Megszépült a múlt

Régóta tudjuk, hogy a gazdasági folyamatok értelmezését nemcsak az úgynevezett valós tényezők, hanem a statisztikai módszerek is jelentősen befolyásolják. Nos, szeptember végén a Központi Statisztikai Hivatal újraszámolta az elmúlt két évtized magyar gazdasági teljesítményét. Nálunk ilyenkor jellemzően élcelődni szokás, mondván, „ezentúl minden másként volt”, utalva arra, hogy a politikai, hatalmi megfontolások történetileg igen sokszor átírták tudásunkat a múltról. Ezúttal viszont nem erről van szó: a mostani elszámolási változások hátterében valójában az húzódik meg, hogy a statisztikai módszertan csak jelentős késéssel képes reagálni azokra a változásokra, amelyek a gazdaság való világában zajlanak. Szigorú technikai nyelven nem történt más, minthogy az EU-tagországokban a régi nemzeti számlarendszert szabályozó módszertant, az ESA95-öt új, az ESA2010 váltja fel. Tartalmilag a változás fő motivációja az volt, hogy az elmúlt két évtized néhány kiemelt gazdasági változása kellő súlyt kapjon az elszámolásban: ebbe a sora tartozik mindenekelőtt az információs és kommunikációs technológiák térnyerése, a szellemi tulajdonú termékek fontosságának felértékelődése, valamint általában a globalizációval összefüggő gazdasági folyamatok. A statisztikai revízió következtében nemcsak a bruttó hazai termék, azaz a GDP szintje és növekedési üteme változott, hanem a bruttó nemzeti jövedelemben, azaz a GNI-ban mért teljesítmény is. És persze az is nyilvánvaló, hogy az újraszámolás megváltoztatja számos olyan mutató értékét is, amelyeket kiemelten figyelnek például a nemzetközi pénzpiaci szereplők, illetve az Európai Bizottság fontos hatáskörrel bíró hivatalnokai. Ha ugyanis változik a GDP, akkor változnak a GDP-arányos makropénzügyi mutatók is; köztük például az államháztartási egyenleg, a bruttó államadósság vagy éppen az érintett ország külső adósságának értéke is a GDP százalékában.

Milyen hatással jártak ezek a változások a magyar gazdaságra nézve? Az adatokat átböngészve egyértelmű: megszépült a múlt. Mivel a 2013-as adatok csupán előzetesek, azaz ezekben az adatokban könnyen lehet még jelentős módosulás is, érdemes értékelésünkben a 2012-ig lezajlott revíziókra koncentrálni. Eszerint a magyar GDP jócskán nagyobb volt annál, mint ahogy eddig tudtuk: tavaly előtt a különbség már 500 milliárd forintot tett ki, elérve a GDP 1,8 százalékát. Érdekes, hogy a válság mélypontján, 2009-ben ennél is nagyobb, közel 550 milliárd forint volt a differencia a régi és a mai tudásunk szerinti GDP között. A sok apró változás közül kiemelésre érdemes a kutatás-fejlesztési tevékenység állóeszközként történő elszámolása, ami szépen megemelte a magyar beruházások szintjét: ennek következtében a hazai beruházási ráta tavaly már nem 18, hanem 20 százalék körül lehetett. A változások visszaköszönnek a gazdasági növekedés ütemében is, bár váltakozó előjellel. 2010-ben kevésbé, 2011-ben viszont gyorsabban nőtt a magyar gazdaság, 2012-ben pedig kisebb volt a visszaesés a korábban mértnél. A korrekciók miatti leglátványosabb változás viszont a bruttó nemzeti jövedelemben történt: két éve ugrásszerűen, 224 millió forinttal megnőtt a külföldről kapott munkavállalói jövedelem, miközben 19 millió forinttal csökkent az a pénzmennyiség, amit a Magyarországon dolgozó külföldiek utaltak hazájukba. Így a nemzeti jövedelem szintje 3 százalékkal nagyobb volt, mint ahogy korábban tudtuk.

Ezek a módosulások tehát fontosak, és nemcsak a statisztika és a gazdasági realitás közelítése szempontjából. A változások ugyanis nemcsak a közelmúlt statisztikai képét kozmetikázzák, de a gazdaságpolitika mozgásterét is növelik. Igaz, csupán rövid távon.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.