A világgazdaság fejlődési irányzatairól tett közzé a minap magyar szempontból is rendkívül tanulságos elemzést az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD), pontos képet rajzolva arról, hova megy a pénz és miért.
Miközben például úgy látszik, hogy Magyarország a térségben közepesen jó teljesítményt nyújt, a jegybank által publikált fizetésimérleg-statisztikák és a magyar kutatóintézetek számításai egyértelműen kimutatják: a magyar gazdaság lényegében elvesztette tőkevonzó képességét. Igaz, az uniós pénzek ezt a veszteséget egyelőre valamelyest mérséklik. Ha az UNCTAD táblázatait böngésszük, azokból is kiderül, hogy például Írország – amelyre a jelenlegi kormányzati szereplők valaha követendő példaként tekintettek – még a válság és az uniós–valutaalapos kiigazító program során is egyes években akár tízszer annyi tőkét vonzott, mint Magyarország. Méghozzá a szolgáltatásokba, az információs technológiába, általában olyan ágazatokba, amelyek minden bizonnyal versenyképesek maradnak.
Az Unctad tanulmányának egyik fontos tanulsága ugyanis az, hogy a közvetlen működőtőke-befektetések a szolgáltatásokba mennek. A külföldi beruházásállománynak hatvanhárom százaléka itt összpontosul, és mindössze huszonhat százalék keres megtérülést a feldolgozóiparban. Ennek oka az, hogy a globális értékláncokban egyre nő a szolgáltatás részesedése: és minél magasabb technológiát képvisel a termelési láncolat, annál inkább ez a helyzet. Ennek fényében is nehezen értelmezhetőek a magyar kormánynak a termelési központról, az újraiparosításról szóló nyilatkozatai. Olyannyira, hogy ma már Kínában is a szolgáltatásokat részesíti előnyben a külföldi működő tőke.
Ha nem is tekinthető trendnek, de a múlt évi folyamatokat a befektetések csökkenése jellemezte, az 1,23 ezer milliárd dolláros beáramlás a 2007-es, tehát a válság előtti szintnek csak a kétharmada. Kevesebb pénz áramlott a fejlett térségbe, ahová az UNCTAD Magyarországot is sorolja, de több a fejlődő világba, különösen a feltörekvő Ázsiába. Kevesebb a zöldmezős beruházás: a fejlett régióban a vállalatok inkább újra befektetik a jövedelmüket, mintsem friss tőkét szánnának a fejlesztésekre. A legtöbb pénz Kínába és Hongkongba áramlik, aztán az Egyesült Államokba, Nagy-Britanniába és Szingapúrba. Az első húszban található még például Chile, Brazília, India, Mexikó vagy éppen Finnország. De legalább ilyen fontos, hogy honnan ered a pénz. A legtöbb tőkét az Egyesült Államokból viszik külföldre, aztán megint Kína és Hongkong következik. Utánuk jön Németország, Hollandia, Oroszország és Franciaország.
A másik tanulság e két sorrendből is levonható: a sikeres államok liberalizálnak, ösztönzik a külföldi beruházásokat. Vagyis nem büntető adókkal próbálják kiszorítani a külföldi tőke egy részét – jórészt a szolgáltatásokból –, és közben helyet csinálni másoknak a feldolgozóiparban. Mint Magyarországon.
Arra is kitér az UNCTAD, hogy egyre nagyobb szerepet játszanak az adókedvezményekkel kecsegtető országok, például Luxembourg és Hollandia. Statisztikai és magyar szempontból ez azért fontos, mert a bejövő tőke egy része az említett államok révén csupán átfolyik a rendszeren, nem testesít meg tényleges befektetést. Ezért lehetséges, hogy 2012-ben több mint tízmilliárd euró beáramlást mutat ki a statisztika, de ennek csak a töredéke fejlesztett. Évek óta tart a működő tőke beáramlásának csökkenő trendje. Ha a tavaly beáramló több mint 3 milliárd euróból az átfolyó tőkét levonjuk, akkor alig több mint 2 milliárd marad, ám ezt is érdemes megtisztítani a különadók miatti kényszerű banki feltőkésítés még mindig drámaian magas, 1,6 milliárdos összegével. Ha ezt összevetjük a magyarországi cégek külföldi, 2,5 milliárdos befektetésével, vagyis a kiáramlással, akkor arra a következtetésre lehet jutni, hogy több pénz ment ki, mint jött be.
Pedig a siker receptje régóta ismert. Az UNCTAD most csak újra az emlékezetbe véste.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.