Na, nem az állami része, mert az egyre menthetetlenebbnek látszik; az uniós pénzből megvalósult látványos kórházberuházások, fejlesztések legfeljebb arra jók, hogy egy ideig elhitethessék a betegekkel: ez mind azért van, hogy ők még jobb ellátást kaphassanak.
Nem kétséges, a körülmények javulnak, és több a modern eszköz is. Márott, ahová jutott, egészen pontosan a kormány döntése szerint juthatott az EU-s pénzekből. Ez persze nem Budapest és a központi régió, ahol a legtöbb – lepusztult – kórház, klinika és országos intézet található. Nem véletlen, hogy az itt élők közül veszik igénybe a legtöbben a magán-egészségügyi ellátásokat, amibe nyilván az országos átlagnál magasabb jövedelmek is besegítenek.
Egyre többen gondolják úgy, főként a fiatalok közül: megér az nekik néhány tíz- vagy százezer forintot, hogy várakozás és küldözgetés nélkül, kulturált helyen és módon vizsgálják ki, vagy lássák el őket. Az orvosok, nővérek – nem mellesleg legálisan – így kereshetik meg azt a pénzt, amely még itthon tartja őket.
De ennek most vége. A kormány megüzente: közkórházban nem lesz többé magánellátás. Sőt, cafetériaként adott munkáltatói egészségpénztári befizetés sem. Tessék szépen jó magyar módjára az orvos zsebébe tenni a pénzt, vagy választani egy semmilyen garanciát nem biztosító, viszont minden szempontból ellenőrizhetetlen magánorvost, sőt, kuruzslót.
Minden hazai és nemzetközi adat azt mutatja, hogy közpénzből már régen nem lehet működtetni a teljes körű, ingyenes magyar egészségügyet. Az emberek háromnegyede tisztában is van azzal, hogy csak elvileg jár neki minden, ha azt akarja, hogy jusson is, akkor a zsebébe kell nyúlnia. A kormány azonban még mindig ragaszkodik annak látszatához, hogy a tb-alapon működő állami egészségügy teljes egészében ingyenes.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.