Csatában az ózonért

Sok a kétely az európai klímacélokkal kapcsolatban. Megvalósíthatók-e, ha pedig igen, meghozhatják-e a remélt eredményeket? Az irány mindenesetre jó, a sikereket pedig elsősorban a szabályozás erejére alapozva várhatjuk.

Jó eszköz lehet, ha például szigorodik az üvegházhatású gázok (ühg) kibocsátásával járó beruházások engedélyezése és a környezetvédelmi előírások megszegőinek büntetése, de az is, ha megfelelő támogatást kapnak azok a beruházások, amelyek szem előtt tartják a klímavédelmi szempontokat. Fontos lenne az euró­pai szén-dioxid-kvótakereskedelmi rendszer (ETS) megújítása is, mert mára olyan alacsonyra esett ezeknek a büntető, illetve jutalmazó kvótáknak az ára, hogy a rendszer alig ösztönzi a vállalatokat a légkör fokozott kímélésére.

A 2020-as határidejű, háromszor 20-as néven ismert feladatok teljesítésével a mostaninál sokkal zöldebb, hatékonyabb és környezetkímélőbb lesz a gazdaságunk. Az egészségre káros sugárzásokat átengedő ózonlyuk viszont pontosan akkora lesz fölöttünk, mint most, hacsak nem nagyobb. Persze tovább melegszik a Föld légköre is.

Ám már készülünk erre is. Terítéken vannak Európában a további, a 2030-as vállalások, egy uniós terv szerint pedig azoknak az ágazatoknak is be kell szállniuk az ühg-kibocsátás csökkentésébe, amelyeket eddig nem kényszerített erre az ETS. Igaz, ez az elképzelés nem a jelenlegi, hanem a 2003-as évet adja meg bázisnak, így az azóta eltelt időben már teljesült a most kötelezővé teendő feladatok egy része. Ráadásul részben olyan kibocsátáscsökkentéseket kezdünk majd el mérni, amelyek eddig is léteztek, vagyis a méréssel nem a helyzet lesz jobb, csak a helyzetet leíró számok.

Európa azonban hiába szigorítaná a klímavédelmi intézkedéseit a végtelenségig, egymaga nem mehet semmire. Az EU a globális szén-dioxid-kibocsátásnak csak a bő tizedéért felel, miközben az USA körülbelül a hatodáért, Kína pedig majdnem a harmadáért. Éppen ebből a szempontból volt nagy jelentőségű az ENSZ tavaly őszi párizsi klímacsúcsa, amelyen részt vett sok olyan ország is, amely korábban vonakodott aláírni a globális klímaegyezményeket. Párizsban viszont közel kétszáz ország képviselői kötelezték el magukat amellett, hogy országaik 2020-tól sokkal kevesebb ühg-t bocsátanak a levegőbe, mint előtte. A közös megállapodást persze még minden országnak ratifikálnia kell. Akkor lép életbe, ha szövegét a kibocsátások legalább 55 százalékáért felelős, és legalább 55 ország a saját törvényébe iktatja. Ezt már majdnem elértük, így még az idén hatályba léphet.

Viszont nem tudni, mi lesz utána. A megállapodás szerint ugyanis nem kapnának büntetést a célkitűzéseit nem teljesítő országok, az meg sokak szerint egyenesen vicc, hogy szigor helyett bizonyos átláthatósági szabályok betartásától kell eredményt várnunk. Komoly derűlátás kell ahhoz is, hogy bízzunk benne: a gazdag országokból majd valóban nagy pénzek áramolnak az ottani klímacélok megvalósítására, ahogyan arról Párizsban döntöttek. Felajánlások persze máris vannak, de a puding próbáját majd az utalások jelentik. Hab a tortán, hogy még önkéntes felajánlásokkal is számoltak a klímacsúcson. Párizsból csak öt ország képviselői utaztak úgy haza, hogy nem vállaltak semmit.

A szakértők abban bíznak, hogy a párizsi vállalások teljesítésével a föld klímája az iparosodás előtti időszakéhoz képest csak 2,7 Celsius-fokkal melegszik tovább. Ebből egyébként másfél fokot már elértünk. Ám már ez a 2,7 fok is sok a párizsi megállapodást aláíró csapatnak, amely legfeljebb 2, de inkább csak másfél fokos felmelegedést tart megengedhetőnek.

Kérdés, érdemes-e ezeken a fokokon alkudozni. Abban még nagy az egyetértés a tudósok között, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása rongálja az ózonpajzsot. Abban is, hogy az ózonlyuk nő, így annak egyre erősödnek a káros egészségügyi hatásai is. Már Magyarország fölött is szakadozik az ózonréteg. Ott viszont már szórnak a vélemények, hogy az ózonlyuk növekedéséért milyen mértékben felelős az emberiség, és milyen mértékben ludasak más hatások. Az pedig végképp nyitott, hogy amennyiben minden klímavédelmi tervünket megvalósítjuk, le tudjuk-e lassítani a globális felmelegedést. Bajt mindenesetre nem csinálunk vele.