Online pénztárgépek: Kerül, amibe kerül?

Az elmúlt időszakban többször felmerült, hogy az online pénztárgépeknek a kereskedelemben kötelezően bevezetett használatát kiterjesztik a fodrászokra, a kozmetikusokra és a taxisokra. Az illetékes szaktárca, felbuzdulva az online pénztárgépnek tulajdonított áfa- és társaságiadó-bevétel növekedésén a kereskedelemben, indokoltnak látja kiterjeszteni a kötelezettek körét.

Fogadjuk el, hogy valóban a pénztárgépek okán nőtt az adóbevétel, még ha biztosan van ebben más gazdasági és társadalmi tényezőnek is szerepe, mert nyilvánosan elérhető részletes adatok, kutatások, elemzések nélkül ezt megalapozottan cáfolni nem lehet. Ugyanakkor tévútnak látom, hogy a fodrászoknál, a kozmetikusoknál és a taxisoknál is bevezessék az online pénztárgépeket, mert ezek a vállalkozók gyakorlatilag nem képesek olyan bevételre szert tenni, ami a jelenlegi adó- és járulékszabályok által megkövetelt kötelezettségek esetén értelmet adna ennek.

Az említett foglalkozásokat ugyanis jellemzően egyéni vállalkozásban (kisebb részben betéti társaságokban), gyakorlatilag saját kétkezi munkájuk felhasználásával, alkalmazottak nélkül, önfoglalkoztatásban végzik. Az általuk elvégezhető munka mennyisége korlátozott, még akkor is, ha a munkában töltött minden percükben lenne mit dolgozniuk. Ez azonban nincs így, mert függnek vendégtől, utastól, időjárástól, évszakoktól, ünnepektől, valamint a szolgáltatási szektort évek óta jellemző visszafogott lakossági költésektől is.

Számításaim szerint egy budapesti belvárosi – de nem sztárnak kikiáltott – női fodrász, kozmetikus éves szinten legfeljebb 6 millió forint bevételre tehet szert (a férfifodrász legfeljebb ennek kétharmadára). Nincs ez másként a budapesti taxisoknál sem, mivel ráadásul a piacon sokan is vannak (és jaj, őket még az Uber is fenyegeti). Minden más országrészben ennél kevesebb a bevétel, persze lehet kivétel is. Hatmillió forintig pedig az áfában alanyi adómentesek, ha ezt választották – és ezt választották –, így áfát nem kell fizetniük.

Ezen önfoglalkoztatói vállalkozói körnek rendelkezésre áll az adózásban a kata lehetősége, amelynél a fizetendő összeg havi 50 ezer forint (éves 600 ezer forint). Ehhez hozzájön még éves szinten 50 ezer forint iparűzési adó (ami akkor is fizetendő, ha nincs bevétele, de nem szünetelteti a vállalkozását). Ezzel azonban minden adó- és járulékkötelezettség letudva.
Ha nem ezt, hanem az szja-szabályok szerinti egyéni vállalkozói adózást – könyveléssel, havi és éves bevallással fűszerezve – vállalják (jellemzően nem vállalják), aminek egyébként általában nincs, nem lehet ésszerű oka, akkor a járulékokat a minimálbér után fizetik.

Ez 105 ezer forint havonta, illetve 122 ezer akkor, ha legalább középfokú végzettséggel végezhető a foglalkozás. Az összeg azonban összességében magasabb, mint a kata szerint fizetendő adó (ezt akkor is meg kell fizetni, ha egy fillér bevételük sem lenne). Ha mégis maradna a költségeik levonása után nyereség, akkor 2015-ben 16 százalékos vállalkozói szja-t és az ezzel az adóval csökkentett összeg után újabb 1 százalék vállalkozói osztalékadót is kell fizetni (és persze iparűzési adót is az anyagköltséggel csökkentett bevétel után).

Mit jelent ez? Azt, hogy a megcélzott újabb körtől akkor sem várható többlet-adóbevétel és -járulékbevétel, ha költséges online pénztárgépek használatára kötelezik őket, mert – néhány tucat fodrászt, kozmetikust, taxist kivéve, akinek a bevétele meghaladná a kata éves 6 millió forintját – egyszerűen nem lesz olyan bevétel, amiből ez előállna.

Bizton állítom, hogy ez a kör, és az állam is, csak veszítene az online pénztárgép kötelező bevezetésével, mert növelné a vállalkozások kiadásait, költségeit, csökkentve ezzel az egyébként sem magas elkölthető jövedelmüket. Ugyanakkor növelné az állam költségeit a rendszer-üzemeltetés okán, ami inkább növelné, mint csökkentené a költségvetés hiányát. De akkor ki nyerne ezen? A pénztárgépgyártók, -üzemeltetetők, ami talán mégsem lehet érv a bevezetés mellett. Ezért remélem, hogy az illetékesek még egyszer átgondolják alaposabban, mi­előtt lépnének az ügyben.