Külföldi mintára immár nálunk is van Versenyképességi Tanács. Remélhetőleg nem csak egy újabb intézménnyel bővült a magyar állam. Mindenesetre van mit javítanunk a versenyképességen. Amint Chikán Attila, a Corvinus Egyetemen működő Versenyképesség Kutató Központ igazgatója (nem tagja a tanácsnak) vizsgálataiban feltárja, nemzetközi versenyképességi lemaradásunk egyik fő tényezőcsoportja pontosan az állami működésben található: bürokrácia, versenytorzulás, korrupció, improvizatív gazdaságpolitika.
A versenyképességi listákon való visszacsúszásunkkal persze szembe lehet állítani a foglalkoztatásnövekedési adatokat, vagy komoly kiviteli többletünket, mondván: az adott magyar bérszinten, lám, mégis versenyképesek vagyunk. Ez igaz, de sajnos igaz az állítás másik oldala is: ezen a bérszinten állt elő a ma munkára foghatók csaknem teljes hazai és külföldi foglalkoztatása, és azt is jól tudjuk, hogy a kiviteli többlet zöme mely sajátos helyzetű ágazatokból ered.
A jól kommunikálható adatok mögött meghúzódó, mélyebben fekvő gondjainkra világít rá az MNB legfrissebb inflációs jelentése a magyar gazdaság termelékenységével foglalkozó részekben. Az egy munkavállalóra jutó hozzáadott értékkel mért munkatermelékenységünk ma még mindig elmarad a 2009-es nagy pénzügyi válság előtti szinttől, miközben azt már rég meghaladta az uniós átlag, különösen pedig a cseh, a lengyel és a szlovák teljesítmény. Ha viszont a ténylegesen ledolgozott órákat vesszük, és csupán az üzleti szektor („versenyszféra”) adatait nézzük, akkor az egy munkaórára számolt termelékenységünk egészen kedvező képet mutat. Pontosabban a feldolgozóiparban a munkatermelékenység szépen alakul, míg a piaci szolgáltatásokban és a közfoglalkoztatással felduzzasztott állami szektorban a termelékenységi mutatóink továbbra is gyengék. Ez nem meglepő, ismerve a közfoglalkoztatottak tényleges termelési hatékonyságát, illetve a korábbi munkanélküliek és az elégtelen mértékben foglalkoztatottak munkába állításával elérhető produktivitás korlátjait.
Az egyik tanulság, hogy a közmunkások, a külföldön dolgozók és az alulfoglalkoztatottak beszámításával elért foglalkoztatásiadat-javulás csak részben valós, így viszont önbecsapás a teljes foglalkoztatás hangoztatása. Másodszor, munkatermelékenységünk szerény szintje és nemzetgazdasági átlagának stagnálása magyarázatot ad arra is, hogy miért olyan a magyar jövedelmi szint, amilyen. És egyáltalán nem csak a jóval fejlettebb (termelékenyebb, magasabb bérű) nyugati gazdaságokhoz képest, hanem immár az összes többi visegrádihoz mérve is lemaradásba kerültünk.
[caption id="" align="alignleft" width="600"]
A nagy szervezeteknél az egy alkalmazottra jutó hozzáadott érték még meghaladja a többi visegrádi ország átlagát. Fotó: Veres Viktor[/caption]Ami azonban a képet tovább bonyolítja, az a munkatermelékenység különös alakulása minálunk vállalatméret szerint. A közös módszertan alapján készített európai uniós elemzés (SME Performance Review) szerint a magyar nagy szervezeteknél, azaz a 250-nél többet foglalkoztatóknál az egy alkalmazottra jutó hozzáadott érték jócskán elmarad ugyan a német, a holland vagy az osztrák szinttől, ám szignifikánsan meghaladja a másik három visegrádi ország átlagát. Ugyanakkor – és ez igencsak elgondolkodtató – a kisebb méretkategóriákban (a 10 főnél kevesebbet foglalkoztató kisvállalatoknál, az 50 fő alatti középvállalatoknál) a magyar termelékenység elmarad a hasonló méretű szlovák, lengyel, cseh cégeknél dolgozók termelékenységétől.
Ez egyáltalán nem triviális eredmény: ha a nagyobb méretű vállalatainknál az élőmunka termelékenysége meghaladja a visegrádi átlagot, miért gyengébb a magyar kkv-szektor munkatermelékenysége a többiekénél? Leegyszerűsítve: a nagyvállalatainkban – és köztük a külföldi tulajdonú autóipari, elektronikai cégekben – tehát termelékenyen dolgoznak a magyar munkavállalók, de a kisebb ipari és főleg szolgáltató vállalkozásokban a tőkeellátottság, a vezetési kultúra, a szervezettség adott szintje mellett harmadannyi az alkalmazottak outputja. Ezekből az összefüggésekből az állam működésére nézve feladatok tömege vezethető le.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.