Régóta tudjuk, hogy a gazdasági folyamatok értelmezését nemcsak az úgynevezett valós tényezők, hanem a statisztikai módszerek is jelentősen befolyásolják. Nos, szeptember végén a Központi Statisztikai Hivatal újraszámolta az elmúlt két évtized magyar gazdasági teljesítményét. Nálunk ilyenkor jellemzően élcelődni szokás, mondván, „ezentúl minden másként volt”, utalva arra, hogy a politikai, hatalmi megfontolások történetileg igen sokszor átírták tudásunkat a múltról. Ezúttal viszont nem erről van szó: a mostani elszámolási változások hátterében valójában az húzódik meg, hogy a statisztikai módszertan csak jelentős késéssel képes reagálni azokra a változásokra, amelyek a gazdaság való világában zajlanak. Szigorú technikai nyelven nem történt más, minthogy az EU-tagországokban a régi nemzeti számlarendszert szabályozó módszertant, az ESA95-öt új, az ESA2010 váltja fel. Tartalmilag a változás fő motivációja az volt, hogy az elmúlt két évtized néhány kiemelt gazdasági változása kellő súlyt kapjon az elszámolásban: ebbe a sora tartozik mindenekelőtt az információs és kommunikációs technológiák térnyerése, a szellemi tulajdonú termékek fontosságának felértékelődése, valamint általában a globalizációval összefüggő gazdasági folyamatok. A statisztikai revízió következtében nemcsak a bruttó hazai termék, azaz a GDP szintje és növekedési üteme változott, hanem a bruttó nemzeti jövedelemben, azaz a GNI-ban mért teljesítmény is. És persze az is nyilvánvaló, hogy az újraszámolás megváltoztatja számos olyan mutató értékét is, amelyeket kiemelten figyelnek például a nemzetközi pénzpiaci szereplők, illetve az Európai Bizottság fontos hatáskörrel bíró hivatalnokai. Ha ugyanis változik a GDP, akkor változnak a GDP-arányos makropénzügyi mutatók is; köztük például az államháztartási egyenleg, a bruttó államadósság vagy éppen az érintett ország külső adósságának értéke is a GDP százalékában.
Milyen hatással jártak ezek a változások a magyar gazdaságra nézve? Az adatokat átböngészve egyértelmű: megszépült a múlt. Mivel a 2013-as adatok csupán előzetesek, azaz ezekben az adatokban könnyen lehet még jelentős módosulás is, érdemes értékelésünkben a 2012-ig lezajlott revíziókra koncentrálni. Eszerint a magyar GDP jócskán nagyobb volt annál, mint ahogy eddig tudtuk: tavaly előtt a különbség már 500 milliárd forintot tett ki, elérve a GDP 1,8 százalékát. Érdekes, hogy a válság mélypontján, 2009-ben ennél is nagyobb, közel 550 milliárd forint volt a differencia a régi és a mai tudásunk szerinti GDP között. A sok apró változás közül kiemelésre érdemes a kutatás-fejlesztési tevékenység állóeszközként történő elszámolása, ami szépen megemelte a magyar beruházások szintjét: ennek következtében a hazai beruházási ráta tavaly már nem 18, hanem 20 százalék körül lehetett. A változások visszaköszönnek a gazdasági növekedés ütemében is, bár váltakozó előjellel. 2010-ben kevésbé, 2011-ben viszont gyorsabban nőtt a magyar gazdaság, 2012-ben pedig kisebb volt a visszaesés a korábban mértnél. A korrekciók miatti leglátványosabb változás viszont a bruttó nemzeti jövedelemben történt: két éve ugrásszerűen, 224 millió forinttal megnőtt a külföldről kapott munkavállalói jövedelem, miközben 19 millió forinttal csökkent az a pénzmennyiség, amit a Magyarországon dolgozó külföldiek utaltak hazájukba. Így a nemzeti jövedelem szintje 3 százalékkal nagyobb volt, mint ahogy korábban tudtuk.
Ezek a módosulások tehát fontosak, és nemcsak a statisztika és a gazdasági realitás közelítése szempontjából. A változások ugyanis nemcsak a közelmúlt statisztikai képét kozmetikázzák, de a gazdaságpolitika mozgásterét is növelik. Igaz, csupán rövid távon.
VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.