Az olimpia gazdasági mítosza

A legenda szerint az olimpia rendezése fellendíti a rendező város és ország gazdaságát. A valóságban azonban gyakran ennek ellenkezője igaz, ahogy Rio de Janeiro példája is mutatja. Gondoljunk csak arra, miként nyerik el az érintett városok az olimpiai játékok megrendezési jogát. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) – amely egy nem szabályozott globális monopólium – aukcióin versengenek egymással a világ városai, hogy bizonyítani tudják alkalmasságukat a rendezésre. Általában cégvezetők állnak a városok pályázatainak élén, akik gyakran az építőiparból kerülnek ki, és így hasznot húznak a rendezés előkészületeiből. A pályázataikban pazarlóan pompás sportlétesítményeket, nagyzoló díjkiosztó helyszíneket, újonnan kiépített közlekedési hálózatokat és luxusszálláshelyeket ígérnek meg a pályázó városok.

Megjósolható, hogy ez hova vezet: az a város nyer, amely a legtöbbet ígéri. A nyári olimpiai játékok rendezése manapság 15-20 milliárd dollárba kerül, beleértve a sportlétesítmények felépítésének vagy felújításának, a működtetés, a biztonsági intézkedések, illetve a pótlólagos infrastrukturális kiadások költségeit. Ezzel szemben a nemzetközi televíziós szerződésekből (amelynek mintegy 25 százaléka a rendező városokat, míg a többi 75 százaléka a NOB-ot illeti), a nemzetközi és hazai szponzori díjakból, illetve a jegyeladásokból és a merchandising termékek értékesítéséből származó bevételek 3,5-4,5 milliárd dollárt tesznek ki. Más szóval, a kiadások mintegy 10 milliárd dollárral vagy annál is többel meghaladják a bevételeket.

Azok, akik támogatják saját városuk pályázatát, gyakran azzal érvelnek, hogy bármilyen rövid távú veszteség hosszú távú nyereséggé alakul át, mivel a turizmus, a külföldi befektetések és a külkereskedelem növekedni fog, nem is beszélve az ország közhangulatának javulásáról. A tapasztalatok azonban nem támasztják alá ezeket a túlzó állításokat.

A turizmusról az mondható el, hogy 2012 július–augusztusában az olimpia helyszínén, Londonban 5 százalékkal csökkent a városba látogató turisták száma. Az olimpiai helyszínek környékén található üzletek, éttermek, színházak és múzeumok gyakorlatilag semmilyen forgalmat nem generáltak a játékok 17 napja alatt. A szokványos turisták a játékok ideje alatt nem mennek az olimpiának otthont adó városokba a tömegjelenetek, a közlekedési késések, a megugró árak és a potenciális biztonsági fenyegetések miatt. Ebből adódóan az olimpia megrendezése több kárt, mint hasznot hoz a turizmusnak.

A turizmuson túlmutatva pedig az mondható el, hogy semmilyen komoly cég nem dönt egy beruházás vagy bármilyen üzletkötés mellett amiatt, mert egy város otthont adott az olimpiának. Ha bármit biztosan el lehet mondani, az az, hogy az olimpia megrendezése költségvetési nehézségeket okoz, ami egy kevésbé kedvező jövőbeni üzleti környezetet alakít ki.

Hátrány, hogy az olimpiát rendező város a közvélemény érdeklődésének középpontjába kerül. Az idei olimpiára történő riói előkészületek nem feltétlenül javították a város nemzetközi imázsát. Az egykor a természeti szépségeiről és életigenlő életmódjáról ismert várossal kapcsolatban most a korrupcióról, az erőszakról, a rossz közlekedési viszonyokról, a környezetszennyezésről, a politikai instabilitásról és a Zika-vírusról hallani.

Az infrastrukturális kiadások számítanak az egyik olyan területnek, ahol néhány rendező város – de nem mindegyik – ténylegesen hosszú távú előnyöket tud realizálni. Rio esetében azt lehetne felhozni, hogy a város profitál majd a nemzetközi repülőterének és a belvárosi kikötőjének fejlesztéséből. Ez azonban nem elégséges ok az olimpia megrendezésére, ez csupán vigaszdíj. A produktív infrastrukturális fejlesztések egymilliárd dollárnyi összege eltörpül az olimpia megrendezésének további 19 milliárd dolláros költsége mellett, amely nem fogja fejleszteni a várost az ott élők és az odalátogatók számára. Gondoljunk az eredetileg 1,6 milliárd dollárból tervezett, de végül 2,9 milliárdból elkészült metróvonalra, amely az olimpia óceánparti helyszíneit a 15 kilométerre lévő jómódú negyeddel, a Barra da Tijucával köti össze. Ez a fejlesztés majd felveri a Barra da Tijucában lévő ingatlanok árát, miközben nem tesz semmit Rio borzasztó állapotban lévő felszíni közlekedésével.

Bőséggel találunk ehhez hasonló példákat. Új golfpályát építettek a Marapendi nemzeti park védett lápos területein, amely az ottani ökoszisztémát tönkreteszi, és kiépítéséhez hatalmas mennyiségű vizet használtak fel, miközben szűkösek a vízforrások Rióban. Emellett az olimpiai versenyek helyszínei között elkülönített buszvonalakat építettek ki, ami megkönnyíti a NOB-tisztviselők közlekedését, de mindenki másnak zsúfoltabbá teszi az amúgy is korlátozott kapacitású autóutakat.

Az értelmetlen és káros infrastrukturális beruházások mellett a riói játékok emberi áldozatokat is megköveteltek. A 32 sportlétesítmény, az olimpiai falu, illetve a médiaközpont kialakítása, illetve a környező területek megszépítése érdekében a riói városvezetés több mint 77 ezer embert telepített ki a favelákból 2009 óta, amikor is a város elnyerte a rendezés jogát.

Az olimpia megrendezése bármely városnak gazdasági hazardírozást jelent. A nem megfelelő infrastruktúrával rendelkező, fejletlenebb városoknak többet kell költeniük arra, hogy megfeleljenek a NOB közlekedési, telekommunikációs és vendéglátási előírásainak, míg a megfelelő infrastruktúrával bíró fejlettebb városok nem feltétlen rendelkeznek a szükséges földterületekkel, és virágzó gazdasági szektorokat tesznek kockára a játékok megrendezése érdekében.