Nem csak az internetadónál kérdés, hogy van vagy nincs rajta sapka

A mostani adócsomagban is bőséggel vannak olyanok, amelyek eddig csendben meghúzódtak a sarokban, vagy egyszerűen a kutya se akart belőlük sápot szedni, vagy akart, de nem mert. Azt, hogy az állam figyelme milyen szerteágazó, a születéstől a halálig minden életszituációt felölel, ha adóztatni valót keres, jól mutatja a termékdíjtörvény módosítása.

A tervek szerint eztán a szappan, a mosópor, a dezodor és a művirág sem kerüli el ezt a közterhet. Az aprólékosságot mutatja, hogy a jogszabályalkotók az elektromos vibrációs masszírozó készülékekről sem feledkeztek. Lássuk be, ezek az eszközök eddig méltatlanul kisiklottak a közteherviselés alól. Még mondja valaki, hogy kormányunk nem az élet minden területére kiterjedően szabályozza a gazdaságot.

Már csak az a kérdés, hogy ez az aprólékosság hol volt, amikor gigabájtonként 150 forintos adót terveztek az internethasználatra. Ez tényleg akkora hülyeség, mint ide Lacháza retúrban, és egy laikus számára is hamar bebizonyítható, hogy akik kigondolták és leírták, azoknak nem sok fogalmuk van az internet működéséről.

A bárdolatlan favágás mellett ugyanakkor itt is megfigyelhető a finom részletek kimunkálása. Ezt az adót ugyanis a szolgáltatók leírhatják más adójukból, így a vastag nyereségű telekomcégek akár el is bírhatják (legföljebb egy jóval alacsonyabb szinten), különösen úgy, hogy az alacsonyabb nyereségű konkurenseik padlót fognak tőle, és velük szemben ledolgozhatatlan versenyhátrányba kerülnek.

Bizony-bizony ebben az adócsomagban is van jónéhány lex X szabály, szinte vagy teljes egészében konkrét vállalkozásokra szabott paragrafus – pluszban és mínuszban egyaránt. Így nemcsak az internetadónál kérdés, hogy van vagy nincs rajta sapka, hanem a cégeknél is.