Miért van szükség globális adózásra?

Ebből adódóan egyre több vállalkozás igazította struktúráját a hazai és külföldi jogrendszerekhez és adózási jogszabályokhoz. A digitális gazdaságban tapasztalható technikai fejlődésnek köszönhetően a cégek fizikai jelenlét nélkül is ki tudják szolgálni a piacaikat.

Ezzel egyidejűleg a jövedelmek forrásai is mobilabbá váltak: egyre nagyobb mértékben láthatjuk a nem anyagi eszközökre és a mobil befektetési jövedelmekre történő összpontosítást, amelyeket adózási szempontból könnyen lehet „optimalizálni”, illetve külföldre áthelyezni.

Az adózási jogszabályok azonban nem tartottak lépést ezekkel a fejleményekkel. A legtöbb jelenleg alkalmazott adóbeszedési elv olyan időkre nyúlik vissza, amikor a nemzetközi szintű üzleti tevékenység alapvetően abban merült ki, hogy árukat szállítottak a szomszédos országokba. Ezek a múlt század húszas, harmincas éveire jellemző állapotokra kidolgozott szabályozások már nem alkalmazhatók megfelelően a gazdasági folyamatok és céges struktúrák jelenlegi nemzetközi integrációjának idején. Azokat így a digitális szolgáltatások gazdasági realitásához kell hozzáigazítani.

Megfelelő szabályozások hiányában az államok bevételektől esnek el, amelyekre igen nagy szükségük van, hogy teljesíteni tudják kötelezettségeik finanszírozását. Ezzel együtt az igazságos adózás ügye is egyre égetőbb kérdéssé vált, miután csökken az adófizetők száma, akik a köz javainak és szolgáltatásainak finanszírozásához jelentős mértékben járulnak hozzá.
A nemzeti fiskális szuverenitás és a jelenlegi határokon átnyúló üzleti tevékenységek közötti feszültségeket csak a nemzetközi párbeszéd révén, illetve egységes globális előírások segítségével lehet feloldani.

Az Európai Unión belül már bevált az a mechanizmus, hogy azokban a kérdésekben, amelyeket csak multilaterális szinten lehet kezelni, tagországok egy csoportja közös megoldásokat dolgoz ki. Ha ezek a megoldások sikeresnek bizonyulnak, más tagállamok is csatlakozhatnak a kezdeményezéshez.

Ez a megközelítés a nemzetközi problémák megoldásához is globális kormányzati modellként szolgálhat. A mai világban még a nagy államok sem tudnak saját maguk nemzetközi keretrendszereket létrehozni, és érvényesíteni. Az országok egy csoportja viszont képes erre. Ez már megmutatkozott a pénzügyi piac szabályozásánál, illetve annak jelei a digitális gazdaság keretrendszerénél is kezdenek látszódni, most pedig az adózás területén nyert igazolást.

Az Átláthatóságról és Adóügyi Információcseréről szóló Globális Fórum hetedik találkozóját múlt héten Berlinben tartották meg, amelyen 122 ország, illetve az EU képviselői vettek részt. Az eseményen aláírták a pénzügyi számlákkal kapcsolatos információk automatikus cseréjéről szóló megállapodást, amelyet eredetileg Németország, Franciaország, Olaszország, az Egyesült Királyság és Spanyolország kezdeményezett. Mintegy ötven, úgynevezett korai alkalmazó ország és terület döntött arról, hogy részt vesz az együttműködésben, más országok pedig jelezték csatlakozási szándékukat.

A megállapodás a közös jelentéstételi sztenderden (CRS) alapul, amelyet az OECD dolgozott ki. A CRS keretében az adóhatóságok a bankoktól és más pénzügyi szolgáltató szervezetektől információt kapnak, amelyeket automatikusan megosztanak más országok adóhatóságaival. A jövőben a bankszámlához kapcsolódó összes – beleértve a számlatulajdonos nevére, egyenlegére, a kamatokra, az osztalékbevételekre és a tőkenyereségre vonatkozó – információt jelentik majd a számlatulajdonos országa szerinti adóhatóságnak.

Különböző intézkedéseket révén a bankok azonosítani tudják a kedvezményezett tulajdonost, és ennek megfelelően tájékoztatni tudják az illetékes adóhatóságot. A CRS így bővíti a nemzeti adóhatóságok közötti globális, határokon átnyúló együttműködés kereteit. Ily módon egy szabályozási keretrendszert tudunk létrehozni a globalizáció korszakában.
Az információk automatikus cseréje egy pragmatikus és hatékony válasz a globális kormányzat nemzetközi adóügyek terén tapasztalható hiányára.

Az adózás igazságossá tételével az egyes kormányok kedvezően tudják befolyásolni saját adórendszerük elfogadottságát a közvélemény körében.
Ez egy hatalmas siker a nemzetközi adóelkerülés elleni küzdelem terén, amit néhány évvel ezelőtt még elképzelni sem lehetett. Most annak van döntő fontossága, hogy az OECD és a G-20-ak erőfeszítései folytatódjanak a társasági adózás terén. Lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a profitáthelyezés és a mesterséges nyereségcsökkentés formájában megvalósuló kreatív adótervezés a továbbiakban már ne jelentsen egy vonzó üzleti modellt.

A más országok kárára folytatott („beggar-thy-neighbor”) adópolitika éppen olyan veszélyes, mint az árfolyam-leértékelésen alapuló, a partnerországok számára hátrányokat okozó monetáris politika. Ez pedig helytelen allokációhoz, és így végeredményben a prosperitás világszerte jelentkező csökkenéséhez vezet el.

Emiatt van szükség arra, hogy a tisztességes nemzetközi adóverseny elérése érdekében megállapodjunk az egységes nemzetközi sztenderdekben. Az adóügyi információk automatikus cseréje ügyében Berlinben elért előrelépés azt mutatja, hogy együttműködve megvalósíthatjuk ezt a célt.
Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org