Nem csak várni kellene

Csalódniuk kellett azoknak, akik arra számítottak, hogy a Moody’s pénteken javítja Magyarország adósbesorolásának kilátást. A hitelminősítő elállt attól a tervétől, hogy most felülvizsgálja befektetésre nem ajánlott, bóvli minősítésünket, és a mellé tűzött stabil kilátásunkat. Pedig egyre több elemző szerint megérdemelnénk, hogy legalább a felminősítés előszobájába kerüljünk, hiszen gyorsan növekszik a gazdaság, a költségvetési deficit alacsony, nincs infláció, többletes a fizetési mérleg és magas a devizatartalék is. A hitelminősítők valahogy mégsem akarják kiemelni az országot a bóvliból. Még csak nem is jelezték, hogy hamarosan erre készülnénk. Ha így volna, akkor pozitív volna a besorolás kilátása. Pedig a bóvli kategória fenntartására egyre nehezebb érveket találni a csillogó számok tükrében.

Bármennyire furcsa, ezek a cégek sem látják a jövőt, csak a kockázatokat tudják értékelni. Mivel Magyarországon a szokásosnál nagyobb a bizonytalanság a kiszámíthatatlan, az üzleti környezetet sokszor rontó gazdaságpolitika miatt, így a hitelminősítők nagyon óvatosak. Ráadásul van néhány, a számoknál sokkal puhább, mégis fontos részlet. Ilyen volt az Alkotmánybíróság jogkörének csökkentése, az új alaptörvény, az MNB függetlenségének bizonytalansága, a fékek és ellensúlyok lebontása vagy akár a választási rendszer. Ezek többségében pedig nincs sok változás.

Mindezek mellett a hitelminősítők tudják: a kormány újabb és újabb adókkal stabilizálja a büdzsét, nem pedig szerkezeti reformokkal, a gazdasági növekedést stimulusok tartják 3 százalék felett, de a potenciális kibocsátás 1-2 százalék közötti. A számok mögött azt is látják, hogy az állam egyre meghatározóbb szerepet vállal az üzleti életben, ami nem szolgálja éppen a piacgazdaság megszilárdulását. A hitelminősítők szakértői még mindig nem hisznek az unortodox gazdaságpolitika sikerességében, és nem akarják félredobni a régi tankönyveiket, amelyek szerint az állam csak a piac zavarainak elhárítására avatkozzon be a folyamatokba.