Nem lesz vásárnap

Senki sem szeret vasárnap dolgozni. Így van ezzel a vasutas, az orvos, a nővér, a rendőr, és mindazok, akiknek úgy hozta a sorsa, hogy időről-időre a hetedik napon is munkába kell állniuk. Ezért megértem azokat a kereskedelmi alkalmazottakat, akik számára inkább kivétel, hogy a hétvége mindkét napját a családjukkal tölthetik. Sokuk – állítólag többségük – azonban nem támogatja a szabad vasárnap ötletét, mert akkor elesnének a vasárnapi pótléktól.

A kereskedelemben ugyanis olyan alacsony az átlagbérszint, hogy a dolgozók igenis rá vannak szorulva minden egyes pótlékforintra. És ne gondoljuk, hogy azért alacsonyak a bérek, mert túlfoglalkoztatottság van a szektorban. Nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy a kereskedelmi hálózatok kevés pénzért a szükségesnél kevesebb embert alkalmaznak. „A létszámon való spórolás miatt nem helyesen tartják nyilván és nem teljes mértékben fizetik ki a túlórákat” – hivatkozott a tagság körében végzett felmérésre nemrégiben Sáling József, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete elnöke. Nem véletlenül mondta Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára, hogy nálunk még mindig nem lehet megélni heti öt napos munkából.

A GfK felmérése szerint az élelmiszerboltok a heti forgalmuk 11 százalékát érik el vasárnap. Vasárnap déltájban végigjártam több diszkontüzletet, magyar és külföldi tulajdonban lévő szupermarketet és egy hipermarketet. Mindenhol tömeg volt. És nem csak élelmiszert veszünk. Hétvégén az IKEA látogatóinak jó része vidékről, akár kétszáz kilométerről jön. Igaz, a barkácsáruházakban nem tolonganak hétvégén, de láthatóan van forgalom, hiszen hétköznap este sok minden fontosabb, mint elmenni egy hétnyolcados dűzniért. Mert akinek van állása, annak munka után nemigen van ideje-ereje a bevásárlásra. Gondoljunk csak azokra az állami alkalmazottakra, akiknek a napi munkaidejét tíz órára emelték.