Adóügyek a bíróság előtt

Szakmai és üzleti szempontból is figyelemreméltó ítéletet hozott az év elején a Kúria, mikor egy több éve tartó jogvita lezárásaként a bíróság megerősítette egy kölcsönből megvalósított cégfelvásárlás adókezelésének helyességét, megsemmisítve az adózót elmarasztaló hatósági megállapítást. A Kúria előremutató döntése alapján felvetődik a kérdés: a bírósági felülvizsgálat lehetőségeit teljes körűen kihasználják az adózók?

Itthon évente sok százezer adóellenőrzés indul, ezek jelentős részében a NAV marasztalást tartalmazó határozatot hoz: adóhiányt tár fel, bírságot, késedelmi kamatot szab ki. Egy átlagos év során eközben csak pár ezer eljárás indul adóügyekben, az adózók által egyébként kifogásolt adómegállapítások számottevő része nem kerül a bíróság elé.

Sokakat az eljárás feltételezett költsége tartja vissza a jogorvoslat ezen formájától. Ezzel kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy adóperekben az illetéket csak pervesztesség esetén, utólag kell megfizetni. Jelentős összegű adóhiány esetén az illeték összege arányaiban nem feltétlenül jelentős, főleg, ha egy elhúzódó adóellenőrzés járulékos költségeit (például az ellenőrzés által a társaságnál lekötött kapacitást) is figyelembe vesszük.

Természetesen az ügyvédi díjak is a bírósági eljárással kapcsolatos költségek részét képezik, a bírósági keresetlevél azonban tipikusan az eljárás korábbi szakaszaiban született beadványokra támaszkodik, így a kereset megindítása általában nem igényel komolyabb időráfordítást – legalábbis, ha azt olyan ügyvéd végzi el, aki már a közigazgatási eljárás során, részleteiben megismerte az ügyet.

Szintén gyakran tapasztaljuk, hogy az eljárás feltételezett hossza riasztja el az adózókat, pedig az adóperek tipikusan fél-egy év alatt befejeződnek, azaz sok esetben rövidebb idő alatt, mint az azokat megelőző adóhatósági eljárások.

A bíróság ráadásul kötve van az adózók kereseti kérelméhez, ezért nem fordulhat elő, hogy az adóhatósági határozat olyan pontját vizsgálja felül, amellyel amúgy a felperes egyetért. A bírósági felülvizsgálat útján a hatóság által vétett eljárási hibák, illetve az „anyagi jogi” rendelkezések sérülése (téves jogszabály-értelmezés) egyaránt orvosolhatóak. Az áfapereknek nagy jelentőségük van, de más adónemek esetében is számos ügyet találhatunk. Növekszik például a transzferárakkal kapcsolatos jogviták száma, de illetékügyekben sem ritka a peres eljárás.

A bírósági felülvizsgálat az utolsó lehetőség az adózó álláspontjának érvényesítésére, miután a közigazgatási jogorvoslatok teljes mértékben kimerítésre kerültek. Ezen túl a bírósági ítéletek révén kialakuló, esetleg változó joggyakorlat jövőbeni tranzakciók adókezelése tekintetében is orientálhat, és korábbi ügyletek vonatkozásában akár a megfizetett adó visszatérítésére irányuló igényt is alátámaszthat. A bírósági joggyakorlat követése révén továbbá adózási kockázatok is azonosíthatóvá válhatnak.

Még komoly adózási tapasztalattal bíró nagyvállalatok is megfeledkezhetnek arról, hogy az uniós jog rendelkezései adóügyekben is irányadóak, így az uniós jogba ütköző magyar adójogi rendelkezések kifogásolhatóak lehetnek. Ma már bírósági ítélet erősíti meg, hogy az adóhatóságnak saját eljárása során is tekintettel kell lennie a közösségi jog szabályaira, azaz a közösségi (uniós) jogba ütköző adójogi rendelkezést adott esetben figyelmen kívül kell hagynia.

Ha egy magyar bíróság előtti eljárásban az uniós jog értelmezése válik szükségessé, a bíróság az Európai Bírósághoz fordulhat. Ezen eljárás jelentőségét azok a magyar áfaügyek is alátámasztják, amelyek alapjaiban kérdőjelezték meg az Európai Bíróság előtt egy kialakult adóhatósági gyakorlat alkalmazhatóságát, segítséget nyújtva számos adózónak.
Az adózók egyre tudatosabbak, mégis sok jogérvényesítési lehetőség marad kihasználatlan. Az adóperekkel kapcsolatos, tipikusan alaptalan aggályok miatt vélhetően sok adózó fizet be olyan tételeket a költségvetés részére, amelyek előírása a bíróság előtt vitatható lenne.