Ki oltsa a tüzet?

Csak a bérekre figyeljenek! Vagy még pontosabban: az emberekre. Rajtuk múlik minden. Figyeljenek a foglalkoztatottságra meg a foglalkoztathatóságra. Mindkettővel vannak gondok. Meg az oktatásra, az egészségügyre, a társadalom mentális állapotára. A tanulók, kezdő munkavállalók, tapasztalt szakemberek véleményére, amely arról tanúskodik, hogy inkább külföldön dolgoznának. Egyre többen. Vagyis: ha meg akarják érteni, mi a baj a magyar társadalomban-gazdaságban, az emberi tényezőt vegyék szemügyre. Rá fognak jönni!
Valami eltört a magyar gazdaságban, de a statisztikák ezt nem jelzik. Sőt…

A számok most növekedésről, rég nem látott jó foglalkoztatási adatokról, csökkenő adósságról tanúskodnak, s alacsony inflációt jeleznek. A kormányzati vezetők ezért optimisták: emelkedő pályán a magyar gazdaság, és a mostani, 2014–2020 közötti költségvetési ciklusban ideáramló európai uniós források 60 százaléka megy a gazdaságba, tehát a jövő is meg lesz alapozva. Az idén már a hitelminősítők is följebb sorolják Magyarországot, ami ugyancsak erősítheti a „minden rendben van” illúzióját.

És mégis… A Világgazdaság keddi konferenciájának címében feltett kérdésre – ez már tartós növekedési pálya? – a válaszolók elsöprő többséggel nemet mondtak. Nagyrészt éppen az EU-pénzek miatt. Az EU ezermilliárdjai nélkül az elmúlt években nem vagy alig lett volna növekedés. A nagy kérdés az, mi lesz azután, ha kifutnak a mostani ciklus pályázatai, azaz mi lesz 2020 után? Vajon kiépülnek, létrejönnek Magyarországon azok a gazdasági struktúrák, húzóágazatok, amelyek megalapoznak egy tartós, fenntartható növekedést? És mitől fog nőni a termelékenység, ami most nagyjából fele az EU átlagának? Erre még nincs egyértelmű válasz. Sőt… Inkább kétségek fogalmazódtak meg. Még ha létrejönnek is ezek az ágazatok, vállalatok, ki fog ott dolgozni? Honnan lesz elegendő számú, megfelelő képzettséggel rendelkező dolgozó? A kérdés a levegőben maradt. A válaszhoz ugyanis komplex, a társadalom sok szegmensét érintő elemzésre és összehangolt fejlesztési stratégiára van szükség. Ha ez elkészülne, akkor meg az a kérdés, hogy addig honnan lesz munkaerő. Ki fogja a munkaerőhiány okozta „tüzet” oltani?

A vállalatok – derült ki több véleményből. Nem azzal, hogy az egész gazdaságban két számjegyű béremelést adnak, hanem ott fizetnek sokkal többet, ahol éppen hiányzik a megfelelő ember. Vagyis egyre több helyen. Így lehet lavírozni még egy darabig. De egy egész ország mégsem rendelkezhet be tűzoltásra. Valakinek a megelőzéssel is kellene törődnie.
A kritikus méreteket öltő munkaerőgondokat ugyanakkor már nem lehet csak magasabb bérekkel megszüntetni. Meg nincs is annyi pénz a gazdaságban, a költségvetésben, amennyit adni kellene, hogy az alsó nyugat-európai szintre felhúzzák a magyar jövedelmeket. (Ezért túl nagy törekvés nincs is a bérek felzárkóztatására…) S ha lenne anyagi fedezet, sok esetben a rendelkezésre álló munkaerő minősége – képzettsége, hozzáállása, mentalitása, kreativitása vagy éppen fizikai-lelki egészsége – nem felel meg a versenyképes gazdasághoz szükséges követelményeknek. Lefelé visz ez a spirál.

Nem most derült ki, hogy baj van. Egyes szakmákban már régóta jelen van a hiány. Ám a mostani meg a jövőbeni már egészen más. Új minőség, gyorsulva romló tendencia. S nincs, aki megállítsa. A kormányzat politikája – az oktatás központosítása, kézi vezérléssel irányítása, az egészségügy elhanyagolása – azt jelzi, a humántőke, vagyis maga az ember, a tudás és az egészség, inkább csak szavakban fontos. Az oktatás, az egészségügy nem prioritás, a költségvetési sorokban inkább csak olyan tétel, amelyből időnként le lehet csippenteni, vagy legalábbis a fejlesztését elodázni.

A világ viszont más irányba halad. A tudásnak kedvez, a tanulni és önállóan gondolkodni képes, a kreatív, önbizalommal teli, öntudatos embereket preferálja. Azokat, akik tudnak és akarnak dolgozni. Magyarországon is vannak ilyenek szép számmal. Az úgynevezett startup világban már világraszóló eredmények is születtek. A digitális kor nekik kedvez. Átlépnek a határokon, a magyar gazdasági-társadalmi gondokon. Sokan vannak, de nem elegen. Így nem oldják meg az itthoni szakképzettmunkaerő-hiányt. Egy babyboom talán 18-20 év múlva segít. De mi lesz addig?