A riói olimpia tanulságai

A magyar sportsikerek szempontjából történelmi és egyedülálló kezdést hozott a Rióban zajló XXXI. Nyári Olimpiai Játékok első napja. Magyarország később is az éremtáblázat élmezőnyében maradt, ami óriási siker, de az izgalmakon és szurkoláson túl kiemelt figyelemmel kísérjük a játékokat azért is, mert Budapest versenyben van a 2024-es, XXXIII. Nyári Olimpiai és a XVII. Paralimpiai Játékok elnyeréséért.

Az Olimpiai Játékok megrendezésének pályázata és annak elnyerése kiemelkedő, sportszakmán túlmutató, komplex projektnek tekinthető folyamat eredménye. Már az ebben való elindulás, illetve a pályázati folyamatban való részvétel, majd a közjót munkáló, sikeres megrendezés számos felelősségteljes döntést igényel. Kiemelkedő szerepet kap a minél alaposabb előkészítés, és amennyire csak lehetséges, az alapos tervezés, továbbá a megvalósítás folyamatába épített, átláthatóságot és tiszta megvalósulást célzó kontrollok megléte.

Nem véletlen, hogy komoly intézményrendszerre épül ez a folyamat, és a benne szereplők döntéseit számos érintett hivatott segíteni, ugyanakkor a nagyberuházás megvalósultának pénzügyi fegyelmét vizsgáló oxfordi közgazdászok tanulmányukban azt állítják, hogy az olimpiai játékok – különösen a nyári játékok – az a nagyméretű projekttípus, ahol a költségek túllépése messze a legnagyobb. Vizsgálataik szerint 1960 óta átlagosan 176 százalékos eltéréssel jellemezhető.

A komplex, nagyberuházások kapcsán hozott döntések és azok lebonyolítása komoly, összetett szaktudást, integritást igénylő feladat. A benne szereplőknek végig arra kell törekedniük, hogy szaktudásukkal ezen cél hatékony megvalósultát segítsék. A komplexitás egyik oka mindennek hosszú távú időhorizontjából adódik. Szakértők egyetértésben vallják, hogy a nagy sportesemények rendezése gondolatának egy stabilan fenntartható, 3-4 százalékos gazdasági növekedésen kell alapulnia. Ráadásul ezen időszak több politikai választási ciklust is átívelő, sokszor előre nem látható belpolitikai változásokkal, feszültségekkel terhelt, valamint a világ eseményeiben számos előre nem látható, így nem is tervezhető változást rejt. Ezek önmagukban is magyarázhatják, ha az előzetes tervek a projekt folyamán kiigazításra, változtatásra szorulnak. A 2012-es londoni nyári játékok kapcsán is láthattuk, hogy a rendezés elnyerésekor, 2005-ben a korábbi költségvetési terveket módosítani kényszerültek a szervezők, illetve a 2008-as válságot követőn, továbbá a megváltozott biztonsági helyzethez alkalmazkodón további változásokon estek át a költségvetésben szereplő számok.

A jövőbeni folyamatok alakulásának előrejelzési nehézségeit jól mutatja, hogy a 2016-os olimpiának otthont adó Brazília kapcsán a Goldman Sachs szakértői 2001-ben már Oroszország, India és Kína társaságában mint BRIC-országokról (2010-től Dél-Afrika csatlakozásával módosult a mozaikszó, BRICS-re változott) beszéltek. A Goldman 2050-re azt jósolta, hogy ezen országok egyesített gazdasági eredményei túlszárnyalhatják az akkoriban leggazdagabbnak számító országok által adott teljesítményt.
Rio de Janeirót jóval a BRIC mozaikszó megszületése után, 2009. november 2-án választotta ki az olimpiai játékok jogtulajdonosa, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. A 206 millió lakosú Brazília gazdasági teljesítménye ekkor még szárnyalt. Népességének 60 százaléka 29 év alatti volt, s a természeti kincsekben gazdag ország jelentős fejlődés előtt állt.

Ám gazdasági növekedésének stabilitását az alapvetően nyersanyag-orientáción, valamint agrártermékeken, feldolgozott acéltermékeken és kőolajszármazékon nyugvó export nem tudta biztosítani egy olyan világgazdasági környezetben, ahol a nyersanyagok világpiaci ára vészesen lezuhant. Az ország nem iparosodott, a kereskedelem és az ipari termékek aránya csökkent, miközben az export alakulása nagy arányban függött attól a kínai gazdaságtól, amely szintén lassulást szenvedett el.

A gazdaságpolitika a Bolsa Familia nevű szociális program keretében ugyan nagyon fontos, de nem hosszú távú (munkahelyteremtésen, oktatáson, valamint egészségügyön), hanem rövid távon kezelt szociális programokon nyugodott, középpontjában ennek finanszírozása állt, és segélyekkel kívánt 50-60 millió embert kiemelni a mélyszegénységből. A csökkenő nyersanyagárak 2013-ban és 2014-ben az adóbevételek 8 százalékos esését produkálták, és a szociális programok, valamint a megkezdett modell kifulladását hozták úgy, hogy a csökkenő bevételek ellenére a kiadásokat nem megfogták, hanem tovább növelték. Mindezt tovább súlyosbítva 2014-ben kirobbant a világ egyik legnagyobb korrupciós botránya, a Petrobras-ügy, amelyben Dilma Rousseff elnökön túl mentor elődjéig, Luiz Inacio Lula da Silva volt elnökig is visszanyúltak a szálak. Szenátorok, volt kormánytagok, nagyvállalatok vezetői, jobb- és baloldali politikusok egyaránt érintettek voltak. Ezek eredményezték azt a furcsa helyzetet, hogy a 2016. augusztus 5-i megnyitón Michel Temer, Brazília ügyvivő elnöke, volt alelnöke nyitotta meg hivatalosan a játékokat, miközben a nyomozások őt sem hagyták érintetlenül.
Szurkolói és szakmai figyelmünk most Rióra irányul. Együtt szurkolunk a további sikerekért, örülünk sportolóink példát mutató magatartásának, együtt nevetünk és sírunk. Hazánkat képviselő példaképek ők sportpályán és azon kívül egyaránt. Komoly társadalmi felelősség hárul rájuk, ahogyan mindazokra, akik a Budapest2024 sikeréért dolgoznak nap mint nap.
Tanuljunk a korábbi esetekből, mert mi csak a közjót szolgáló nyári olimpiai és paralimpiai játékokat rendezhetünk.