az egy főre jutó jövedelem reálértéke (inflációval kiigazított értéke) jelenleg alacsonyabb, mint a válság előtt volt, vagyis egy elvesztegetett fél évtizeddel állunk szemben.

A gazdasági teljesítmény és a társadalmi fejlődés mérésére felállított nemzetközi bizottság – amelynek elnöke voltam – jelentése arra mutatott rá, hogy a GDP nem egy megfelelő mérőszám annak feltérképezésére, hogy egy gazdaság mennyire teljesít jól. Az amerikai statisztikai hivatal és az UNDP jelentései ennek a felismerésnek a fontosságát emelik ki. Túl sok mindet áldoztak fel a GDP fetisizmus oltárán.

Függetlenül attól, hogy milyen gyorsan nő a GDP, egy olyan gazdasági rendszer, amely nem képes polgárai többségének kedvezni, és amelyben a lakosság növekvő része egyre nagyobb bizonytalansággal néz szembe, alapvetően egy bukott gazdasági rendszernek tekinthető. Emellett az olyan stratégiák, mint a megszorítások, amelyek növelik a bizonytalanságot, és a népesség nagy részének alacsonyabb jövedelmet és életszínvonalat okoznak, alapvetően hibás politikáknak nevezhetők.

Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org