Talán már nincsen olyan nap, amikor ne olvashatnánk arról, mennyire kezd eluralkodni a munkaerőhiány a magyar gazdaságban. A kezdetben még csupán a gazdasági rovatok oldalain felbukkanó téma ma már egyre inkább átcsúszik a közéleti és bulvártémák közé, ahogy a jelenség hatásait egyre többen kezdik a saját bőrükön is érezni.
A mai szituáció azért különösen érdekes, mert alig két év alatt alakult át a munkaerőpiac kínálatiból erősen keresletivé, annak minden következményével együtt. Régen látott bérspirál indult be: a Központi Statisztikai Hivatal legutóbb kiadott adatai alapján az első öt hónapban a közfoglalkoztatottak nélkül a nettó átlagkeresetek 8,4 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége pedig negyedmillió vendégmunkás azonnali alkalmazását tartja szükségesnek a munkaerőhiány kezelésére. Vezető gyárak kényszerülnek háromról két műszakosra redukálni a termelésüket – ezúttal nem a termék iránti kereslet, hanem a rendelkezésre álló munkaerő hiánya miatt, s Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint egy autóipari beruházást is éppen emiatt buktunk el a közelmúltban.
Alapvető változások zajlottak le a munkaerő-közvetítés és -toborzás területén is: sokszor már-már úgy tűnik, a munkavállalók számára elérkezett a Kánaán. Néhány éve egy átlagos elbocsátott dolgozó 1-1,5 év újraelhelyezkedési idővel számolhatott, ma ez az idő mindössze néhány hétre rövidült. A munkáltatók egy-egy területen immár nem találnak új munkaerőt, így jobb híján egymás alkalmazottait csábítják el. Ehhez nem is kell sokat ígérniük: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a legalacsonyabb, 750–1000 forintos órabér-kategóriában már akár 50 forinttal nagyobb ajánlattal is sikeresen elcsábíthatók a munkatársak.
Nem vitás, hogy a munkavállalók számára pozitívak ezek a változások, hiszen a következő másfél-két év még minden bizonnyal a dinamikus béremelésekről, a dolgozók kegyeiért versenyző vállalatokról fog szólni. Ugyanakkor, ha egy ilyen jelentős bérspirált nem a hatékonyság növekedése hajt (márpedig ennek nem látni nyomát), hanem csupán a munkaerő-kínálat erőteljes beszűkülése, az hosszú távon mindenkit negatívan fog érinteni. A magasabb béreket kifizetni képtelen vállalatok nagyobb számban próbálkozhatnak majd a zsebbe fizetéssel, mások egy idő után kénytelenek lesznek bedobni a törölközőt: vagy teljesen megszűnnek, vagy más országokba helyezik át termelésüket. De milyen lépésekkel tudja egy vállalat a jelenlegi helyzetben biztosítani a folyamatos munkaerő-utánpótlást a gyártósorai zavartalan működtetéséhez? A munkaerő megtalálásához már egy ideje nem elegendő az állást meghirdetni: közvetlenül kell a potenciális munkatársakat megkeresni. A tapasztalatok szerint magasabb bér helyett vonzó cafeteriát kínálni sem nyerő stratégia: ennek legfeljebb munkaerő-megtartó, és nem bevonzó hatása van.
Mivel a munkaerő-utánpótlás csak egyre távolabb élő emberek megkeresésével oldható meg, kulcsszerepe van a megfelelő színvonalú munkásszállások meglétének is. Van már kedvező példa arra is, hogy cégek egymással együttműködve teremtettek szálláslehetőséget annak elősegítésére, hogy az adott városban a távolabb élő párok mindkét tagja álláslehetőséget és közös lakhatási lehetőséget is szerezhessen.
Eleve kevesebb munkaerőre van szükség a zavartalan működéshez, ha a munkáltató növelni tudja a munkaerő-kihasználtságot. Nem titok, hogy egyes munkahelyek mezőgazdasági idénymunkák idején szabályosan „kiürülnek”, rejtélyes módon ugyanis a munkatársak jellemzően ilyenkor „betegszenek meg”, kihasználva az évi 15 napra járó betegszabadságot. Ez a jelenség az elmúlt két évben legalább 30-40 százalékkal erősödött, és ma már több vállalat akár havi 20-25 ezer forint bónuszt is hajlandó kifizetni azoknak a munkatársainak, akik az adott időszakban hiányzás nélkül, mindennap rendben felvették a munkát. Szintén sok helyen vált be az a stratégia, hogy a különféle pótlékokat 20-30 százalékkal a törvényi minimum felett állapítják meg.
Kormányzati szinten a helyzet kezelése komplex és hosszú távú megközelítést igényel. Egyre több utalás hangzik el arra vonatkozóan, hogy ősszel új irányokat jelölnek ki a gazdaságpolitikában. Egy új koncepcióban szükségszerűen foglalkozni kell azzal, hogy az eddigi munkaerő-intenzív iparágak bevonzása helyett/mellett nagyobb hangsúly helyeződjön más területekre is, ezenkívül a közmunkaprogram rendszerének újragondolására is szükség lesz. A jelenlegi feltételek ugyanis a rendszerben részt vevőket nem ösztönzik a valódi munkaerőpiacra történő kilépésre, így változatlan alkalmazásuk mind nagyobb gátjává válhat az egyre erősödő munkaerőhiány hatékony kezelésének.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.