A klímaváltozás finanszírozása

Ha a világban nem csökken gyors ütemben az üvegházhatású gázok kibocsátása, akkor az emberiség várhatóan egy eddig nem tapasztalt klímakockázatokkal jellemzett korszakba lép át. Egyértelmű, hogy a Föld éghajlatrendszerének időtávja nem esik egybe a világ jóval rövidebb politikai és gazdasági ciklusaival. A tőzsdei vállalatok negyedévente jelentenek, míg a kormányzatoknak általában négy évnél nem hosszabb a törvényhozási ciklusuk. Az éghajlat stabilizálása azonban tartós és állandó intézkedéseket követel meg igen hosszú időn át.

A tavaly decemberben megkötött párizsi klímamegállapodás értelmében az országok megegyeztek abban, hogy a globális felmelegedés mértékét két Celsius-fok alatt tartják. Ezzel kijelölték azt az irányt, amelynek alapján a világnak gyorsan kell cselekednie. A következő tizenöt évben becslések szerint 93 ezermilliárd dollárra lesz szükség az alacsony szénfelhasználású infrastruktúra terén történő beruházásokra.

Az állami források egyedül nem tudják fedezni ezt az igényt, szükség van a pénzügyi szektor segítségére. Azzal, hogy a tőkeáramlásokat a klímaváltozás csökkentését és az ahhoz való alkalmazkodást szolgáló proaktív erőfeszítésekre irányítják át, a pénzintézetek meg tudják védeni az ügyfelek eszközeit a globális klímakockázatoktól és attól a gazdasági rizikótól, amely a felmelegedő bolygóval együtt jár.

A finanszírozás megváltozása azonban változó finanszírozást követel meg. Ez a folyamat már elindult. Fejlesztési intézmények, mint a Világbank, hozzákezdtek beruházási politikájuk átgondolásához. Emellett a magánszektorban egyre nagyobb lelkesedés övezi a „zöld” kötvényeket, hiteleket és infrastrukturális beruházásokat. Mégis, ahogy az Európai Bizottság megállapította, az intézményi eszközöknek világszerte csak kevesebb mint egy százalékát fektetik be környezetbarát infrastrukturális beruházásokba. Miután a kamatok rekordalacsony szinten vannak, és hiány van vonzó befektetési opciókból, most ideális a pillanat arra, hogy a befektetők figyelmét egyre jobban a zöld pénzügyi termékek felé tereljék.

Sok nagy pénzintézet nemrégiben csatlakozott a fosszilis üzemanyagok leépítését célzó globális kezdeményezéshez. Kutatások szerint a globális szén-dioxid-kibocsátás mértékét ezermilliárd tonna alá kell szorítani 2010 és a század vége közötti időszakban annak érdekében, hogy teljesüljön a párizsi klímamegállapodásban megfogalmazott cél, és a globális felmelegedés mértéke ne haladja meg a két Celsius-fokot. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb elérhető szén-, olaj- és gázkészletnek a földben kell maradnia. Ennek eredményeképpen a fosszilis energiaforrásokba történő beruházások idővel veszítenek értékükből, míg végül majd leállnak. Ezen kapacitások pénzügyi szektor általi átértékelése nemcsak segíti az éghajlat stabilizálását, hanem egyben védi az ügyfeleik befektetéseit is.

Ahhoz, hogy a pénzintézetek és a befektetők a rájuk eső feladatokat el tudják látni, sürgősen meg kell ismerniük az éghajlattal kapcsolatos releváns befektetetési kockázatokat, amelyeket a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) három kategóriába sorolt: fizikai, átmeneti és felelősségi. A megfelelő befektetési döntésekhez tudományosan alátámasztott adatok és egységes standardok szükségesek, hogy a kockázatokat kezelni lehessen.

Ennek az új keretrendszernek lényeges elemei lesznek a beszámolók. Egy FSB-munkacsoport – amelyben bankok, biztosítók, intézményi befektetők, hitelminősítők, tanácsadók és könyvvizsgálók képviselői kaptak helyet – olyan önkéntes standardok kialakításán dolgozik, amelyek felhasználásával a cégek a klímaváltozásról konzekvens, összehasonlítható pénzügyi beszámolót tudnak a részvényeseiknek, befektetőiknek bemutatni.

Minden kormánytól, amely aláírta a párizsi megállapodást, most azt lehet várni, hogy számos intézkedést fogad el a dekarbonizációs stratégiák megvalósítására. Ebben az értelemben a karbonárazás egy lényeges eleme lesz a politikai eszköztárnak. Néhány kormány már tett lépéseket a zöld termékek fejlesztésének elősegítésére adók vagy piaci ösztönzők révén.
Azon infrastrukturális projektek finanszírozása, amelyek egyedüli fedezése túl drága lenne néhány kormányzat számára, de amelyek lényeges szerepet töltenek be az energiarendszerünk átalakulásában, újfajta, globális infrastrukturális kötvények létrejöttét teszik majd szükségessé. A pénzügyi szektor kész arra, hogy élére álljon a fenntarthatóság támogatásának.

Amikor Németország jövőre átveszi a G20 elnökségét, lehetősége lesz arra, hogy meggyőzze partnereit arról, hogy egy olyan keretrendszert hozzanak létre a pénzügyi szektorban történő változások bátorítására, amely biztosítja a gördülékeny átállást az alacsony szénfelhasználású gazdasági modellre. Mind az állami, mind a magánszektor aktorai számára eljött a cselekvés ideje.