Adnak a látszatra

Na, nem az állami része, mert az egyre menthetetlenebbnek látszik; az uniós pénzből megvalósult látványos kórházberuházások, fejlesztések legfeljebb arra jók, hogy egy ideig elhitethessék a betegekkel: ez mind azért van, hogy ők még jobb ellátást kaphassanak.

Nem kétséges, a körülmények javulnak, és több a modern eszköz is. Márott, ahová jutott, egészen pontosan a kormány döntése szerint juthatott az EU-s pénzekből. Ez persze nem Budapest és a központi régió, ahol a legtöbb – lepusztult – kórház, klinika és országos intézet található. Nem véletlen, hogy az itt élők közül veszik igénybe a legtöbben a magán-egészségügyi ellátásokat, amibe nyilván az országos átlagnál magasabb jövedelmek is besegítenek.

Egyre többen gondolják úgy, főként a fiatalok közül: megér az nekik néhány tíz- vagy százezer forintot, hogy várakozás és küldözgetés nélkül, kulturált helyen és módon vizsgálják ki, vagy lássák el őket. Az orvosok, nővérek – nem mellesleg legálisan – így kereshetik meg azt a pénzt, amely még itthon tartja őket.

De ennek most vége. A kormány megüzente: közkórházban nem lesz többé magánellátás. Sőt, cafetériaként adott munkáltatói egészségpénztári befizetés sem. Tessék szépen jó magyar módjára az orvos zsebébe tenni a pénzt, vagy választani egy semmilyen garanciát nem biztosító, viszont minden szempontból ellenőrizhetetlen magánorvost, sőt, kuruzslót.

Minden hazai és nemzetközi adat azt mutatja, hogy közpénzből már régen nem lehet működtetni a teljes körű, ingyenes magyar egészségügyet. Az emberek háromnegyede tisztában is van azzal, hogy csak elvileg jár neki minden, ha azt akarja, hogy jusson is, akkor a zsebébe kell nyúlnia. A kormány azonban még mindig ragaszkodik annak látszatához, hogy a tb-alapon működő állami egészségügy teljes egészében ingyenes.