Soros György: Ukrajna és Európa utolsó esélye

Európa válaszúthoz érkezett. Az, hogy mi lesz vele öt év múlva, a következő három-öt hónapban dől el. Az EU évről évre sikeresen evickélt át a különböző kríziseken. Most azonban két jelentős válsággal, a görög és az ukrán kérdéssel kell megküzdenie. Ez azonban túl nagy kihívás lehet az unió számára.

A hosszú ideje tartó görög válságot minden fél részéről kezdetektől fogva rosszul kezelték. Az érzelmek már olyan magasra csaptak, hogy a válságon való közös átevickélés maradt az egyetlen konstruktív megoldás. Ukrajna ügye azonban más. Ez egy fekete-fehér kérdés. Vlagyimir Putyin az agresszor, a magát védelmező Ukrajna pedig egyben azokat az értékeket és elveket is védi, amelyen az EU alapul.

Európa mégis úgy kezeli Ukrajnát, mintha az egy másik Görögország lenne. Ez egy rossz megközelítés, amiből nem fog semmi jó kisülni. Putyin egyre nagyobb befolyást szerez Ukrajnában, Európa viszont annyira el van foglalva Görögországgal, hogy alig tud Ukrajnára figyelni.

Putyin nem akar katonai győzelmet aratni Ukrajnában, amely révén az ország egy részét ugyan megszerezné, de egyben az a feletti felelősség is rá hárulna. Ehelyett inkább arra törekszik, hogy olyan pénzügyi és politikai összeomlás következzen be Ukrajnában, amely destabilizálja az országot, de ezzel szemben egyben elháríthatja felelősségét. Ez a megközelítés már kétszer is érvényesült, amikor a katonai győzelem helyett megelégedett a tűzszünettel.

Azt, hogy ez a putyini stratégia mennyire sikeres, abban is látszik, hogy Ukrajna helyzete mennyire romlott a tavaly szeptemberben, illetve az idén februárban megkötött tűzszüneti megállapodás megkötése között. Ezt az orosz sikert azonban csak átmenetinek tekinthetjük, Ukrajna ugyanis túl értékes szövetséges az EU számára, minthogy arról egyszerűen csak úgy lemondana.

Van valami alapvetően rossz az EU politikájával. Másként miként tudta Putyin Oroszországa kijátszani Ukrajna szövetségeseit. A probléma az, hogy Európa csak morzsákat juttatott Ukrajnának, mint ahogy Görögországnak. Ennek köszönhetően Ukrajna így még éppen életben maradt, miközben Putyiné az előny a tekintetben, hogy ő léphet elsőként. Választhat a félig háború és a félig béke között, míg Ukrajna és szövetségesei csak reagálni tudnak erre.

Ukrajna egyre súlyosabb helyzetbe kerül. A pénzügyi összeomlás, amire még hónapokkal ezelőtt figyelmeztettem, februárban be is következett, amikor a hrivnya árfolyama néhány napon belül 50 százalékot zuhant, és az ukrán nemzeti banknak jelentős összegeket kellett pumpálnia a pénzintézetekbe, hogy megmentse az ország bankrendszerét. A súlyos helyzet február 25-én tetőzött, amikor a központi bank 30 százalékra emelte az alapkamatot.

Azóta a takarékossági intézkedések ismét visszavitték az árfolyamot közel arra a szintre, amelyen Ukrajna idei költségvetését alapozták. Azonban a helyzet még mindig igen törékeny. Ez az átmeneti összeomlás ugyanis megtépázta a közbizalmat, és megrengette a keményvalutában eladósodott ukrán bankok és cégek mérlegét. Egyben semmissé tette azokat a számításokat, amelyeken Ukrajna IMF-programja alapul. Az IMF hitelcsomagjáról így már azelőtt kiderült, hogy annak nagysága nem lesz elegendő, hogy azt jóváhagyták volna. A saját fiskális problémáival küzdő EU-tagállamok sem mutatnak hajlandóságot arra, hogy plusz hiteleket nyújtsanak Ukrajnának, amely így továbbra is a szakadék szélén táncol.

Az egyik lehetséges forgatókönyv szerint Putyin eléri célját, és az ukrán ellenállás összeomlik. Európát ekkor menekültáradat özönlené el, amelynek nagysága reális becslések szerint kétmilliós is lehet. Sokan úgy gondolják, hogy ez egyben a második hidegháború kezdetét jelentené. A valószínűbb kimenetel azonban az, hogy a győztes Putyin sok barátra lelne Európában, és így megszüntetnék az Oroszország elleni szankciókat.

Ez lenne a legrosszabb szcenárió Európa számára, amely még inkább megosztott lenne, és így a putyini Oroszország és az USA érdekei közötti küzdelem csataterévé válna. Az EU egyben elveszítené politikai súlyát a világban.

Valószínűbb azonban az a forgatókönyv, hogy Európa úrrá lesz ezen a helyzeten azzal, hogy még éppen életben tartja Ukrajnát. Az ország így nem omlik össze, azonban az oligarchák megerősödnek, és az új Ukrajna el kezd hasonlítani a régire.

Putyin számára ez szinte ugyanannyira megfelelne, mint Ukrajna teljes összeomlása. Ez a győzelem azonban kevésbé lenne biztos, miután egy második hidegháborúhoz vezetne, amelyet Oroszország elveszítene, ahogy Szovjetunió az elsőt. Putyin Oroszországának ugyanis 100 dolláros olajárra van szükséges, devizatartaléka pedig két-három éven belül apadni kezd.

Az „EU tragédiájának” utolsó fejezete pedig az lenne, hogy az EU elveszíti az új Ukrajnát. Feladják azokat az elveket, amelyeket Ukrajna védelmezett (és amelyeken az EU alapul), az EU-nak pedig sokkal több pénzt kell majd saját maga megvédésére költenie, mint amennyit az új Ukrajna boldogulásához kellene biztosítania.

Van azonban egy reménytelibb szcenárió is. Az új Ukrajna életben marad, és meg akarja védeni magát. Saját maga ugyan nem képes szembeszállni a hatalmas orosz katonai erővel, azonban a szövetségesei dönthetnek úgy, hogy megtesznek, mindent, ami szükséges Ukrajna támogatására, azon kívül, hogy közvetlen katonai konfrontációba kerülnének Oroszországgal vagy, hogy megsértik a minszki megállapodást. Ezzel nemcsak Ukrajnát támogatnák, hanem elősegítenék azt, hogy az EU ismét visszaszerezze azon értékeket és elveket, amelyeket úgy tűnik, elveszített. Nem kell mondanom, hogy ez az a forgatókönyv, amelyet szívesen látnék.