Olcsó monopólium

Van-e különbség a dohányellátás és a gázellátás között? Érdekel-e bárkit, hogy az ellátást az állam vagy a versenyszféra alakítja? Van-e nemzetgazdasági alapja (például stratégiai szektor) az állam ellátásban való szerepvállalásának? Miért ennyire fontos a kormánynak a dohánypiac?

Ez egy állandóan növekvő állami bevételt generáló, 530 milliárd forint értékű, 80 százalékos adóval terhelt piac. Nincs klasszikus közgazdasági alapja az ellátásban való állami jelenlétnek, a piac versenyvezérelt (volt eddig), bár az állam az elmúlt években erősen belefolyt az ellátás szabályozásába (is). A cigaretta ára (már ezért is) emelekedik, a dohányosnak évente egyszer le kell mondania a kedvenc márkájáról ellátási problémák (például átárazás) miatt.

Eltűnőben van a piacon a márkahűség, az ellátás a puszta nikotin irányába mutat. Ezt a szemléletet az unió is kívánatosnak tartja, előfordult a piac teljes uniformizálását létrehozó közösségi szabályozási gondolatmenet. Ami a mostani, puhább, a versenyt még támogató szabályozástól sem idegen. Így lassan aligha lehet különbséget találni a közületi dohányellátás és a közüzemi szolgáltatások között.

A dohányzás egészségkárosító hatása vitathatatlan, az ebből származó egészségügyi kiadások világszinten okoznak problémát az államháztartásoknak. A fejlett gazdaságokban hangsúlyozottan, az EU-ban pedig roppant kényesek a kormányok az effajta, megelőzéssel leküzdhető kiadásokra. A költségvetési veszteségeket pedig jogosan áthárítják a dohányosokra.

Az elmúlt évtizedben az unió a dohánypiacot szabad prédává tette. Azonos ideológia mellett a tagállamok a lehető legtöbb pénzt hajtják be innen. Magyarország sem kivétel, az állam minden szinten részesedni szeretne a haszonból. Ám az új ellátót éves szinten kecsegtető 7-10 milliárd forintos haszonért cserébe a 600 milliós koncessziós díj aprópénznek tűnik.