Orbán már a kapuban áll

Régen volt ennyire unalmas, lefutott, kevés izgalmat ígérő választás Magyarországon, mint vasárnapi önkormányzati voksolás. A helyi önkormányzatok nagyon más hatalmú, lehetőségű és ebből fakadóan vonzerejű testületekké váltak az elmúlt négy évben. Másfelől pedig az idei két országos választás minden korábbinál élesebben mutatta meg a győztes mindent visz hatását. Különösen így van ez most, amikor az idei vesztesek jóformán egymást és magukat kaszabolták le a vereség óta eltelt időben. Ebből fakadóan az önkormányzati választások eredményei között legfeljebb néhány érzékeny vereség lehet a Fidesz számára, olyan nem, ami a kormánypolitikát képes lenne befolyásolni, markánsan más irányba terelni. Ami azt illeti, ez a választás már előtte sem nagyon befolyásolta a kormánypolitikát. Nem látszott, hogy valami olyat nem tesz meg az Orbán-kabinet, amit a választások nélkül megtenne. Igaz ez még azzal együtt is, hogy a jövő évi költségvetés benyújtásának határidejét a voksolás utánra tolták, illetve több olyan intézkedést is belengettek, amelyekről a döntést már a választás utánra halasztották.

Orbán Viktor kormányfő semmit nem kockáztatott, de ez nem jelenti azt, hogy október 13-ától másik partiba kezdene. De mi is várhatő tőle valójában? A választási és kormányprogram nélküli kormányzás miatt nincs mit számonkérni rajta, jósolni abból lehet, amit az elmúlt négy évben tett a hatalmával. A politikai logika alapján okkal gondolhatja, hogy a választók egyértelműen helyeselték mindazt, amit tett. Jelentős belső kényszer nem nehezedik rá sem gazdaságilag, sem politikailag, és most éppen külső körülmény sem kényszeríti arra, hogy élesen fordítson a vitorlákon. Ebből fakadóan arra fog továbbhajózni, amerre eddig jól széllel sikerült .

Nagy lehetőségek állnak Magyarország előtt, hiszen komoly korszak kapujában állunk – mondta a napokban. Az elmúlt négy év tapasztalatai alapján a gazdasági élet szereplői ezek alapján vagy elkezdenek a legvadabb tippelésbe kezdeni, mi lehet ez a nagy korszak, vagy arra számítanak, hogy az folytatódik, ami eddig, csak sokkal inkább. Előbbieknek abban lehet igazuk, hogy 2010-ben, a második Orbán-kormány hivatalbalépésekor, illetve a kampányban szó sem volt olyan intézkedésekről, amelyek aztán bekövetkeztek, a nyugdíjpénztárak államosításától a különadókon át a rezsicsökkentésig. Márpedig akkor miért ne várhatnánk most is hasonló meglepetésekre?

Az azóta eltelt négy év azonban azt bizonyította, hogy a meglepetéseknek van rendszere, iránya, éppen ezért gondolom azt, hogy az előző négy év folytatására kell felkészülniük a gazdasági élet szerepelőinek. Lehetnek ebben nem várt lépések, de ezek nem mennek szembe az alapvető célokkal és folyamatokkal. Az államkapitalizmus építése várhatóan tovább folytatódik, ami azt eredményezi, hogy mind kisebb szerepe lesz a piacnak és mind nagyobb az államnak. Az elmúlt években ez volt az a vezérfonal, amelyre az összes gazdasági, gazdaságpolitikai lépést fel lehetett fűzni. Legföljebb az első szemeknél még nem látszott világosan a szál, amelyre gyüjtögették a gyöngyöket.

Az Orbán-kormány a magyar piacgazdaság látható bajainak megoldását az állam szerepének növelésében látja szabályozási, tulajdonosi és finanszírozási oldalon egyaránt. Magában bízik, akkor a legnyugodtabb, ha játékos és bíró egyszerre lehet. Mindez együtt jár egy nagyarányú centralizálással is a gazdaság és a társadalom minden területén. Mindenről ő akar dönteni, minél több pénzt a kezében akar tudni, hogy az elosztás révén eleve függő helyzeteket teremtsen. Tippelni csak arra érdemes, hogy az elkövetkező négy évben a gazdaság mely területein akarja növelni a befolyását. Nem akarok riogatni, de a rezsicsökkentésben még bőven van tartalék. A kéményseprésnél és vízdíjnál például biztosan többet költ egy átlag magyar háztartás a telefonra, kábeltévére, internetre. És akkor az üzemanyagról még nem is beszéltünk.

Ott állunk a kapuban, csak be kell lépni, vagy át kell lökni rajta.