Közbeszerzés a semmibe

Számtalanszor hallunk értelmetlen beruházásokról, amelyek azon túl, hogy nem adnak hozzáadott-értéket, még rontják is a helyzetet: felesleges további beruházásokat generálnak, vagy éppen az üzemeltetési költségek növekedését eredményezik. Ha olyasmit szerzünk be, amire nincs, vagy nem abban a formában van szükség, az ellen nem véd meg sem a közbeszerzés, sem annak ellenőrzése. Ez az a pont, amikor a józan észnek kellene diktálnia.

Megkérdeztem kollégáimat, hogy tudnak-e olyan történetről, mint az olasz Sutera város liftje, amelyet egy halom pénzből hoztak létre, és soha nem használtak, mert a város nem engedheti meg magának az üzemeltetés költségét. Az olasz kollégám azt írta a beszerzésről, hogy ez az a lift, ami a semmibe vezet – egyébként azóta korrupció gyanúja is felvetődött.

Ennél egy fokkal jobb az a völgyhíd, melyet a Balaton mellett építettünk. Számtalan olyan játszóterünk is létezik, amely az EU-s projektet követően csak rosszabb lett. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden uniós forrásból származó költés értelmetlen, inkább arról van szó, hogy az eljárásrend önmagában nem képes értelmes döntést hozni, ahhoz a pályázati szakaszban kell megállítani az őrületet.

Nem azokról a kis hibákról van szó, amikor az óvodai felújítás során köteleznek mindenkit, hogy a mozgáskorlátozottakra gondolva minden kapcsolónak derékmagasságban kell lennie. Ezt átadás-átvételkor ellenőrzik, és nagyon helyesen kifogásolják, ha nem a terveknek megfelelően történt a kivitelezés. Majd az ellenőrzést követően, miután mindegyik óvodás legalább egyszer megnyomta az ajtónyitó-gombját, a bölcs óvodai vezetés feljebb teteti a nyitógombot, még mielőtt valamelyik kicsi önállóan körülnézne az utcán.

A nemzetbiztonsági projektek uniós támogatásánál is számon kéri az EU a kommunikáció biztosítását, bár a projekt célja gyakran pontosan az, hogy ne kommunikáljuk. Erre akár azt is mondhatnák, kisebb rendszerhiba, de kezelhető. Ha azonban olyan építményeket tervezünk, melyek ugyan szépek, de üzemeltetni már nem fogjuk tudni azokat, akkor ugyanolyan helyzetbe kerülünk, mint suterai városvezetés. Ők két éve nézhetnek egy – egyébként nem túl esztétikusra sikerült – liftet, és bizonyára azon gondolkodnak, miére kellett a helyi kolostorhoz vezető utat egy több mint félmilliárd forintot kóstáló lifttel megtisztelni, tönkretéve a környezetet, amely ráadásul örök mementóul szolgál az olasz közbeszerzési piacnak.

Történt egyszer Magyarországon, hogy egy tervező egy közműkiváltást egy egyenes vonallal oldott meg, amelyet – utóbb kiderült – egy 150 éves temető és a stadion is akadályozott. A problémát nem lehetett közbeszerzéssel orvosolni, mivel olyan megoldást, amelyet lehetetlen teljesíteni, még az eljárásjogi szabályok sem tudnak rendbe tenni. Forrásvesztés lett a dologból, de megmaradt a hibás tervezés mintapéldája, melyet azóta is oktatunk közbeszerzési képzéseinken.

De ne csak az EU-s forrásokon köszörüljük nyelvünket. Legalább ilyen abszurd: ha például egy gyenge anyagi háttérrel rendelkező magyar állami kórház szeretne mosatási szolgáltatást igényelni, először meg kell kérdeznie a helyi börtönt, hogy tud-e ilyet. Ha a börtön a legjobb piaci árnál kevesebb mint 20 százalékkal mond többet, akkor a börtöné az üzlet. Hogy ezt vajon az európai szakzsargon hogy hívná? Közbeszerzésnek semmiképpen, inkább amolyan közbeszerzés-imitációnak. A közel 20 százalék elpazarlása egy kivéreztetett rendszerben kárt okoz, és nagyon gyakran vállalhatatlan szolgáltatási színvonalhoz vezet verseny híján.

A közbeszerzési rendszerhibák, a rossz előkészítésből eredő problémák nem azért bukkannak fel, mert egy eljárásrend van mögöttük. Maga a közbeszerzés egy szabályrendszer, amely önmagában nem képes sem a szervezeti kuszaságok rendbetételére, sem az ügyetlen ötletek megsemmisítésére, és még csak a feledékeny tervezőket sem tudja megregulázni. A közbeszerzés önmagában legfeljebb egy átlátható versenyeztetési modell közvetítésére képes, ha tényleg értelmes a cél és megfelelő az eszköz. Ezek nélkül pontosan azt érjük el, mint a kis olasz városka liftje: közbeszerzünk a semmibe.