Rossz is lehet a jó hír

Érthető, ha sokan belezavarodnak a naponta érkező ellentmondó hírekbe. Elemzés elemzés hátán, mindenki talál olyat, amit lobogtathat: no lám, milyen jól mennek a dolgok. Aztán jön a hideg zuhany: a számok mögött ott vannak a részletek, és azokból más kép is kikerekíthető.

Az EY Nemzetközi Tőkebizalmi Barométere szerint a megkérdezett cégek 40 százaléka tervez felvásárlást a következő egy évben. Óvatosan persze, több mint 80 százalékuk egyelőre 250 millió dollár alatti tranzakciókban gondolkodik. Multiknál ez nem túl nagy tétel. A válaszadók 53 százaléka további növekedéssel számol a következő egy évben, 44 százalékuk szerint pedig stabilizálódni fog a gazdaság – derül ki az 1600 vállalatvezető megkérdezésén alapuló jelentésből. Ez az optimista variáció. De mi van az 56 százalékkal?

Vagy vegyük a Nemzetközi Valutaalap előrejelzését. A magyar kilátások javultak – áll a prognózisban –, 2014-ben 2,8 százalék lehet a növekedés, elsősorban a laza monetáris politikának és a nagyobb közkiadásoknak köszönhetően. Jövőre 2,3 százalékos lehet a GDP-bővülés a költségvetési politika szigorítása miatt. A nyáron közzétett országjelentésben még 2 százalékos idei és 1,7 százalékos jövő évi növekedés szerepelt. Viszont a globális kilátások enyhén romlottak: erősödtek ugyanis a gazdasági növekedést fenyegető kockázatok. Rövid távon a geopolitikai bizonytalanság és a piaci kockázati felárak megugrása lehet gond, középtávon a gazdasági stagnálás és a potenciális növekedés csökkenése rontja a képet. Mi következik ebből? A magyar gazdaság erősen exportra utalt: ha a külpiaci kilátások gyengülnek, a magyar cégek esélyei is beszűkülnek, ami természetesen hat a növekedésre is. Tehát az államilag generált növekedés jó, de törékeny lehet.

Egy másik hír az üzleti szolgáltatókról szól: 77 százalékuk munkaerőhiánnyal küzd Magyarországon. Jelenleg közel 30 ezer szakképzett embert foglalkoztatnak. Bővülnének, újabb nemzetközi szolgáltatók jönnének ide, de már nincs elegendő képzett munkaerő. Hogy miért alakult így? Például azért, mert látványosan megnőtt a külföldre távozó fiatalok száma. Ők azok, akik képzettek, nyelveket beszélnek, vagyis rájuk lenne szükség e cégekben. Ugyanakkor mérséklődik a munkanélküliség jövőre is. Ez a statisztika is ápol és eltakar: nem mutatja ki, hogy milyen szerepet játszik ebben az állami közfoglalkoztatás és a külföldre távozók nagy aránya. A részletek már jeleznék a halmozódó bajokat.

A gazdaságpolitika célja – elvileg –, hogy javítsa az adott ország polgárainak életszínvonalát. Vagyis ha egyre jobban élnek az emberek, az államháztartás sem borul fel és a cégek sincsenek kiszipolyozva, hanem fejlesztenek, beruháznak, jövőt terveznek, akkor nagy valószínűséggel tényleg van ok az optimizmusra. Tehát az a kérdés: jobban élünk? A hatalomhoz kötődő politikusok szerint igen, hiszen csökkent az adó, a rezsi, s az infláció is nagyon alacsony. Kell ennél több? Kell. Az OECD felmérése szerint csak Mexikó és Törökország régióiban rosszabb élni, mint például Észak-Magyarországon. A nemzetközi gazdasági szervezett 34 tagállamában 362 régiót vizsgált. A felmérésben kilenc szempontot vettek figyelembe, többek közt a jövedelmet, az oktatást, a munkahelyeket, a biztonságot, az egészséget és a környezetet. De említhetnénk a legújabb, egyelőre csak kiszivárgott statisztikát a hazai szegénységről: a hírek szerint tavaly százezerrel bővült a szegények tábora. Ha javult a foglalkoztatás, ha csökkent a megélhetés költsége, akkor mi a baj?

Mert valami nem stimmel, az biztos. Vagy a gazdasági növekedés csak azért kell, hogy az aktuális hatalomgyakorlók kipipálják és dicsekedhessenek vele? Vagy pedig?