Soros György - Bernard-Henry Lévy: Meg kell mentenünk Ukrajnát

Egy évvel ezelőtt új Ukrajna született a Majdanon. S ma az a szellem, amelynek hatására ukránok milliói gyűltek össze a Majdanon, erősebb, mint valaha. Az új Ukrajna arra törekszik, hogy épp az ellenkezője legyen a réginek, amelyet demoralizált és átszőtt a korrupció.

Az átalakulás ritka kísérlet volt a részvételi demokráciában; csodálatra méltó és nemes kaland azok részéről, akik síkra szálltak a nemzetük megnyitásáért a modernitás, a demokrácia és Európa előtt. S ez csak a kezdet.

Az teszi ezt a kísérletet különlegessé, hogy nemcsak a harcban nyilvánul meg, hanem az építő munkában is, nemcsak az ellenzékben, hanem a nemzet építésében is.

A kormányban és a parlamentben sok az önkéntes, akik feladták jól fizető állásaikat azért, hogy a hazájukat szolgálják. Natalie Jaresko, az új pénzügyminiszter és volt befektetési bankár, most havi párszáz dollárért dolgozik. Önkéntesek segítik a menekültek milliós táborát, és dolgoznak a miniszterek és az önkormányzatok tanácsadóiként.

De az új Ukrajnának a régi Ukrajna részéről súlyos kihívással kell szembenéznie. A régi Ukrajna erősen beleragadt az állami bürokrácia és a vele szorosan összefonódott üzleti oligarchia sáncaiba. És természetesen súlyos gondokat okoz számára Vlagyimir Putyin, az orosz elnök célirányos ellenségessége, aki mindenáron destabilizálni akarja Ukrajnát.

Az egyik gond az, hogy az új Ukrajna egy jól őrzött titok: nemcsak a világ többi része, hanem még az ukrán nyilvánosság is alig ismeri. Már előirányoztak radikális reformokat, de még semmi sem valósult meg belőlük.
Össze kell hasonlítani a mai Ukrajnát a 2004. évi Grúziával, amikor a hatalomra került Miheil Szaakasvili haladéktalanul leváltotta a gyűlölt forgalomirányító rendőrséget, és eltávolította az útlezárásokat, amelyeket az autósoktól vesztegetési pénzek beszedésének kikényszerítésére használtak fel. A nyilvánosság azonnal felismerte, hogy jó irányba változtak a dolgok. Sajnos Ukrajna még nem talált ehhez hasonló demonstrációs projektet. Kijevben a rendőri erőknél hamarosan lesz szerkezetátalakítás, de ha valakinek vezetői engedélyre van szüksége, még mindig ugyanannyi vesztegetési pénzt kell fizetnie, mint régen.

Szaakasvili forradalmár vezető volt, aki lábbal tiporta a korrupciót, de végül állami monopóliummá tette. Ezzel szemben Ukrajna egy részvételi demokrácia, amely nem egyetlen vezetőre épít, hanem a fékekre és egyensúlyokra. A demokráciák lassan mozdulnak, de ez hosszú távon előnynek bizonyulhat.

Ez a nagy kérdés: lesz-e hosszú táv? Ukrajna most Putyin Oroszországa részéről közvetlen katonai és pénzügyi támadásnak van kitéve. Oroszország pénzügyi válságban van, de Putyin úgy tűnik, elhatározta, hogy elpusztíthatja az új Ukrajnát, mielőtt még az felépíthetné önmagát, és mielőtt a pénzügyi válság felmorzsolja a saját népszerűségét. Fokozza a katonai és pénzügyi nyomást Ukrajnára. A hétvégén megtámadta Marjupolt, aláásva ezzel azt a látszatot, hogy a szeparatisták önállóan cselekednek.
Ukrajna katonailag megvédi magát, de sürgősen szüksége van pénzügyi segítségre. A közvetlen szükséglet 15 milliárd amerikai dollár. De Ukrajna túlélésének és a magánbefektetések ösztönzésének garantálására a nyugati hatalmak részéről politikai elkötelezettség szükséges további összegek biztosítására az orosz támadás mértékétől és az ukrán reformok sikerétől függően.

A reformerek maguk is közvetlen elszámoltatást akarnak a tényleges kiadások tekintetében, hogy elkerülhető legyen a pénzek elszivárgása, ami annyira jellemző volt a régi Ukrajnára. Széleskörű törvénykezési munka folyik, de azt is akarják, hogy az IMF folytassa az ellenőrzést.
Sajnos a demokráciák lassan mozdulnak, és a demokráciák olyan szövetségei, mint az Európai Unió még lassabban. Putyin ezt ki is használja.

Sok múlik azon, mi történik az elkövetkező napokban. Nemcsak Ukrajna jövője forog kockán, hanem maga az Európai Unió jövője is. Ukrajna elveszítése hatalmas veszteség lenne Európa számára; ez lehetővé tenné Oroszországnak, hogy megossza és uralja az Európai Uniót.

Ezzel szemben, ha Európa fellép a vészhelyzetben, és megadja Ukrajnának a számára szükséges pénzügyi támogatást, Putyin végül is kénytelen lesz felhagyni az agressziójával. Most Putyin azzal érvelhet, hogy az orosz gazdaság minden baja a nyugat ellenségességének tulajdonítható, és az orosz nyilvánosság meggyőzőnek találja ezt az érvet. Ezzel szemben, ha Ukrajna megkapja a szükséges pénzügyi segítséget, akkor Oroszország pénzügyi zavaraiért a felelősség egyértelműen Putyint terheli. Az orosz nyilvánosság akkor arra kényszerítheti, kövesse az új Ukrajna példáját – és Európának egy új Oroszországgal kell foglalkoznia, amely potenciális stratégiai fenyegetésből potenciális stratégiai partnerré vált. Ezek forognak kockán.

Bernard-Henri Lévy filozófus, a “Left in Dark Times: A Stand Against the New Barbarism” című könyv szerzője

Soros György befektető, az Open Society Foundation alapítója