Adótörvények: adnak és elvesznek

Nem jött el a kánaán – a kormányzati óvatosság látszik a beterjesztett adómódosításokon. Semmi nagy változás. Nem adnak, inkább elvesznek, de nem is olyan sokat. Aligha lehet örülni annak, hogy a kabinet mégse lát lehetőséget nagyobb arányú tehercsökkentésre a társasági adóban – bár az is igaz, hogyha Magyarország nem akar a kínosan alacsony terhelés miatt a szőnyeg szélén állni az EU-ban, akkor nem csökkentheti bátran minden multi adóját 10 százalékra. Legfeljebb a kedvezményeiket terjesztheti ki úgy, hogy nekik ne legyen annyira rossz.

Nem a banki elszámoltatás adótörvénye ez, hanem a békekötésé – még akkor is, ha a pénzintézeteknek egyelőre csak ígéret a hitelezési aktivitás növelésére a bankadócsökkentés. A kormány igyekszik mindenkinek adni annyit, amennyit még tud, és maradni a bevételeknél. Ez utóbbi törekvés ráadásul egybecseng a multik (és a magyar nagyok) kérésével is áfafronton: néhány olyan szigorítást is a paragrafusokba öntöttek, amelyekről már régóta szó volt.

Hogy ez a néhány apróság mégis hogyan, és miért tölt meg a 382 paragrafust és 18 mellékletet arra kevéske magyarázat, hogy a kormány szeretné segíteni a vállalkozásokat. A cégeknek ugyanis adótörvényekben akkor segítene nagyot a kabinet, ha volna végre egy olyan évük, amikor december végétől január közepéig nem azt kell megtanulniuk, hogy a rájuk vonatkozó jogszabályok közül melyik alparagrafus változott meg.
Nem az a legnagyobb baj a béren kívüli juttatások terhének tervezett megemelésével, hogy a kormány valahogyan elfelejtette ezt bejelenteni.

Még az adóemelést is ki lehet bírni valahogy – bár valószínűleg egyetlen munkáltató sem a keret megemelésével fogja megünnepelni, hogy a cafeteria biztosítása 11,4 százalékkal kerül majd többe. A probléma, hogy a négy éve felborított rendszert borogatják ismét vissza. Persze békekötési céllal, ahogy a pálinkafőzés esetében is. A gazdaságpolitika iránya változni látszik. Már nem nyerünk meg minden csatát.