Jean-Claude Juncker: A prosperálás záloga a változó világban

Az EU vezetői ma Brüsszelben számba veszik a munkahelyteremtésre, a növekedés ösztönzésére és a versenyképesség javítására irányuló európai erőfeszítéseket. Az európai iparnak kulcsszerepet kell játszania ezen erőfeszítésekben, hiszen az európai hozzáadott érték csaknem 20 százalékát és a foglalkoztatás több mint 15 százalékát adja, és ezzel a legjelentősebb gazdasági tevékenység.

Apám annak idején büszke volt arra, hogy acélipari munkás. Akkoriban Európa sok más vidékéhez hasonlóan a helyi gyár tartotta össze a közösséget. A gyár volt a legnagyobb foglalkoztató és egyben a helyi gazdaság motorja. A gyárak ma már nem olyanok, mint apám idejében, de az európai ipar ma is ugyanolyan fontos. Országaink iparai erős vezető pozíciót töltenek be a globális piacokon. Több mint 50 millió munkást foglalkoztatnak Európában. Az új lehetőségek megragadására kész, ragyogó képességű innovátoroknak és vállalkozóknak nyitnak teret.

Iparunk ereje mindig az alkalmazkodóképességben és az innovációban rejlett. A versengő és gyorsan változó globális környezetben erősségeinkre kell támaszkodnunk: a tehetségek széles tárházára, a képzett munkaerőre, az innovációs hagyományainkra és nem utolsósorban az egységes piac 500 millió fogyasztójára. Különösen fontos, hogy gyáraink élen járjanak a tiszta technológiák és az energiahatékonyság fejlesztésében, ezáltal csökkentve a költségeket és a harmadik országbeli szállítóktól való függőséget. Meg kell ragadniuk a termékek, a szolgáltatások és a digitális gazdaság közötti hagyományos határvonalak elmosódásából adódó lehetőségeket. Közös célunkká kell tennünk a polgárainkba való beruházást: az embereket fel kell vértezni a munka világában zajló változásokhoz szükséges készségekkel és a változó foglalkoztatási modellekhez alkalmazkodó szociális jogokkal. Régióinknak és azok régi iparvidékeinek megújítása fontos cél, de nem csupán azért, hogy drága vízparti lakóparkokat építsünk, hanem azért is, hogy új álláshelyeket teremtsünk a helyi munkavállalóknak.

Az Európai Bizottság iparstratégiája a szakpolitikákon átívelő átfogó és eredményorientált megközelítéssel támogatja a korszerű, tiszta és méltányos gazdaságba való átmenetet. Az iparnak meg kell ragadnia a lehetőségeket, és teljesen ki kell használnia az uniós beruházási eszközöket, különösen az európai beruházási tervet, amelyet egyesek „Juncker-tervként” is emlegetnek. E terv jegyében részesült jelentős forrásokban a Nord Pas-de-Calais régió, elősegítve a karbonszegény gazdaságra való átállását. E terv segítette a lengyelországi acél-nagykereskedőket új szolgáltatások bevezetésében és új munkahelyek létrehozásában. Hozzájárult egy új finnországi bioterméküzem felépítéséhez, valamint az első olyan európai üzem létrejöttéhez, amely titánötvözetek újrafeldolgozását és újraolvasztását végzi. Legyen szó akár háromdimenziós nyomtatásról, bioalapú műanyag csomagolóanyagokról vagy a vegyipar vízfelhasználásának csökkentését szolgáló új rendszerekről, az EU továbbra is elkötelezett az úttörő ipari innováció és az európai ipar finanszírozása és beruházásai mellett. Továbbra is szükségünk lesz a kívülről érkező befektetésekre, ezért nyitottaknak kell maradnunk a vállalkozások előtt, és a külföldi piacokat is nyitva kell tartanunk az európai vállalkozások előtt.

De nem vagyok a szabadkereskedelem naiv híve. Ki kell mutatnunk a fogunk fehérjét, és intézkedéseket kell hoznunk a tisztességtelen piaci gyakorlatokkal szemben, mint tettük azt például akkor, amikor dömpingellenes vámot vetettünk ki a kínai acélra, a Thaiföldről származó kukoricára vagy az Egyesült Államokból, Indonéziából és Argentínából származó biodízelre. A jövőben is ki fogjuk használni az állami támogatási szabályokban rejlő lehetőségeket a kutatás és a zöldberuházások támogatására. Emellett az űrkutatás és a védelem terén stratégiai autonómiánk és ipari erőnk fokozására fogunk törekedni, és nem akarunk az Egyesült Államokra, Kínára vagy Oroszországra hagyatkozni.

Mivel az uniós vállalkozások több mint 50 százaléka már valamilyen globális értéklánc része, nem engedhetjük meg magunknak, hogy visszatérjünk az izolációhoz és a protekcionizmushoz. Iparunk és gazdaságunk a szabad, tisztességes és fenntartható nemzetközi kereskedelmen alapul. Vegyük például a közelmúltban Kanadával – az egyik leghasonlóbb beállítottságú partnerünkkel – elért kereskedelmi megállapodást. E minden korábbinál haladóbb szellemű kereskedelmi megállapodás átalakító hatású lesz: a Kanadába irányuló export már ma is mintegy 900 ezer európai munkahelyet biztosít, a vámok eltörlésével pedig vállalkozásaink évente 500 millió eurót tudnak majd megtakarítani.

A múlt héten közzétettem egy fehér könyvet Európa jövőjéről, amelyben különböző lehetőségeket mutattam be a 27 tagállam egysége tekintetében. Remélem, ez alapján őszinte és nyílt vitát tudunk folytatni arról, milyen mértékben van lehetőség és szükség arra, hogy az EU támogassa az ipart és kordában tartsa a globalizációt, például a költségvetési, az oktatás- és a szociálpolitika terén.

Egy dolog egyértelmű számomra: nem látok olyan forgatókönyvet vagy lehetőséget, amelyben a gazdasági nacionalizmus összeegyeztethető lenne Európa eszméjével vagy jólétével. Olyan Európában hiszek, amely közös, szilárd iparpolitikájának érvényesítésével a kihívások közepette is sikeres tud lenni. Ez a politika központi szerepet játszik az általam megvalósítani kívánt Európában.