Nem a csodavárókon segít a magáncsőd
– Azt mondanám, itthon is megtörtént a felismerés, ami most Európát is áthatja, hogy csak egy egészséges bankszektor tudja magával húzni a gazdaságot. Az, hogy megtették ezt a lépést, kedvező alapot teremt a hitelezés fokozására. Az alacsony kamatszint miatt már egy számjegyű kamatokat is tudnak kínálni a hitelintézetek a kis- és középvállalkozásoknak, ami a hitelfelvételi kedvet is javíthatja. Szeretnénk visszanyerni a régiós versenyképességünket is, ehhez elengedhetetlen a banki terhek további csökkentése. Nagy tévedésben él az, aki azt hiszi, hogy a magyar bankok csak egymással versenyeznek. A magyarországi bankoknak valójában az angol és spanyol bankok, sőt az európai bankok a versenytársai, amelyek sokkal kevesebb terhet hordoznak. Az uniós források lehívásához, a fejlődéshez erős bankszektorra van szükség, a magyarországi bankok adóterhelése viszont messze a legmagasabb Európában a különadó és a tranzakciós illeték miatt, így sokkal nehezebben tudnak versenyképesen hitelezni.
– Most fogadták el a magáncsődről szóló törvényt is, emellett tervben van a Nemzeti Eszközkezelő (NET) bővítése is. Mire elég mindez?
– Több mint 100 ezer jelentősen késedelmes jelzáloghitel van még, és ezen családok felének olyan nehéz a helyzete, amit csak szociális alapon lehet megoldani, erre jött létre a NET. A sajtóban 10-15 ezres tervezett bővítésről olvastam, de ez nem elég. A mostani 25 ezerről 50-55 ezerre kellene növelni az átvehető ingatlanok számát, hogy az összes szociálisan rászoruló családon segíteni lehessen. A bankszektor folyamatosan kéri a program bővítését, szélesítenénk a programban való részvételre jogosultak körét is, például a késedelembe esés legkésőbbi időpontjának kihúzásával vagy az ingatlanra és a hitelre vonatkozó korlátok lazításával. Annak ellenére is a bővítés mellett vagyunk, hogy a programban a bankszektor is áldozatokat hoz.
– A magáncsőd hány családon segíthet?
– Körülbelül 20-30 ezer családnak jelenthet megoldást. Azoknak, akik már eddig is együttműködtek a bankjaikkal, és felügyelet, valamint nagyon szigorú költséggazdálkodás mellett hajlandóak újratervezni az életüket. Ehhez persze meg kell állapodniuk a bank mellett a többi hitelezőjükkel is, és el kell fogadniuk, hogy családi vagyonfelügyelők ellenőrzik a költéseiket. A csodavárókon, a hangoskodókon a magáncsőd sem segít. Ez nem egy szociális támogatás, hanem komoly áldozatvállalást vár el a hitelezőtől, adóstól egyaránt. A magáncsőd arra jó, hogy hosszú éveken át tartó, fegyelmezett gazdálkodás mellett a csatlakozó családok rendezzék a pénzügyi helyzetüket.
– A bankok részt vettek a magáncsődről szóló törvény kidolgozásában?
– Természetesen. Nagyon intenzíven együttműködtünk az érintett minisztériumokkal és az MNB-vel. 2015. február 26. és június 17. között összesen 19 egyeztetés történt a szervezetek szakértői között, azaz gyakorlatilag hetente találkoztunk. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a magáncsőd nem egy adósságelengedési csomag vagy egy újabb devizahiteles mentőcsomag, ugyanis nem csak a jelenről szól. Az a célja, hogy hosszú távon is iránymutatást adjon arra, hogyan lehet a fizetési nehézségekkel küzdő adósokat ismét fizetőképessé tenni. A program kialakításánál fontos szempont volt a jelzáloghitel intézményének a védelme. A jövőbeli jelzáloghitelezési szabályoknak a magáncsőd lényeges eleme lesz, ezzel a lehetőséggel az új hitelek esetében már számolni tudnak a bankok, a kiszámítható szabályozás pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a következő generációk is jelzáloghitelhez juthassanak.
– Az autó- és személyi hitelek forintosítását is tervezi a kormány. Legutóbb arról beszélt Orbán Gábor, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára, hogy arról egyeztetnek önökkel: mindez kedvezményes árfolyamon történjen meg. Valóban belemennének ebbe a bankok?
– A tagbankjaink egy része már tavaly ősszel javasolta ezeknek a hiteleknek a forintosítását, de akkor nem támogatták ezt. Most változott a helyzet, és örülnénk, ha a forintosításra a jövő év első negyedévéig sor is kerülne szabályozott körülmények között. Viszont az árfolyamkockázatot nem lehet a bankokra áthárítani, ezt a Kúria lakossági devizahitelekkel kapcsolatos tavaly júniusi döntésében már egyértelművé tette. A határozat is kimondja, hogy a devizahitelesek tudatosan vállalták az alacsonyabb kamatszintért cserébe az árfolyamkockázatot. Az autó- és személyi devizahitelek forintosításánál is csak ebből indulhattunk ki. A bankszektor elsősorban a saját területén, azaz a kamatszint mértékének csökkentésével támogatná, hogy a forintosítás során csökkenjenek az adósok terhei. Az árfolyamváltozásból fakadó terheket akkor lehet esetleg megosztani, ha kompenzációt kapunk cserébe. Ez másképp nem is lehetséges, hiszen a kormány az EBRD-vel kötött megállapodásában vállalta, hogy egyoldalúan nem rak terheket a bankszektorra.
– Ez, úgy tűnik, mégis megtörtént a Quaestor-törvény kapcsán.
– A bankszövetség következetesen ellenzi, hogy a Quaestor-kártalanítást a kereskedelmi bankszektornak kelljen megfizetnie. A múltbeli brókercsődök kezelése a jogszabályoknak megfelelően történt, kijelölte a felelősségi határokat. Az egyenlő elbánás elve a Quaestor esetében viszont nem teljesül. Elutasítjuk azt is, hogy egy másik terület szereplőjének a csalásáért a bankszektornak kelljen kamatmentesen a hatalmas összegű, 170 milliárd forintos előleget adnia egy külön alap számára. A jogszabályok szerint ugyan a bankok leírhatják majd a felszámolás során meg nem térült veszteségüket, de lehet, hogy erre csak évtizedek múlva lesz lehetőségük, hiszen Magyarországon egy-egy brókercég felszámolása 10-15 évig szokott tartani. Mi közünk nekünk egyáltalán ehhez a felszámoláshoz? A felszámolás állami feladat, állami cég a felszámoló, az államnak kellene befizetnie az előleget.
– Úgy tudom, egyes bankok perelnek is emiatt.
– A közelmúltban kibocsátott Quaestor-kötvények tájékoztatói pontosan tartalmazták, hogy az értékpapírok a szokásostól eltérő kockázatúak, nem terjed ki rájuk sem az OBA, sem a Beva védelme, és a kibocsátó esetleges nemteljesítése esetén harmadik személy nem áll helyt. A kártalanítással, kárrendezéssel kapcsolatos döntéseket most a Fővárosi Bíróságon, illetve az Alkotmánybíróságon vizsgálják. Megnyugtató lenne, ha az ügyfelek kártalanítására csak a végleges bírósági döntések után kerülne sor.
– Mekkora terhet rónak a brókerbotrányok összesen a bankokra?
– A Befektetővédelmi Alap (Beva) és a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapja körülbelül 230 milliárd forintot emészt fel. A Buda-Cash-botrány kapcsán csődbe ment DRB-csoport miatt azonban az Országos Betétbiztosítási Alapnak (OBA) is fel kellett vennie egy több mint 107 milliárd forintos hitelt, amit szintén vissza kell fizetni, sőt 2024-re az alapot 100 milliárd forintosra fel kell tölteni. Ezt elméletben összeadva 500 milliárd forintos nagyságrendű teherről beszélünk. Még pontosan nem tudjuk, mennyibe fog kerülni a két alap tartozásainak a visszafizetése és az alapok újbóli feltöltése.
– Most szigorodnak a brókercégekre vonatkozó szabályok. Ez javít a helyzeten?
– Részben igen, azonban a tőkepiaci törvénynek a Quaestor-botrány nyomán született egyes módosításait elhamarkodottnak tartjuk. A legelfogadhatatlanabb eleme a csomagnak az, amely szerint a jövőben a Bevának kártalanítást kell fizetnie a szolgáltató által vezetett értékpapírszámlán nyilvántartott, de a központi értéktár nyilvántartásában nem szereplő fiktív kötvényre. Ez olyan, mintha azt mondanák, a jövőben a biztosítóknak ki kell fizetniük a betöréses károkat az olyan ingatlanok esetén, amelyeknek nemhogy biztosításuk, de még építési engedélyük sem volt. Az egyes csaló brókerek ügyeiért a jogszerűen működő szolgáltatókat nem terhelheti felelősség, ezeket az ügyeket a büntető törvénykönyv szerint kell megoldani, nem pedig bátorítani a hazardírozást. Ellenezzük a védelem alá eső összeghatár 20 ezer euróról 100 ezer euróra emelését is. Európában egyedül Spanyolországban van ilyen magas limit. Németországban, ahol egy átlagos értékpapírszámlán sokkal több befektetés van, mint Magyarországon, csak 20 ezer euró a határ. A betétbiztosítást és az értékpapírok biztosítását nem lehet egyformán kezelni, hiszen alapvetően másról van szó. A betétbiztosítás során az átlagemberek megtakarításait védjük, a befektetővédelem viszont a nagyobb összegű és kockázatosabb, magasabb hozammal kecsegtető befektetésekről szól. A tudatosság fokozása és az erkölcsi kockázat (moral hazard) csökkentése miatt növelni kellene a kártalanításnál az önrészt a jelenlegi 10-ről 30 százalékosra.
Névjegy
Kovács Levente 2011. június 1. óta a Magyar Bankszövetség főtitkára. A Miskolci Egyetem tanszékvezető oktatója. A szakember korábban a KDB Bank vezérigazgató-helyettesi posztját töltötte be. 2002 és 2006 között a GIRO Elszámolásforgalmi Zrt. üzleti ügyvezető igazgatója volt. Ezt megelőzően a Budapest Bank vállalati marketing ügyvezető igazgatójaként, a HypoVereinsbank Budapest termékfejlesztési igazgatójaként, valamint a CIB Bank osztályvezetőjeként tevékenykedett.Ezen kívül az MNV-nek adnák azokat az eszközöket, amelyeket a vagyonkezelő használ ugyan, de hivatalosan nem nála vannak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.