A bilaterális kereskedelemben a nyereségek és a veszteségek aszimmetrikusan oszlanak meg a nagyobb és a kisebb gazdaságok között. Ez még egy jó időszakban is rossz hír lenne az Egyesült Királyság számára, amely új kereskedelmi megállapodásra törekszik az EU-val, illetve más országokkal. Most pedig nem jó időket élünk.
A közgazdasági elméletek szerint az új kereskedelmi akadályok felállítása mindkét félnek árt. Az alapelvek azonban azt is állítják, hogy a két gazdaság közül a nagyobbat valószínűleg kisebb veszteség éri. A vámok esetében például a nagyobb gazdaságból érkező alacsonyabb kereslet lefelé hajtja azoknak az árucikkeknek az árát, amelyeket az ország importál. A kisebb gazdaságnak nem valószínű, hogy van elegendő hatása az általa importált árucikkek teljes keresletére, így azok árára. A nagyobb gazdaság előnye még jelentősebb a nem vámjellegű akadályok esetében, amelyek gyakran az egymással kereskedő országok különböző szabályozásából és előírásaiból adódnak. A legtöbb esetben a kisebb országnak egyszerűen el kell fogadnia a nagyobb állam szabályozását.
Ha a két fél nem tud megállapodni, akkor ugyanilyen egyensúlytalanság alakul ki, csak a brit veszteségek mértéke még nagyobb lesz. Ezt a tényt Theresa May brit kormányfő – aki egyértelművé tette, hogy az Egyesült Királyság kivonul a tárgyalásokról, ha azok menete London számára nem alakul kedvezően – nem hajlandó elismerni. A politikai retorika ellenére egy „rossz megállapodás” jobb lenne az Egyesült Királyság számára, mint ha egyáltalán nem születne semmilyen egyezség.
Első ránézésre úgy tűnik, hogy az USA-val való kereskedelmi tárgyalások miatt nem kell aggódni. Elvégre is Donald Trump amerikai elnök már jelezte, hogy az Egyesült Királyság „az első sorból” kezdhet kereskedelmi tárgyalásokat az USA-val. Továbbá méltatta a Brexitet, sőt arra bátorította a többi EU-tagállamot, hogy kövessék a brit példát. Trump azonban megígérte azt is, hogy „mindenekelőtt az amerikai érdekeket” fogja követni minden általa megkötött megállapodásban, illetve az általa meghozott intézkedésekben, s különösen igaz ez a nemzetközi kereskedelemre. Ez kétségeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy vajon Trump kész lesz-e megnyitni az amerikai piacot azon kevés területen, ahol az Egyesült Királyság még versenyképesnek számít (mint például a légi- és az autóipar). Ha ezt meg is teszi, valószínű, hogy nem ingyen adja. Az Egyesült Királyságnak legalábbis mindenképpen alkalmazkodnia kell majd az amerikai előírásokhoz, szabályozásokhoz.
May tudja, hogy Trump játékszabályait kell követnie ahhoz, hogy egy megfelelő megállapodást tudjon elérni az amerikai elnöknél. Így amikor Trump aláírta azt a rendeletet, amely 90 napra megtiltotta hét muszlim többségű ország állampolgárinak beutazását az USA-ba, illetve határozatlan ideig bezárta a kapukat a szíriai menekültek előtt, May kerülte, hogy erős megállapításokat tegyen. Ezzel szemben uniós partnerei tudatában vannak annak, hogy az EU mint kereskedelmi blokk mekkora méretet és súlyt képvisel, és gátlások nélkül elítélték Trump intézkedését. Ez rávilágít arra a kihívásra, amellyel a Brexit támogatói nem számoltak. Arra számítottak, hogy a Brexit a szabályokon alapuló multilaterális kereskedelmi rendszer hátterében zajlik majd le. Miután a globális kereskedelmi keretrendszerek – mint a WTO – fennállnak, úgy tűnt, hogy még a Brexit legrosszabb forgatókönyve sem lesz annyira rossz Nagy-Britannia számára, és így az EU-ból való kilépés következményei is jelentéktelenek lesznek.
A világ azonban azóta jelentősen megváltozott. Trump hatalomra jutását olyan ígéretek segítették elő, mint például, hogy levetik majd a WTO – valójában minden nemzetközi szervezet – béklyóit, és olyan egyoldalúan hozott döntések születnek majd, amelyek Amerika saját érdekeit szolgálják. Az USA nélkül a szabályokon alapuló nemzetközi rendszer kevésbé állna biztos alapokon, nem utolsósorban azért, mert mások is hamarosan követhetik Trump példáját, és a kétoldalú megállapodásokat választhatják a multilaterális együttműködés helyett.
Mindenki veszíteni fog azon, de nem egyenlő mértékben, ha a világ kereskedelmi rendszere kevésbé nyitottá válik. Az USA, Kína és az EU (feltéve, ha fennmarad) jóval jobb helyzetben lesznek, mint a kisebb gazdaságok, például az Egyesült Királyság. Majd kiderül, hogy vajon az USA gazdasági hatalmával képes lesz-e megvalósítani Trump protekcionista megközelítését. Az azonban egyértelműnek tűnik, hogy az Egyesült Királyságnak komoly költségekkel kell számolnia a Brexit-folyamat során. Ha még több ország követi majd Trumpot, és a szabályokon alapuló globális rendszer még inkább leépül, akkor ezek a költségek tovább emelkednek majd.
Copyright: Project Syndicate, 2017
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.