Mi az aránytalanul nagy profit?

Ha erre nincs szabály, akár ötletszerűen is el lehet venni pénzt onnan, ahol túl soknak ítéli a hatalom. A piac önszabályozó képessége nem működik tökéletesen. Elfogadható, hogy az államnak van szerepe a verseny vadhajtásainak, következményeinek javításában. Erre sok országban tesznek kísérletet. A lényeg az, hogy a kialakuló korrigáló mechanizmus egyértelmű, rendszerszerű és nyilvános legyen. Csak így van esély arra, hogy az ötletszerű hatalmi lépéseket valami visszafogja, megfontoltságra ösztönözze.

Elvileg minél nagyobb egy cég, annál nagyobb mozgástere lehet a nyereség növelésére, optimalizálására, akár eltüntetésére. Ha több országban működik, akkor még nagyobb. Az elvi lehetőség azonban nem lehet indok arra, hogy e szféra hirtelen a nyakába kapjon egy különadót, vagy egy drasztikusan megemelt régit.

Az élelmiszer-felügyeleti díj például idáig 0,1 százalék volt. A jövő évtől a nagy cégek, azaz a 300 milliárd forint feletti árbevétellel rendelkező kereskedők 6 százalékot fizetnek majd. Vagyis a mostani hatvanszorosát. Miért? Milyen skandalum van a háttérben, amivel ezt a büntetést kiérdemelték? Merthogy ez nem természetes, nem kiszámítható adólépés, az biztos. S ha nincs elfogadható, szakmai magyarázat, akkor az gondolható, hogy a Szájer-féle tétel lépett hatályba.

A kormány úgy gondolta, e szektorban aránytalanul nagy a profit, hát elveszi. És kész. Hogy mi lesz a következmény? Például az élelmiszerek drágulása. Mert ne mondja azt senki, hogy a költségeiket a boltok nem érvényesíthetik az áraikban. A drágább élelmiszerek pedig főleg a szegényeket sújtják.

Az ilyen lépések miatt is mondják azt a magyar gazdaságpolitikára, hogy kiszámíthatatlan. Elbizonytalanítja a vállalatokat, elriasztja a befektetőket. Egy előzetes szakmai vita rámutatna arra, mit és miért ítél soknak a kormány, mit akar korrigálni, s a szakma is érvelhetne. Ennek hiányában felerősödnek azon érzetek, hogy itt most megint csak egy (vagy kettő, három) céget akarnak ki- vagy visszaszorítani.

Egy kormány legfőbb értéke a kiszámíthatóság, a szavahihetőség. Mindkettő megtépázódott az utóbbi időben. Pedig ha tényleg sikeres országot akar építeni a kabinet, akkor e két értékre nagy szüksége van. Ebben szövetségese lehet a nyilvánosság.

De csak akkor, ha valóban a köz érdekében dolgozik, ha nem haveroknak akar üzleteket átjátszani, ha nem tönkretenni akar már jól menő vállalkozásokat, hanem még nagyobb teljesítményre ösztönözni. S hogy mi a szerepe ebben a nyilvánosságnak? Az utóbbi időben felerősödött a gyanú – és ezt Transparency International nemzetközi kutatása alá is támasztotta –, hogy a nagy nemzetközi cégek működésében sok a titkolózás, nehezen követhető, hol mennyit adóznak. Ezen lehetne segíteni. Az adóhivatal például minden évben nyilvánosságra hozhatná az ötszáz legnagyobb, magyar vagy külföldi tulajdonú cég adó- és illetékbefizetését.

Mellétéve az árbevételt, a foglalkoztatottak számát, s azt, hogy egyes beruházásához a foglalkoztatás érdekében mennyi állami támogatást, adókedvezményt kapott. De ki is bővülhetne a kör, s e nyilvánosság teljes körűvé válthatna az egész üzleti szektorban.

Hogy mi történne ezután? Talán tiszteletet hozna, ha kiderülne valamelyik gazdálkodóról, hogy az adott szektorban jóval több közterhet fizet a köz kasszájába, mint versenytársai. A konkurensek pedig a nyilvánosság előtt magyarázkodnának. Talán elindulna egy tisztulási folyamat, ami nagyobb adózási fegyelemhez vezetne, s az adóoptimalizálást is mérsékelné.
De félreértés ne essék: a nyilvánosság nem csak az üzleti szférát érintené. A közintézményeket még inkább. Akkor nem fordulhatna elő, hogy hirtelen, a semmiből hatvanszorosára növekszik egy díj. Miért? Egy transzparensen működő kooperatív állami gépezetnél ez a kérdés és ez a lépés fel sem merülhetne.