Svájc készül a zöld világra

Svájc búcsúzik az atomerőművektől. Erre voksolt a vasárnapi népszavazás résztvevőinek 58,2 százaléka. Igaz, ők – a 42,3 százalékos részvételi arány alapján – a szavazásra jogosultak egynegyedét sem teszik ki, és lehet, hogy legalább ugyanennyien támogatták volna az atomerőművek megmaradását. De nem szavaztak. Állást foglaltak viszont a tavaly novemberi svájci népszavazáson, akkor az 54,23 százalékos többség elutasította a helyi zöldek kezdeményezését, amely szerint az ország atomblokkjából hármat már az idén be kellene zárni. A részvételi arány akkor 44,8 százalékos volt, vagyis szintén nem érte el a 25 százalékot a szavazásra jogosultakon belül az atomerőművek továbbélését támogatók aránya. A két tábor tehát nagyjából egyforma.

Viszont a helyzet kicsit ellentmondásos. A két népszavazás fő kérdése ugyanis az volt, hogy működjenek-e az atomblokkok addig, amíg az biztonságos, vagy ne. A furcsaság az, hogy amennyiben úgy ítélik meg, hogy az atomerőművek biztonságosak – hiszen maguk sem akarják az azonnali leállításukat –, akkor miért kell valamikor később mégis szakítaniuk a technológiával?

Svájc azonban már döntött: semmiképpen nem támaszkodik az atomenergiára, helyette 2050-re zöldre vált. Kormánya már a 2011-es fukusimai atomerőmű-baleset után bejelentette, hogy nem lesznek az országban új atomblokkok, vagyis már csak az áramtermelés átalakításának ütemezése kérdéses. A fukusimaihoz hasonló technológiájú Mühleberg atomerőmű üzemeltetője és tulajdonosa, a BKW 2013-ban közölte, hogy 2019-ben leállítja a teljes áramtermelést, 2014-ben pedig a svájci nemzeti tanács határozott arról, hogy lerövidíti a nukleáris blokkok addig 60 éves üzemidejét. Ezzel két további reaktor nyugdíjazását előrehozta 2029-re, illetve 2031-re.

A svájci atomerőművek áramtermelő kapacitása 3220 megawatt (bő másfél paksi atomerőmű), és három blokk hőt is előállít. Ezek együtt az ország villamosenergia-ellátásának a 35 százalékát adják. (Vannak az országban kutatóreaktorok is.) A vasárnap megjelent hír szerint egy blokk leszerelése már 2019-ben elkezdődhet. Nem tudni, melyik ez, de a legrégebbi az 1969-ben üzembe helyezett, 365 megawattos Beznau 1. Az említett Mühleberget és a Beznau 2.-t 1971-ben adták át.

Máris beindult a számháború azzal kapcsolatban, mennyibe kerül majd a svájci háztartásoknak az atomról zöldre való váltás.

A becslések között nagy az eltérés. Nem meglepő módon azok szerint lesz kisebb a teher, akik mielőbb szakítanának az atomerőművekkel, és azok szerint lesz fájdalmasan nagy, akik kitartanának mellettük. Egy azonban nyilvánvaló: ha a korábban tervezettnél sokkal hamarabb nyugdíjazzák az atomblokkokat, akkor rövidebb idő alatt kell előteremteni a leszerelésükhöz és a radioaktív maradékaik ártalmatlanításához szükséges pénzt is. E költségtorlódáson felül jelentkezik majd az új kapacitások létrehozásának költsége. Arra is fel kell készülni, hogy – bár egy vízerőmű matuzsálemi kort is megérhet – a nap- és a szélenergia-létesítményeket esetleg kétszer-háromszor is le kell cserélni azon idő alatt, amíg egy atomblokk biztonságosan üzemelhet. Rengeteg pénzbe kerül továbbá az is, hogy felkészítsék a villamosenergia-rendszert a mostaninál sokkal több és ingadozó mennyiségben előállított megújuló energia kezelésére. Ugyanakkor mondhatjuk, hogy ez (is) a rendszerirányítók dolga.

A felsorolt kiadásokat Svájc vállalja a legutóbbi népszavazás eredménye alapján, mert úgy ítéli meg, hogy ezeken át vezet az út a biztonságos energiatermeléshez. Környezetvédelmi okból persze mindenképpen jó irány a megújulók minél hatékonyabb kiaknázása. Hiba viszont a zöldenergiát és a nukleárist szembeállítani. Egy atomerőmű károsanyag-kibocsátás nélkül működik, és huzamosan nagy mennyiségű energiát ad. Az utóbbi elvárásnak az időjárásfüggő létesítmények nem tudnak megfelelni. A két technológia együtt, egymást kiegészítve – és további forrásokkal együtt – garantálhatja egy ország kiegyensúlyozott, stabil energiaellátását.